A tanulmány célja az értékpapírok esetében leggyakrabban alkalmazott két aukciós eljárás (az egyenáras és a diszkriminatív áras aukció) összehasonlító elemzése. A szakirodalom elsősorban az aukció várható bevétele szempontjából elemzi a módszereket. Az elméleti modellek eltérően rangsorolják a módszerek várható bevételét, viszont jól megmutatják, hogy miként függnek a beadott ajánlatok az aukciós eljárástól. Ezeket az eredményeket „laboratóriumi” kísérletek és valós aukciók empirikus vizsgálatai is megerősítik. Utóbbiak ráadásul robusztus választ adnak a várható bevétel kérdésére is, mégpedig az egyenáras forma előnyére. Mégis, jelenleg globálisan többségben vannak a diszkriminatív áras módszert használó állampapír-kibocsátók, és a jegybanki eszközöket is többnyire ilyen módszerrel értékesítik. Ez azzal magyarázható, hogy a kibocsátó más szempontokat is figyelembe vehet a várható bevételen kívül.