Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
Köszöntjük a Pénzügyi Békéltető Testület honlapján!
EN
Köszöntjük a Pénzügyi Békéltető Testület honlapján!

Tájékoztató a törvényi elszámolásról - 2015. évi tevékenység

nyomtatás

A Testület a 2015. évben a hagyományosnak mondható békéltető eljárásától lényegesen eltérő, új feladatot kapott.  A jogalkotó a Testületre telepített egy olyan új tevékenységet, melynek végzését törvénnyel rendelte el és ezzel az elszámolással kapcsolatos jogviták rendezése érdekében elsődleges jogorvoslati fórummá tette. Ezt a típusú eljárást három ügycsoport jelenti: a 151. ügycsoport esetében a helyes elszámolás megállapítását, a 152. ügycsoportba tartozó ügyeknél a panaszeljárás lefolytatását és a 153. ügycsoport ügyeinél az elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítását lehetett és lehet a továbbiakban is kérni. 

A TESTÜLET TAPASZTALATAI AZ EGYES ÜGYCSOPORTBA TARTOZÓ ÜGYEKNÉL 

A 151. ügytípus 

A kérelmezőnek be kellett mutatnia az elszámolásban szereplő, általa helytelennek ítélt adatot, számítási hibát, valamint meg kellett jelölnie a helyes számítást, adatot. Jogszabály által előírt kötelezettsége, hogy mindezt igazolja is. Mindkét feltételnek együttesen kellett és kell megfelelnie a kérelemnek annak érdekében, hogy a vitatás eredményes lehessen a szolgáltató által elkészített elszámolással szemben. A kérelmek jelentős része ezen kritériumokat azonban teljesíteni nem tudta, a kérelmezők jelentős része ehelyett - konkrét hiba megjelölése nélkül - azt kérte, hogy a Testület teljes egészében ellenőrizze az elszámolást, azaz vizsgálja meg a pénzügyi szolgáltató által elkészített elszámolás helyességét. 

A  kérelmezők jelentős hányada kevésnek tartotta a részére megállapított tisztességtelenül felszámított összeget. Számtalan esetben a panasz megtétele nélkül vagy a panasz megtételével egy időben, illetve úgy kezdeményeztek eljárást, hogy be sem várták a panasz elutasítását. Akik már a panaszeljáráson túlestek, többségükben azok sem tudtak a megelőző eljárásban sem konkrétan helytelen adatot vagy számítási hibát megjelölni. 

„Helytelen adatként” a legtöbben a tisztességtelenül felszámított összeget jelölték meg, melyet a hitel felvételkori és a mostani árfolyama közötti árfolyamkülönbségben véltek felfedezni. Érdemi hiba megjelölést csak a részletes elszámolás átvizsgálást követően lehetett megtenni, rámutatva a részletes elszámolásban a helytelen adatra, illetve abból levezetve a helytelen számítást. Ebből következően önmagában az elszámolásról szóló tájékoztató levél birtokában, annak vizsgálatával eredményesen vitatni nem volt lehetséges a szolgáltató elszámolását, pedig sokan ezt tették. Több kérelmező a részletes elszámolásban szereplő egyes adatokkal végzett különböző műveleteket, például bizonyos oszlopok végösszegeinek összeadása vagy kivonása, és ezek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az elszámolás nem helyes. 

Gyakori hiba megjelölésnek minősült az a kérelmezői felvetés, hogy nem az árfolyamrést és az esetleges egyoldalú szerződésmódosításból eredő többletkövetelést kéri vissza, mint fogyasztói túlfizetés, hanem az árfolyam különbözetet, figyelmen kívül hagyva az elszámolásra vonatkozó jogszabály adta lehetőségeket és keretet. 

Gyakran az elszámolás vitatása helyett, a szerződés érvényességét, annak egyes elemeit vagy a hitel konstrukcióját vitatta a kérelmező, ezzel lehetőséget sem adva magának, hogy ténylegesen az elszámolásra koncentráljon. Gyakori kérelmezői megnyilvánulás volt, hogy az elszámolást nem fogadja el, azonban annak semmi indokát nem adta. 

