Öszefoglaló
Széleskörű elméleti konszenzus és gyakorlati tapasztalat támasztja alá, hogy az eurózóna országai által is szorgalmazott prudens fiskális politika hozzájárulhat a gazdaság hosszú távú és stabil növekedéséhez. A tanulmány az ideális fiskális politika általános alapelveinek bemutatása után Magyarország sikeres eurózóna csatlakozásához és tagságához szükséges fiskális konszolidáció kérdéskörét járja körül. A tanulmány kiszámítja, hogy milyen mértékű kiigazítás szükséges a konvergenciaprogramban megfogalmazott 2008-as deficitcél eléréséhez. A tanulmány lényeges megállapítása, hogy az ország induló hitelállománya mellett a kamatkonvergencia előrehaladott állapotát is figyelembe véve a magyarországi kamategyenleg további javulása csak mérsékelt javulást hozhat. A tanulmány így arra a következtetésre jut, hogy az elsődleges egyenleg javításával összesen a GDP mintegy 3 százalékának megfelelő intézkedésre lesz szükség, amely, amennyiben a kiadási oldalon valósul meg, a kieső adótartalom miatt nagyjából a GDP 4 százalékának megfelelő kiadáscsökkentést jelentene. A kiigazítás megvalósítását a gazdasági növekedés szerkezete várhatóan nem segíti elő – hiszen a meghatározó adóalapokat befolyásoló bér és fogyasztás kevésbé növekszik gyorsan – és az EU csatlakozástól sem várható deficitet csökkentő hatás. Az euróövezet tagországainak tapasztalatai azonban felhívják a figyelmet annak fontosságára is, hogy a kiigazítás során a strukturális – azaz minőséget javító és fenntartható – intézkedések és az intézményi megoldások reformja alapvető a kiigazítás sikeressége szempontjából. Az átmeneti illetve látszólagos hiánycsökkentés ugyanis nem jelent valódi stabilizációt és a visszarendeződés egyértelmű kockázatával jár.