2007 nyarán az Egyesült Államok másodrendű jelzáloghitel-piacáról kiinduló válság előzményeit, kiváltó okait és terjedési mechanizmusát tekintjük át. Célunk elsősorban a különböző elemzésekben és statisztikákban szereplő tények, összefüggések egységes és egyben újszerű keretben történő tárgyalása, az „epicentrum” és a „periféria” fertőződésének elkülönítése, a hatásmechanizmusok megértése a Lehman-krízis előtti időszakban. Megállapítjuk, hogy a válság kirobbanásához főként a tartósan alacsony globális kamatkörnyezet és a globalizáció miatt kialakuló világméretű pénzügyi egyensúlytalanságok vezettek. A válság jelentős méretét a gyors lakásár-infláció és a pénzügyi eszközök áremelkedésének a másodrendű jelzáloghitelek értékpapírosítása (a keletkeztető és szétosztó modell) miatti összekapcsolódása, valamint a buborékok kipukkanása okozta. A válság terjedése pedig a jelentős pénzügyi integráció következménye. Tanulmányunk egyik újítása a pénzügyi integráción belül a fertőzési csatorna részletes bemutatása: az epicentrumban meghatározó szerepet játszott a bizalmi válság és a bankközi piacok turbulenciája, míg a periférián a belső sérülékenység és a kockázati felárak növekedése, valamint a finanszírozási lehetőségek beszűkülése.