Tipikusnak mondható az a kérelem is, melyben nem vitatott módon az elszámolásról szóló tájékoztatót és a kapcsolódó részletes elszámolást a kérelmező kézhez vette, azonban hiba megjelölés helyett azt kérte a szolgáltatótól, majd a Testülettől, hogy az általa elkészített szempontok alapján összeállított táblázatban, egy általa meghatározott sorrendben és adatokkal elkészített részletes elszámolást készítsen a szolgáltató. 

Kérelmek jelentős számban érkeztek be azon okból is, hogy a kérelmezők által elkészített, kvázi újrakalkulált elszámolást vizsgálja felül a Testület. Ezen újraszámolt kérelmek a Testület előtt ismeretlen módszertannal készültek, csak néhány adatot vettek figyelembe (pl. tőke, kamat) nem térve ki a törlesztő részletek változására, az árfolyamváltozásra, a felmerülő költségekre. Ehhez hasonlóan számos esetben a kérelmezők a különböző internetes portálokon közzétett kalkulátorokat alkalmazták hitelük ki-, illetve újraszámításhoz. A Testület az ilyen eseteket nem tekintette érdemi vitatásnak, hiszen azok a jogszabályi feltételnek nem feleltek meg, a módszertan jogszabályilag szabályozott, attól eltérni nem lehetséges sem a kérelmezőknek, sem a szolgáltatóknak. 

A kérelmek egy további része abból fakadt, hogy az elszámolásban nem látták a befizetett összegek elszámolását, nem megfelelően értelmezték az egyoldalú szerződésmódosítás fogalmát a referencia kamathoz kötött ügyleti kamat meghatározása során, a referencia kamat változását tekintették egyoldalú kamatemelésnek és nem a kamatfelár esetleges változását. 

A forintosítást is csak a jogszabály által meghatározott módon lehetett vitatni, tehát meg kellett jelölni a helytelen adat és/vagy számítási hibát, meg kellett adni a helyes adatot, számítást és ezt igazolni kellett. E körben a kérelmek gyakori tárgya volt a kamat mértékének meghatározása. Az esetek jelentős részében a kérelmezők nem vették figyelembe, hogy a szerződés megkötésekor a szerződésük szerint akciós kamatot fizettek, ami eltért a Hirdetményben feltüntetett kamattól, ezért a forintosítás elkészítésekor a szolgáltatónak nem a szerződéskötés reményében adott akciós kamatot kellett figyelembe venni, hanem a szerződéskötéskor hatályos Hirdetmény szerinti kamatot, és ezért nem tudták a kérelmezők eredményesen vitatni az elszámolást. 

Forintosításhoz kapcsolódóan szintén gyakori volt az új törlesztési táblázatban feltüntetett havi törlesztő részlet összegének vitatása. Ezt hibaként jelölték meg a kérelmezők, azonban indokát nem adták. Azon kérelmek, amelyek azért vitatták a jövőbeni törlesztő részletek összegét, mert magasnak találták és semmi egyéb indoka nem volt a kifogásnak, csak méltányossági kérelemként voltak értékelhetők. 

A forintosítás problematikus része volt a tőketartozás átváltása forintra. Miután a jogszabály megszabta az átváltási árfolyamot, ebben eltérésre a szolgáltatónak lehetősége nem volt. A kérelmezők e körben több kifogást is előterjesztettek, ezek azonban nem minősülhettek érdemi vitatásnak. A legtöbb kérelemben azt sérelmezték, hogy a felvett és forintban kifejezett tőketartozás az átváltás eredményeként jelentősen megemelkedett. 

A jogszabály lehetőséget adott arra, hogy abban a szűk körben, ahol a feltételek fennálltak, a pénzügyi szolgáltató becslési módszerrel készítse el az elszámolást. Ezen típusú ügyek azonban a kérelmezők részére nem voltak hátrányosak, ugyanis a becslési módszerrel elvégzett elszámolás oly módon történt meg, hogy nem vette figyelembe azt, hogy az adós esetlegesen késedelmesen fizetett, ebből adódóan a késedelmi kamatok sem kerültek feltüntetésre, elszámolásra, az újraszámítás eredményezhetett kisebb fogyasztói követelést, illetve „0”-ás elszámolást is.

