Előszó az új kiadáshoz
A tanulmányunk elkészülésének idején – 1997 januárjában – az MNB még nem publikálta elektronikus formában a kiadványait. Azóta azonban – mint sok minden más – ez is megváltozott. Mivel a mostani megjelenés célja az, hogy a régi publikációk is hozzáférhetők legyenek elektronikus formában, nem volt célunk a tanulmány átdolgozása, a megjelenés óta bekövetkezett változások átvezetése. Ez egy másik, készülő tanulmányunk tárgya lesz. Mégis, ezt az alkalmat felhasználtuk arra, hogy az eredeti megjelenés idején még bizonytalan elképzelésekben született döntéseket jelezzük, és az akkor még nem létezett, de ma már széles körben használt fogalmakkal helyettesítsük a régieket. Egyes helyeken – különösen az előtörténettel foglalkozó fejezetben – a kifejtést világosabbá tettük. Ezeknek a változásoknak a célja az, hogy a mai olvasó számára megkönnyítsük a kiadvány használatát, nem az, hogy visszamenőleg megváltoztassuk az egyszer már megtörténtet, a publikált változatot. Természetesen az eredeti kiadvány nyilvánvaló sajtóhibáit is igyekeztünk kijavítani a jelen kiadás számára. Felhasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy ebben az előszóban néhány, az 1997-es megjelenés óta bekövetkezett változásra is felhívjuk a figyelmet. Ilyen változások, hogy 1997 óta az eszköztár és a stratégia is konkretizálódott. A szerzők 1998-ban egy cikket publikáltak1 az eszköztárról, ami azóta ismét változott.2 A monetáris stratégia terén sajátos döntés született: az általunk vizsgált két, realisztikusan szóba jövehető stratégia között nem választottak, hanem a kettő kombinációja mellett döntöttek.3 Amint előre látható volt, aggregált szinten a kiválasztott monetáris aggregátum nem bizonyult elég megbízható mutatónak, ezért más mutatók mögött a stratégia felülvizsgálata következtében háttérbe szorult.4 Az eltérő pénzügyi szerkezetek és kockázatkezelési hagyományok ismertetésekor utaltunk rá, hogy a német lejárati megfelelésen alapuló rendszer ma már korszerűtlennek számít a modernebb kockázatkezelési eszközökkel szemben. A német hatóságok annak ellenére, hogy fegyelmezett tagállamként átvették az európai szabályozást5, továbbra is megkövetelik a náluk bejegyzett bankoktól, hogy emellett teljesítsék a lejárati megfelelési előírásokat is. Sőt arról sem tettek le, hogy más európai szabályozó hatóságokat is meggyőzzenek a rendszer előnyeiről és az alkalmazása hasznosságáról. Egy másik változást jelent a német pénzügyi struktúrában az, hogy 2000-től bevezettek egy három pillérből álló nyugdíjrendszert a korábbi tisztán felosztókirovó rendszer helyett. Ez a strukturális változás növelheti közép- és hosszú távon az értékpapírok iránti keresletet. Így a német értékpapírpiacok viszonylagos nagysága közelebb kerülhet azokéhoz az országokéhoz, ahol a tőkepiacok szerepe a bankokéhoz képest nagyobb, mint Németországban. Egy ilyen változás a transzmisszió terén is elősegítheti a konvergenciát. 1 Horváth Á. et al. (1998). 2 A részleteket lásd az EKB kiadványában: European Central Bank (2004b). 3 Lásd European Central Bank (2004a). 4 A sajtótájékoztatót és a háttértanulmányokat lásd European Cental Bank (2003), illetve (2004a). 5 Az ismertetését lásd Szalai (1998). A TANULMÁNY ELEKTRONIKUS VÁLTOZATÁRÓL A tanulmány megjelenése óta eldöntötték, hogy a TARGET fizetési rendszeren belül az euróövezetben részt nem vevő tagországok monetáris pénzügyi intézményei is közvetlen hozzáférést kapnak a napon belüli likviditáshoz, ám mindennap a zárás előtt meghatározott biztonságos idővel le kell zárniuk az összes nyitott pozíciójukat úgy, hogy a napon belüli hitel nem válhat egynapos (overnight) hitellé. A TARGET kielégítően működött, de ma már egy centralizáltabb és költséghatékonyabb, ún. TARGET II6 létrehozásán dolgoznak. Az ERM II intézményi kereteit elfogadták és bizonyos megoldásokat a választható alternatívák közül kizártak.7 2004 őszén az Európai Bizottság javaslatot dolgozott ki a Stabilitási és Növekedési Egyezmény egyes végrehajtási elemeinek módosítására. Erre azért került sor, mert Franciaország és Németország nem volt hajlandó az ajánlásoknak megfelelően kiigazítani a költségvetését. Néhány más tagállam segítségével azt is megakadályozták, hogy a pénzügyi szankciókat életbe léptessék ellenük, amivel az Egyezmény hitelességét is kérdésessé tették. A hitelességet tovább rontotta, hogy Franciaország és Németország mellett a 2004 tavaszi előrejelzések szerint további négy ország is túl fogja lépni a három százalékos deficitkorlátot: Hollandia, Portugália (amellyel szemben már egyszer megszüntették a túlzott deficiteljárást), Olaszország és Görögország. Görögország esetében a helyzet annyiban rosszabb, hogy a kormányváltást követően kiderült: