A nemzetközi kockázatmegosztás mértéke fontos meghatározója a nyitott gazdaságok optimális monetáris politikájának. A kockázatmegosztás foka ugyanis hat arra, hogy a monetáris politika miként veszi figyelembe a cserearány-megfontolásokat. Egy sztenderd, kétországos modellben – monopolisztikus versenyt és ragadós árakat feltételezve – vizsgálom a nemzetközi tőkepiacra vonatkozó különböző lehetséges feltevéseket (teljes piacok, pénzügyi autarkia, illetve egyetlen kötvény esete), valamint a kereskedelmi rugalmasság paramétereink széles skáláját. A három fő eredmény a következő: (i) a termelői árindex stabilizálása csak egy speciális esetben optimális, általában célszerű eltérni a szigorú inflációs célkövetéstől; (ii) a nemzetközi monetáris politikai kooperáció előnyei általában kicsik, kivéve alacsony nemzetközi kockázatmegosztás és erős országok közötti jövedelemhatások esetén; (iii) ha a nemzetközi tőkepiacok nem teljesek, a rugalmas árak melletti allokáció (néha jelentős mértékben) elmarad az optimálistól.