Amennyiben a kérelmező befizetési bizonylatokkal tudta igazolni azt, hogy mikor milyen összegben törlesztett, a pénzügyi szolgáltató vállalta, hogy az igazolt összegek alapján újrakalkulálja az elszámolást. 

Miután a jogorvoslati szakban az elszámolás vitatásának módja és mikéntje is jogszabály által behatárolt volt, ami megszabta a Testület döntési jogkörének lehetséges terjedelmét is, a Testület elsődleges feladata az volt, hogy az egyes eljárásokat ezek között a keretek között tartsa.

Azon kérelmek esetén, ahol a kérelmező konkrét adat- vagy számítási hiba megjelölés nélkül fordult a Testülethez, nem volt más lehetőség, mint a hiányokat hiánypótlási felhívás keretében pótoltatni. Sajnálatos módon ezen felhívásokra számos esetben válasz sem érkezett, vagy ha igen, az nem tartalmazta a kért információt. A hiánypótlásokra beérkező kérelmezői nyilatkozatok sem tudtak eredményesen hibát megjelölni, így a kérelmek igen jelentős része már ezen kezdeti szakban megrekedt, nem volt alkalmas az érdemi elbírálásra. 

Azokban az ügyekben, ahol a kérelem befogadásra került, a pénzügyi szolgáltatók által benyújtott – részletes magyarázatot is tartalmazó – válasziratra tekintettel a kérelmezők több alkalommal az általuk megjelölt adatok egy része vonatkozásában elfogadták a szolgáltatói választ, azaz ezekben az esetben már önmagában a válasziratban bemutatott részletes levezetés, a pénzügyi szolgáltató magyarázata elegendőnek bizonyult. 

A 152. ügytípus:

E jogorvoslati lehetőség azon kérelmezők előtt állt nyitva, akik a kézhez vett elszámolást követő 30 napon túl, vagyis késedelmesen kezdeményezték a panaszeljárást, így a szolgáltatók a panaszt érdemben nem vizsgálták, jelezték, hogy a panasz elkésett, és azt is közölték, hogy miután az elszámolást határidőben nem vitatta a kérelmező, ezért azt úgy tekintik, hogy elfogadta.

A kérelmezők gyakran figyelmen kívül hagyták azt a körülményt, hogy a Testület előtti eljárás megindításának feltétele itt is az elutasított panasz, tehát az elszámolás érdemi vitatásához az nem volt elegendő, hogy a szolgáltató válaszolt a panaszra, de érdemi választ nem adott, hanem a panasz elkésettsége körében tett nyilatkozatot. Ezen körülményből eredően sok olyan kérelem érkezett, amiben a kérelmező ugyan az elszámolást vitatta, azonban tényleges elutasított panasszal nem rendelkezett, ezért ezen eljárásokat a Testület oly módon kezelte, hogy a panasz elkésettségének vitatásának tekintette azokat és hiánypótlás keretében kérte igazolni a kérelmező akadályoztatását és az akadály megszűnésének időpontját. 

A legtöbb ilyen típusú eljárásban a kérelmezői oldalról hiányzott azon panaszt elutasított szolgáltatói válasz, amely panaszban a kérelmező megpróbálta kimenteni a késedelmét, így a szolgáltatóknak a Testület előtti eljárásban volt lehetőségük a panasz kivizsgálása és az elkésettség igazolása körében nyilatkozni először. A kérelmezők elkésettség körében tett igazolásai és nyilatkozatai igen változatosak voltak. Legtöbb esetben külföldön tartózkodás (pl. külföldi munkavállalás) vagy betegség akadályozta a kérelmezőket a panasz megtételében. A Testület a leigazolt külföldi munkavállalást és a tartós betegséget igazolt akadályoztatásnak tekintette, azonban azt nem tartotta elfogadhatónak, hogy a 30 napos panasztételi határidőn belül a kérelmező által becsatolt igazolás szerint egy vagy két napig volt beteg, hiszen a nyitva álló további 28 vagy 29 napban, határidőn belül megtehette volna a panaszát a kérelmező.