már 2000-óta rendszeresen a valóságosnál jóval kedvezőbb hiányadatot publikáltak és adtak át az Eurostatnak (e téren is Portugália volt az első a GMU indulása óta). Lehetséges, hogy további országokkal bővül a túlzott deficittel rendelkező országok köre, és nem csak az újonnan csatlakozók közül – amelyek közül jónéhány az EU-belépés pillanatában a túlzott deficit eljárás alá került. Az Európai Bíróság részben saját megkeresésére igazat adott a Bizottságnak, de a szankciók kiszabását továbbra is a Tanács hatáskörébe tartozónak ítélte. A Bizottság által javasolt változtatások lényege az, hogy az elhúzódó lassú növekedés körülményei között kevésbé gyors konszolidációt várnak el az érintett tagországtól. Jobban figyelembe kívánják venni a jövőben az egyes tagállamok sajátosságait a középtávú fiskális programok megítélésében. Ilyen sajátosságnak tekinthető az adósságállomány és a fenntartható fiskális helyzet, a növekedés várható üteme, a jövőbeni nyugdíjvárományok jelenértéke stb. Hangsúlyosabbá kívánják tenni a megelőzést, mert a szankciók alkalmazásának kicsi az esélye. Ennek érdekében a nemzeti költségvetési és gazdaságpolitikának sokkal inkább szerves részévé akarják tenni az SNE keretében elfogadott ajánlásokat. Meg kívánják erősíteni továbbá a nemzeti statisztikai hivatalok státuszát a költségvetési adatokkal való további manipulációk megelőzése érdekében. Több tagállam és az EKB is attól tart, hogy a Bizottság által javasolt rugalmasabb megközelítés a gyakorlatban az SNE fellazítását fogja eredményezni. Egyelőre nem született döntés a Bizottság javaslatáról. Mindezek előrebocsátásával reméljük, hogy tanulmányunk jelen elektronikus formájában még szélesebb olvasóközönség számára lesz hozzáférhető és hasznos segítség az olvasó munkájában, a tanulásban, illetve a tágabban vett tájékozódásában.
Budapest, 2004. április Horváth Ágnes és Szalai Zoltán
Előszó
Az európai integrációs folyamat a német újraegyesítést, illetve az európai árfolyamrendszer (EMS–ERM) 1992–1993-as válságát követően minden korábbinál nagyobb lendületet vett. Ennek az új lendületnek az egyik legkiemelkedőbb eseménye a „maastrichti egyezmény” 1992-es ratifikálása volt, amely – többek között – pontos ütemtervet szabott a teljes integráció megkoronázását jelentő monetáris unió létrehozása számára. A maastrichti „Egyezmény az Európai Unióról” emellett szigorú konvergenciakritériumokat támaszt a közös pénz létrehozásában, bevezetésében részt venni kívánó tagállamokkal szemben. A dokumentumban megfogalmazott, alig néhány oldalnyi száraz szöveg és néhány szám döntően befolyásolta az európai országok jövőbeni gazdaságpolitikáját. Ahogy közeledik az az időszak, amelyben már valóban teljesíteni kell a követelményeket a belépni kívánóknak, egyre többen érzik a saját bőrükön, hogy mit is jelentenek a valóságban ezek a számok. Magyarország az EU-val kötött társulási szerződésében kifejezte távlati csatlakozási szándékát, és vállalta, hogy minden lényeges gazdasági döntésnél mérlegeli az unióban elfogadott ajánlásokat, szabályokat abból a szempontból, hogy vajon ezek a megoldások a mindenkori magyar körülmények között alkalmazhatók-e. Minden olyan esetben, amikor lehetséges, az uniós előírásokat ültetjük át a hazai gyakorlatba. Magyarország számára az EU-tagság nem jelenti mindjárt a monetáris unióba való belépést is. 2004- ben a monetáris unióhoz csak kívülről csatlakozunk („out”-ország-ként), de a gazdasági unió tagjai leszünk azzal a szándékkal, hogy később a monetáris unióhoz is csatlakozzunk („pre-in ország”). Monetáris és árfolyam-politikai szempontból a leglényegesebb változás, hogy előbb-utóbb be kell majd lépnünk az ERM II árfolyam-mechanizmusba, ami ugyan az autonómiánk részleges feladásával jár, de egyben új jogokra tehetünk szert és intezményes segítségre tarthatunk igényt. Az euróövezet nemcsak azért gyakorol döntő hatást Magyarország jövőbeni gazdasági fejlődésére, mert a legfontosabb külkereskedelmi partnereink a tagjai, hanem azért is, mert mi is annak tagjává kívánunk válni. A GMU 1999. január elsejei létrejötte kizárta, hogy Magyarország az első belépők között legyen, de az európai integráció új szakasza – már tagságunkat megelőzően is – hatott ránk. Ezért nagyon fontos, hogy az érdeklődő szakmai és nem szakmai közvélemény minél alaposabb tájékoztatást kapjon az európai monetáris unióval kapcsolatban. Ez a műhelytanulmány az MNB-ben folyó kutatások egyik első eredményeként készült el. Nem tudtuk a téma minden részterületét egyforma mélységben érinteni, inkább egy szélesebb képet próbáltunk nyújtani. A későbbiekben erre az alapra építve egy-egy részterület alaposabb bemutatását tűzhetjük ki célul.
Budapest, 1997. január Horváth Ágnes és Szalai Zoltán