A tanulmány a magyar nyugdíjrendszer 2009-2012 közötti változásainak a hatását vizsgálja a nyugdíjba vonuláskor kapott átlagos kezdőnyugdíjak szintjére, valamint az állami nyugdíjpillér hosszú távú fiskális helyzetére. A jövőbeli átlagos kezdőnyugdíjak bruttó átlagbérhez viszonyított arányát egy mikroszimulációs eljárással becsüljük meg. A rendszer fiskális stabilitásának vizsgálatakor pedig egy korosztályok közötti elszámolásra (generational accounting) épülő makro-modellel jelezzük előre a rendszer jövőbeli éves egyenlegeit, illetve az ezekből számítható implicit nyugdíjkötelezettség (Implicit Pension Liability, IPL) mutatókat. Az eredményeink szerint a közelmúltbeli főbb szabályváltozások körülbelül 2035-ig stabilizálták az állami nyugdíjpillért, ez után azonban, főleg a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt, növekvő deficitszinteket jelzünk előre, amelyek 2060-ra elérhetik az akkori GDP 4 százalékát.