A Testület azt sem tartotta elfogadhatónak, ha a kérelmező nyilatkozott ugyan az akadályoztatás körében, de semminemű igazolást nem csatolt, még hiánypótlást követően sem. Voltak olyan nyilatkozatok és igazolásnak szánt dokumentumok is, amelyek nem voltak elfogadhatóak, így például kiskorú gyermek személyi igazolványa, hozzátartozó halotti anyakönyvi kivonata, stb. 

A 153. ügytípus:

A jogorvoslati lehetőséggel azok a kérelmezők élhettek, akik nem kaptak elszámolást a pénzügyi szolgáltatótól, azonban megítélésük szerint a kölcsönszerződésük után az járt volna nekik. A jogszabályi keretek e körben a törvényi elszámolások kiküldését követően – 2015. május 18. napjától - változtak és szélesítették azok körét, akik kezdeményezhették ezt a típusú eljárást (jogszabály szerint kezdetben csak azon adós volt jogosult kérelmet benyújtani, aki a rendszeres éves értesítésre is jogosult volt, majd ezt egy jogszabály-módosítást követően kiterjesztésre került az adóstársakra is. A jogszabály rendelkezései nem jelölték meg a kezest, zálogkötelezett, mint vitatásra jogosult személyt). A jogszabályi környezet nem ismeretéből vagy annak el nem fogadásából adódtak olyan kérelmek, ahol kezdetben az adóstárs kezdeményezte az eljárást (annak ellenére, hogy arra még nem volt akkor jogosult), de gyakran előfordult az az eset is, hogy a kezesek vagy a zálogkötelezett fordultak a Testülethez kérve, hogy a részükre is kerüljön megküldésre az elszámolásról szóló tájékoztató levél. Ezen utóbbi személyi körnek azonban a jogszabály még a módosítást követően sem adott lehetőséget, így e kérelmek elutasítást eredményeztek. 

Törvény szabályozta azt is, hogy a pénzügyi szolgáltatónak mely időpontig kellett gondoskodnia az elszámolások postázásáról, annak befejezéséről milyen módon kellett értesíteni az adósokat és ezen értesítéstől számítottan milyen időintervallum állt rendelkezésre azon adósok részére, akik nem kapták kézhez az elszámolást, hogy panasszal fordulhassanak a szolgáltatójukhoz. A kérelmek igen jelentős része ilyen szempontból idő előtti volt, ugyanis ezen jogszabályilag megállapított határidőt  be sem várva már a szolgáltatóhoz, majd a Testülethez fordultak a kérelmezők, meg sem várták, hogy az elszámolásról szóló tájékoztatót lehetőségük legyen átvenni. Az ilyen eljárások többsége azzal szűnt meg, hogy utóbb kézhez vették az elszámolást, így a kérelem okafogyottá vált. 

Jelentős számú kérelem érkezett ezen típusú jogorvoslati eljárásban is. Az esetek nagy részében a kérelmezők valóban nem voltak jogosultak elszámolásra. Ennek okai igen változatosak voltak. Gyakran a kérelmezett szerződés nem tartozott a törvény hatálya alá, azon belül is időbeli vagy tárgybeli hatály tekintetében nem vonatkozott rá az elszámolási törvény, ezt azonban a kérelmezők figyelmen kívül hagyták annak ellenére is, hogy a panasz elutasításában ez egyértelműen, jogszabályi hivatkozással együtt indokolva volt, a szolgáltató által pontosan leírva. 

Számos kérelem érkezett olyan szerződések tekintetében, amelyek nem voltak fogyasztói szerződések. Alapvetően ezek projektfinanszírozások voltak, ahol például a szerződésben egynél több ingatlan építésére vállaltak kötelezettséget a kérelmezők. Sem megnevezésében, sem tárgyában a szerződésből nem tűnt ki, hogy nem fogyasztói szerződéről van szó, a fedezeti ingatlanok földhivatali besorolása (pl. építési telek) alapján és a szerződéskötést megelőző dokumentumokból derült ki, hogy nem fogyasztói célt szolgált a hitel.

