Tanulmányunk célja, hogy olyan elsődleges hipotéziseket fogalmazzon meg a külföldi anyabankok szerepéről, amelyek a későbbi részletesebb empirikus vizsgálatok alapjául szolgálhatnak. Elemzésünk során hat kelet-közép-európai bankrendszer (Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia), illetve öt, a régióban jelentős szerepet betöltő globális bankcsoport (Erste, Intesa, KBC, Raiffeisen, Unicredit) közös történetét vizsgáltuk. Külön foglalkoztunk a rendszerváltástól a válság kezdetéig tartó időszakkal, illetve magával a válsággal. A rendszerváltást követően a külföldi bankok részvételével lezajlott tömeges privatizáció eredményeként a régiós bankrendszerek hatékonysága és jövedelmezősége egyaránt növekedett, ugyanakkor a régió sérülékenyebbé vált. A válság során a külföldi anyabankok megerősítették a régió iránti elkötelezettségüket, azonban a mélyülő recesszió és a csökkenő kockázati étvágyuk miatt visszafogták hitelkínálatukat. Középpontba került a hitel/betét mutatók, illetve az RWA (risk-weighted assets) csökkentése.
JEL: G20, G21, G32, P34.
Kulcsszavak: pénzügyi válság, külföldi tulajdon, privatizáció, likviditás.