A magyar gazdaság lassulásáról folyó vitákban a 2000-es évek közepe óta sokan és sokféle javaslatot tettek az egyik lehetséges gyógymód, az adóreform kívánatos irányára. A globális válság egyfelől rövid távon tovább szűkítette egy ilyen reform mozgásterét, másfelől viszont még sürgetőbbé is tette a magyar gazdaság szabályozási környezetének átalakítását, a versenyképesség javítását. Az adórendszer átalakítása önmagában nem elegendő a növekedés beindításához, de egy jó reformnak jelentős hatása lehet, és felerősítheti a más téren elindított változások jótékony hatásait.
Az eddigi viták ugyanakkor nem vezettek még el egy olyan szakmai konszenzushoz, amelyre alapozva az új kormány bátran nekifoghatna az átalakításnak. Különösen abban térnek el a vélemények, hogy a kialakult helyzetért milyen mértékben felelős az adócsalás, a jóléti ellátások vagy a munkapiac rendszerváltással összefüggő szerkezeti torzulásai.
A jó adóreform alapvető feltétele, hogy a diagnózist és a reform lépéseit is a lehető legpontosabban, a lehető legtöbb rendelkezésre álló információ alapján dolgozzák ki. Jelen tanulmány ehhez igyekszik hozzájárulni a magyar adórendszerről ma elérhető ismeretek összefoglalásával.
A tanulmány nem ad receptet a jó adóreformra – hiszen ez a szakmai kérdéseken túl értékválasztások, politikai döntések függvénye is –, de jó néhány eddig felmerült javaslat esetében megmutatja, hogy az adott cél elérésére más, hatékonyabb megoldás is létezik. Az elméleti alapon logikusnak látszó javaslatok némelyike már a mai empirikus tudásunk alapján sem vezetne el a kitűzött célhoz: az átlagbér szja-terhének csökkentése például a vártnál kisebb hatással lehet a munkakínálat növekedésére. A hatás mértéke ráadásul erősen függ attól, hogy melyik jövedelmi csoportot érinti a csökkentés. Más javaslatok esetében pedig a várt hatás bekövetkezhet ugyan, de azt ellensúlyozhatják a negatív mellékhatások. A kétszeres járulékalap fehérítő hatását például a képzetlen munkaerő iránti kereslet csökkenése, a családi adózás demográfiai hatását pedig a munkakínálat csökkenése és az adminisztratív teher növekedése.
Ezek a hatások nemcsak a versenyképesség növelésére törekvő gazdaságpolitikusok, hanem a költségvetési egyensúly őrei számára is fontosak. A piaci szereplők érzékenyen reagálnak az adóváltozásokra: a munkaerő kereslete és kínálata, a beruházások, a megtakarítás és a fogyasztás is változhat. Ennek nyomán az adóköteles jövedelem és forgalom is változik, így a korábbi adóalap és az új adókulcsok szorzatából megtervezett adóbevételnél lényegesen kevesebb – vagy éppen több – folyhat be végül az államkasszába.
Mindehhez járul az a tanulság, hogy az egyedileg hatásosnak látszó eszközök különféle kombinációkban, illetve a határokon túlnyúló hatásokon keresztül erősíthetik vagy éppen gyengíthetik is egymást. Azaz a vitáknak sem annyira egyes lépésekről, hanem önmagukban konzisztens, a nemzetközi vonatkozásokat is figyelembe vevő csomagokról kéne szólnia.
JEL: H2.
Kulcsszavak: optimális adórendszer, adóreform, hatékonyság, viselkedési válasz, adóelkerülés, adminisztrációs teher.