Egy szolgáltatónál a megkötött szerződések elnevezésükben arra engedtek következtetni, hogy fogyasztói hitelről van szó, kiderült azonban, hogy ez fantázia név és ezen ügyletek is jelentős részben gazdasági célt szolgáltak, mely tény az előzményi iratokból egyértelműen levezethető és megállapítható volt, így a szerződés nem minősülhetett fogyasztóinak. A Testület a szerződést magát, annak tartalmát, illetve a szerződés megkötése előtti dokumentumokat tudta figyelembe venni a szerződés jellegének megállapításakor, így az a körülmény, hogy a ténylegesen felvett hitel utóbb mire volt felhasználva, az eljáró tanács nem vizsgálta. 

Jelentős számú gépjármű finanszírozás jött létre oly módon, hogy az adós egyéni vállalkozó volt, azonban az elszámolási jogszabályokra hivatkozva kérte az elszámolás elkészítését. Ezekben az esetekben vitathatatlan volt, hogy a szerződésben az egyéni vállalkozói adatok szerepeltek, a kérelmezők pedig ellenbizonyításként hivatkoztak arra, hogy a gépjármű tekintetében költséget nem számoltak el a vállalkozásukban. A kérelmezők gyakran csak állították, hogy őket megilleti az elszámolás – különböző indokokat hozva – azonban igazolni azt a legtöbb esetben nem tudták. Gépjármű finanszírozásnál képezett gyakran felmerülő problematikát az az esetkör is, amikor a személyszállítással foglalkozó vállalkozók kezdeményezték az eljárást. 

Sérelmezték a kérelmezők azt is, hogy miért nem jár elszámolás azok részére, akik gazdasági társaság által megkötött kölcsönszerződést vállaltak át. A jogszabály egyértelmű volt abban a tekintetben, hogy fogyasztói szerződésekre terjed ki az elszámolás kötelezettsége, így azon szerződések vonatkozásában nem volt elszámolási kötelezettsége a szolgáltatóknak, ahol az alapszerződést gazdasági társaság kötötte meg (nem fogyasztó) és azt egy későbbi időpontban átvállalta a fogyasztó, mert a szerződéskötés eredetileg nem fogyasztóval történt és az elszámolási kötelezettség megítélése a szerződéskötéskori állapot alapján volt eldöntendő. Amikor a fogyasztói szerződést nem fogyasztó vállalta át, a pénzügyi szolgáltatót nem terhelte elszámolási kötelezettség a fogyasztónak nem minősülő átvállalóval szemben, de elszámolási kötelezettség terhelte a fogyasztóval szemben az átvállalás időpontjáig keletkezett túlfizetések vonatkozásában (amennyiben a fogyasztó követelése nem évült el). Ritkábban, de szintén előforduló eset volt, hogy a fogyasztónak nyújtott kölcsön fogyasztó által kerül átvállalásra, ekkor mind az átvállalást megelőzően, mind az azt követően keletkezett túlfizetések vonatkozásában az átvállalóval szemben terhelte elszámolási kötelezettség a szolgáltatót. 

Az elszámolási kötelezettség fennállta körében érkeztek olyan kérelmek is, melyben a kérelmezők kérték az elszámolást a kedvezményesen végtörlesztett hitelük vonatkozásában. Jogszabály szerint a kedvezményesen végtörlesztett hitelek esetében a szolgáltató akkor volt köteles elkészíteni az elszámolást, amennyiben a kérelmező 2015. március 1-31. napja (anyagi jogi határidőnek számított) között kérte azt és megfizette a 10.000,- Ft összegű díjat. A kérelmezők jelentős része ezen határidőn túl nyújtott be kérelmet az elszámolás elkészítése körében, gyakran csak szóban jelezte a szolgáltató felé, hogy igényt tartana az elszámolásra és az esetek többségében a díj megfizetése is elmaradt, így azt a Testület felé sem tudták igazolni. A Testület csak abban az esetben kötelezhette  a szolgáltatót az elszámolás elkészítésére, ha a kérelmező igazolni tudja ezen kettős feltétel teljesülését, azaz határidőn belül írásban kérte a szolgáltató és a díjat megfizette, ezen feltételeknek azonban a kérelmek a legritkább esetben tudtak csak megfelelni.

