Összefoglalás
A külföldi adósság 90-es évek közepén tapasztalt dinamikus csökkenését követően a külső adósságráta 1999-2002 között gyakorlatilag stabilizálódott, majd 2002-től ismét növekedni kezdett. A tartósan magas folyó fizetési mérleg hiány és a növekvő mértékű külföldi eladósodás a gazdasági folyamatok hosszú távú fenntarthatatlanságát jelzi. A nettó külföldi adósság 1996-2004 közötti alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a külső adósságráta alakulását elsősorban a háztartás és az államháztartási szektor együttes finanszírozási igénye és a privatizációs bevételek határozták meg. Mivel a lakosság nettó pénzügyi megtakarításai a teljes államháztartás 9 százalékos finanszírozási szükségletének felét sem fedezik, a költségvetési konszolidáció késése esetén a külső adósságráta trendszerű növekedésére lehet számítani. Az eladósodási folyamat megállítását megnehezíti, hogy a privatizációs bevételek csak korlátozottan tudják a külső adósságráta növekedését fékezni. Számításaink szerint az államháztartás és a háztartási szektor együttes finanszírozási igényének jelentős, a GDP 3,5 százaléka körüli mértékben kellene mérséklődnie ahhoz, hogy a külső adósságráta növekedése megálljon.
JEL: F34.
Kulcsszavak: eladósodás, fenntarthatóság, fizetési mérleg, külső adósság, külső egyensúly.