Tanulmányunkban egy egyszerű és transzparens módszert javaslunk, amelynek segítségével az aggregált aktivitási rátát felbonthatjuk a népesség egyes csoportjain belül jelentkező viselkedési- és a csoportok egymáshoz viszonyított arányának megváltozásából adódó összetétel-hatásra. A demográfiai hatásokat kiszűrő hagyományos dekompozíciós módszerektől eltérően az általunk bemutatott megközelítés az aktivitási ráta alakulását befolyásoló egyéb jelentős faktorok, így a jóléti ellátások és az iskolázottság hatásait is számszerűsíti. A módszert a magyar aktivitási adatokon alkalmazva kiderül, hogy a kijelölt változók – különösen hosszú távon – jól magyarázzák az aktivitás változásait. Eredményeink szerint az aktivitási ráta 1997 óta tartó növekedése az átlagos iskolázottság emelkedésének és még inkább az öregségi nyugdíj feltételeiben bekövetkezett fokozatos szigorításnak köszönhető. A további becsült hatások is megfelelnek korábbi várakozásainknak. Miután a reziduumban nem figyelhető meg egyértelmű trend, hanem inkább a gazdasági ciklus függvényében változik, a becsült összetétel-hatás a munkaerő alapvető, ciklikus hatásoktól szűrt indikátoraként is felfogható.