A 2015. évi elszámolási ügyek számokban 

2015. március 1. és december 31. között érkeztek elszámolással kapcsolatos kérelmek száma összesen 15.562 volt és összesen 186 szolgáltató ellen irányult. 2016. január 1-jén még ennek az ügymennyiségnek 26,7%-a volt folyamatban.

Beérkezett, folyamatban lévő és lezárt ügyek ügytípus szerint 2015. december 31-én

 

151. ügytípus

Helyes elszámolás megállapítása

152. ügytípus

Panaszeljárás lefolytatására történő kötelezés

153. ügytípus

Elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítása

összesen

Beérkezett

13.071

535

1.956

15.562

Folyamatban lévő

3.276

235

651

4.162

Lezárt ügyek

9.795

300

1.305

11.400

 

A beérkezett kérelmek 84%-a irányult a helyes elszámolás megállapítására és/vagy a forintosításra.

Tájékoztató a törvényi elszámolásról - 2015 évi tevékenység_01.png 

A legtöbb elszámolási kérelemmel az OTP (OTP Bank Nyrt, OTP Jelzálogbank, OTP Ingatlanlízing, OTP  Faktoring, OTP Jelzálogbank, OTP Lakástakarékpénztár) és a Merkantil (Merkatil Bank, Merkantil Car Gépjármű Lízing, Merkantil Ingatlan lízing) csoport együttesen . 3.211 ügyben volt érintett, a Lombard Lízinggel 1.614, az Erste Bank Zrt.vel 1.329, és a K&H Bank Nyrt-vel szemben 1293 jogorvoslati igény érkezett a Testülethez A kérelmek összesen 72 százaléka 9 szolgáltatói csoporthoz volt köthető, 28 százaléka egyéb pénzügyi intézményeket érintett. 

Tájékoztató a törvényi elszámolásról - 2015 évi tevékenység_02.png

A Testület 2015. december 31-ig 11.400 db ügyet zárt le, az összes beérkezett kérelem 73,2%-át. 

Lezárt ügyek ügytípusonként

Az ügylezárás eredménye

151.ügytípus

(db)

152.ügytípus

(db)

153.ügytípus

(db)

összesen

(db)

Egyezségi határozat

   52

  6

   45

   103

Kötelezés

   10

61

   92

   163

Eljárást megszüntető

határozat

9.729

233

1.168

11.130

Egyesítés folyamatban lévő eljárással

     4

   0

      0

      4

Összes lezárt ügy

9.795

300

1.305

11.400

Az egyezségi határozatok egy része a jövőbeni esedékes és teljesítendő fizetések rendezésére irányult, a kérelmezők által végül elfogadva az elszámolás eredményét. Ezeknek az egyezségeknek a jelentős része a kérelmezők jövőbeli anyagi terheinek csökkentését szolgálták. Jelentős arányt képviselnek azok az egyezségek, ahol a pénzügyi szolgáltató vállalta, hogy az elszámolást elkészíti és megküldi a kérelmező részére, akár a törvényi kötelezettség hiányában is. Olyan határozatokat is hozott a Testület, amelyekben egyéb előnyt, kedvezményt, fizetéskönnyítést, csekély összegben hátralévő fizetési kötelezettség esetében annak teljesítésétől való mentességet tudott elérni a kérelmező az egyezség által.

A kötelezésekre döntően az elszámolási kötelezettség megállapítása iránti ügyekben (153. ügytípus) került sor. 92 ügyben az elszámolási jogszabályok pénzügyi szolgáltatók általi nem megfelelő értelmezése vagy a fogyasztói minőség nyilvántartásának hiánya, illetve azon körülmény eredményezett kötelezéseket, hogy a szolgáltatók állításai szerint a kérelmezők nem fogyasztói minőségükben kötöttek szerződést, azonban a benyújtott dokumentumokkal ezt igazolni nem tudták. 61 ügyben állapította meg a Testület, hogy a kérelmező panasza nem volt elkésett és kötelezte a szolgáltatót a panaszeljárás lefolytatására. A 151. ügytípusban a kötelezést tartalmazó határozatok száma 10  volt az év végéig.

