Összefoglaló
Általában elfogadott vélekedés, hogy azoknak az országoknak, amelyek egy pénzügyi unióhoz kívánnak tartozni, rendelkezniük kell az úgynevezett optimális valutaövezeti tulajdonságokkal. E tulajdonságok között szerepel a konjunktúraciklusok egybeesése. Tanulmányunk azt elemzi, hogy a GMU tagországaiban és abban a nyolc új EU-tag közép- és kelet-európai országban, amelyek integrációjában a következő lépés GMU-hoz való csatlakozás lesz, milyen mértékben hasonlítanak egymáshoz gazdasági ciklusok. A témában született korábbi tanulményok többsége a GDP és az ipari termelés adatait használta, mi ezeken túlmenően a GDP főbb felhasználási és ágazati összetevőit is megvizsgáltuk, és a hasonlóságok fokának mérésére több mérőszámot is alkalmaztunk. Tanulmányunk a következő főbb eredményekre jutunk. Míg Magyarország, Lengyelország és Szlovénia konjunktúraciklusai a GDP, az ipari termelés és az export terén nagymértékben közelednek a GMU tagországok ciklusaihoz, ugyanez nem mondható el a fogyasztásról és a szolgáltatásokról. A többi közép- és kelet-európai országban kevésbé, vagy egyáltalán nem beszélhetünk a konjunktúraciklusok egybeeséséről. A GMU tagországaiban a GMU-hoz való csatlakozás előkészítésének kezdete óta sikerült a GDP-t és annak fontos összetevőit egyre nagyobb mértékben összehangolni. Bár ez az eredmény alátámasztja az optimális valutaövezetek kialakulásának endogén természetét, azonban mégsem tulajdonítható egyértelműen ennek, mert a világméretű konjunktúraciklus erősödése mellett is találtunk bizonyítékot. Tanulmányunk egy további fontos eredménye az, hogy bár az úgynevezett fogyasztáskorreláció rejtélye továbbra is fennáll, annak mértéke a GMU tagországokban jelentősen csökkent, amely jó hír a közös monetáris politika vitele szempontjából.
JEL Besorolási számok: E32, F41
Kulcsszavak: konjunktúraciklusok hasonlósága, a fogyasztáskorreláció rejtélye, GMU, új EU tagországok, az optimális valutaövezetek endogenitása
MF2004_1 magyar
WP2004_1 angol