Jelen tanulmányban egy időben változó paraméterű FAVAR modell segítségével két hitelkínálati faktort számítottunk, melyek közül az elsőt hitelezési hajlandóságként, a másodikat hitelezési képességként azonosítottuk. Majd megvizsgáltuk a kétfajta hitelkínálati sokk makrogazdasági változókra gyakorolt hatását, és ezek időbeli változását. A kétfajta hitelezési sokk meglehetősen eltérő módon hat a makrováltozókra: egy pozitív hitelezési képességi sokk egy túlnyomórészt külföldi tulajdonban lévő bankrendszerben a GDP-t az országkockázat csökkenésén és a monetáris politikai lazításon keresztül befolyásolja, míg a hajlandóság főleg a hitelezési aktivitást növeli. Időbeli változás szempontjából is eltér a két pénzügyi sokk egymástól: a hajlandóság hatásának változását a devizahitelezés, valamint egyszeri események (például válság kitörése) mozgatták, így az eltérések általában rövid időszakokra jellemzőek, és ráadásul kismértékűek a különböző negyedévek között. Ezzel szemben a hitelezési képesség esetén trendszerű folyamatok figyelhetők meg: az országkockázat alakulásában egyre nagyobb szerepet játszott a bankrendszer helyzete a válság előtt, míg 2008 után úgy tűnik, a monetáris politika növekvő mértékben vette figyelembe a pénzügyi stabilitást. Végül, becsléseink alapján egy újfajta pénzügyi kondíciós indexet számszerűsítettünk, amely a bankrendszer hitelezési tevékenységének GDP-növekedésre gyakorolt hatását méri.