Összefoglaló
A tanulmány a magyarországi inflációs célkövetés optimális horizontját kívánja meghatározni makro- és vektor autoregresszív modellek felhasználásával. A tanulmány BATINI–NELSON (2000) elemzési keretét és definícióit veszi alapul, ezek alkalmazásával származtat a modellekből az inflációs célkövetés rendszeréhez optimális horizontokat. Eredményeink szerint, adott feltevéseink mellett, jóléti szempontból megfelelő az a gyakorlat, hogy a jegybank a másfél-két évvel előre várt inflációs folyamatokat értékelve dönt a jegybanki irányadó instrumentumról, az előrejelzett infláció és az inflációs cél közötti különbséggel indokolva a monetáris kondíciók megváltoztatását.
Az alkalmazott másfél-két éves horizont a különféle várható sokkok nagy része esetén már kellő időt biztosít arra, hogy a jegybank az inflációt jóléti szempontból optimálisan alakítsa a célkitűzéseknek megfelelő értékhez. Ugyanakkor a monetáris politika irányítóinak fel kell készülnie olyan, nem elhanyagolható valószínűséggel bekövetkező sokkokra, amelyekre ha a jegybank jóléti szempontból optimálisan reagál, akkor az infláció másfél-két évnél hosszabban is eltérhet a célkitűzéstől.
JEL kód: E37, E52, E58.
Kulcsszavak: inflációs célkövetés rendszere; optimális monetáris politika; optimális horizont.