A lezárt ügyek között az eljárást megszüntető határozatok aránya a legmagasabb. A megszüntetett ügyek 73%-a (8.171 ügy) a Testület azért nem tudott érdemi döntést hozni, mert a kérelmezők a hiánypótlási felhívásra nem válaszoltak, vagy nem teljes körűen pótolták a hiányosságokat, 2.773 ügyben (ez 25 %) pedig az elutasításra a kérelem megalapozatlansága miatt került sor. 

Eljárást megszüntető határozatok a megszüntetés oka szerint

 

151.ügytípus

152.ügytípus

153.ügytípus

összesen

A kérelem benyújtását nem előzte meg panaszeljárás

42

1

8

51

A panasz elutasítására nem került sor határidőben

4

0

0

4

A kérelem elkésett

37

5

4

46

A hiánypótlási felhívásra nem érkezett válasz

3.776

76

384

4.236

A kérelem a hiánypótlást követően sem bírálható el

3.716

72

147

3.935

A kérelmező a kérelmet visszavonta

38

4

26

68

A felek együttesen kérték az eljárás megszüntetését.

1

0

2

3

A kérelem megalapozatlan

212

75

586

2.773

Az elszámolás vitatására nem jogosult nyújtott be a kérelmet

0

0

2

2

Az eljárás felfüggesztésének ideje alatt a pénzügyi intézmény új elszámolást készített

3

0

9

12

Összesen:

9.729

233

1.168

11.130

A Testület által hozott döntést 949 ügyben támadták meg a felek a bíróság előtt, polgári nemperes eljárást kezdeményezve. A kérelem 831 esetben a 151. ügytípusban, 31 esetben a 152. ügytípusban és 87 esetben a 153. ügytípusban hozott határozat ellen irányult.

A nem peres eljárás kezdeményezése iránti kérelmek 96%-át fogyasztók terjesztették elő, a pénzügyi intézmények mindösszesen csak 31 esetben tették meg ezt. Az eljáró bíróságoktól 98 olyan végzés érkezett meg a Testülethez , amelyek szerint a bíróságok már döntést hoztak, közülük 52 ügyben  a bírósági döntés jogerőre is emelkedett.

A végzések egyharmada (33) arról szóló döntést tartalmazott, hogy a bíróság visszaküldte az ügyet a Testülethez, mert álláspontja szerint a kérelmező által beadott kezdeményezés nem minősíthető nem peres eljárásra alkalmas jogorvoslati kérelemnek. Az ügyek 60%-ában hozott a bíróság olyan döntést, mely szerint a Testület határozata hatályában fennmarad, egy ügyben került sor megváltoztatásra.

A végzések közül csak hat tartalmazta azt, hogy új eljárást kell lefolytatnia a Testületnek, valamennyi a helyes elszámolás megállapításával (151. ügytípus) kapcsolatos. 

Nem peres eljárások eredménye 2015. december 31-én

 

151-es ügytípus

152-es ügytípus

153-as ügytípus

Összesen

a nem peres eljárás iránti kérelmek

831

31

87

949

meghozott bírósági végzések:

84

1

13

98

- helybenhagyja a döntést

50

0

8

58

- megváltoztatja a döntést

0

0

1

1

- új eljárásra kötelez

6

0

0

6

- egyéb (meg nem indult eljárás, nincs hatáskör, érdemi vizsgálat nélküli elutasítás)

28

1

4

33

jogerős végzések

43

1

8

52

 

Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa elSüti tájékoztatónkat,amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja kikapcsolni vagy törölni őket.Elfogadom

Tájékoztatjuk, hogy az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekébenAdatvédelmi tájékoztatónkmegváltozott.Értem