Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN
2005. március 2. Békés Gábor: A feldolgozóipari FDI elhelyezkedése Magyarországon: Mennyire fontosak a cégek közötti kapcsolatok?
2005. március 30 Lendvai Júlia: A magyar infláció dinamikája
2005. április 27. Rezessy András: A monetáris politika azonnali hatása az árfolyamra és egyéb eszközárakra Magyarországon
2005. március 2. Reiff Ádám: A vállalatok beruházási költségei
2005 június 22., Orbán Gábor - Szalai Zoltán: A monetáris politika transzmissziója az eruó bevezetése előtt és után
2005. november 09. Orbán Gábor - Palotai Dániel - The sustainability of the Hungarian pension system: a reassessment
2005. október 19. Benk Szilárd - Jakab Zoltán - Vadas Gábor: Potential Output Estimations for Hungary: A survey of Different Approaches
2005. december 15. Horváth Csilla - Krekó Judit - Naszódi Anna: Működik-e a bankhitelezési csatorna Magyarországon?
2005. december 21 Benczúr Péter- Ilut Cosmin: A visszafizetési múlt szerepe a szuverén bankhitelek árazásában
2005 június 8., P.Kiss Gábor - Vadas Gábor: Légy résen – Az államháztartási egyenleg ciklikus igazításának nemzetközi összehasonlítása
2005. január 25. Karádi Péter - Krekó Judit - P. Kiss Gábor: Az euró bevezetésével járó strukturális politikai kihívások: költségvetési politika
2005. október 27. Várpalotai Viktor-Az inflációs célkövetés optimális horizontja Magyarországon
2005. november 16. Kondor Péter: Risk in Dynamic Arbitrage: Price Effects of Convergence Trading
2005. november 29 Jakab M. Zoltán-Várpalotai Viktor-Vonnák Balázs: How does monetary policy affect aggregate demand? A multimodel approach for Hungary

2005. január 25. Karádi Péter - Krekó Judit - P. Kiss Gábor: Az euró bevezetésével járó strukturális politikai kihívások: költségvetési politika

nyomtatás

A  vita a Látogatóközpontban 15 órakor kezdődik.

Diszkutáns: Dr. Bokros Lajos

Összefoglaló

A fenntartható és a gazdasági ingadozásokra rugalmasan reagáló fiskális politika jelentősen hozzájárulhat a gazdaság hosszú távú és stabil növekedéséhez, és elősegítheti a monetáris stabilitást is. Az európai Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) tagországai intézményes ösztönzőket hoztak létre a hosszú távon kiszámítható nemzeti fiskális politikák támogatására. A Stabilitási és Növekedési Paktum a nemzeti államadósság szint és a költségvetési deficit maximálisan megengedhető szintjének rögzítésével, és a strukturális egyensúlyra (zérushoz közeli ciklikusan igazított hiányra) törekvő költségvetés előírásával kívánja biztosítani a költségvetés fenntarthatóságát amellett, hogy megfelelő mozgásteret hagy a gazdaságot esetlegesen érő sokkok ellensúlyozására is.  

A fiskális politika hosszú távú fenntarthatóságához és a megfelelő fiskális politikai mozgástér biztosításához Magyarországon is ki kell alakítani a GMU feltételeinek tartósan megfelelő, hosszú távon strukturális egyensúlyra törekvő költségvetést. Egy korábbi tanulmány keretében az MNB elemzést publikált az eurózóna csatlakozás teremtette fiskális kihívásokról, és vizsgálta a konvergencia és a stabilizáció lehetőségeit. Jelen tanulmány az aktuális fiskális fejlemények és az időközben elkészült elemzések felhasználásával kívánja frissíteni, és további szempontokkal, nemzetközi tapasztalatokkal egészíti ki a korábbi elemzés megállapításait.

Az euróövezethez való csatlakozás érdekében a legtöbb ország jelentős mértékű kiigazítást hajtott végre és a referenciaidőszakra a kritériumnak megfelelő 3 százalékos szint alá szorította a költségvetési deficitet. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy – a fenti feltételeknek megfelelő, fenntartható – fiskális konszolidációt nem mindenhol sikerült megteremteni. Az elmúlt évtizedek fiskális konszolidációit elemző empirikus szakirodalommal összhangban a fiskális konvergencia elsősorban azokban az országokban bizonyult tartósnak, ahol az egyenleg javulásának legfontosabb forrását az elsődleges kiadások, azon belül is elsősorban a szociális juttatások és az állami alkalmazottak béreinek mérséklése jelentette (pl. Spanyolország, Finnország, Ausztria). Ezen országokban általában jelentősen csökkent az újraelosztási arány, a szociális rendszerek hosszú távra szóló átalakításával képzett megtakarítások sok esetben lehetővé tették a bevételi oldal mérséklését is, növelve a gazdaság hatékonyságát. Ezzel szemben az adóemelésekre és átmeneti intézkedésekre épülő kiigazítási stratégiákat folytató országokban az euró bevezetését követő években nagy arányban tapasztalható a konszolidáció kifulladása, a fiskális pozíció romlása (pl. Olaszország, Franciaország, Portugália).

Néhány, magas adóssággal illetve magas kockázati prémiummal jellemezhető országban az államháztartási hiány mérséklődésében jelentős szerepet játszott a kamategyenleg javulása is, amelynek mértéke az utolsó években egyes országokban elérte a GDP 2-3 százalékát (pl. Olaszország, Portugália, Görögország). A kamatkonvergencia erősen támogató hatása azonban némileg ellentmondásos a fiskális kiigazítás minőségére nézve: a kiadási oldal kamategyenleg okozta csökkenésének talán szerepe lehetett abban, hogy ezek az országok kevésbé éreztek késztetést az elsődleges kiadások komolyabb mérséklésére.

A tanulmány megállapításai alapján a magyarországi kamategyenleg további javulása várhatóan jóval alacsonyabb lesz, mint a fent említett csatlakozó országokban az ország induló hitelállománya és a kamatkonvergencia előrehaladott állapota miatt. A becslések alapján az ESA-hiány mértékét a kamategyenleg javulása 2009-ig összesen a GDP 0,3-1,1 százalék között csökkentheti.

A tanulmány szerint egy olyan fiskális pálya, amely csak a jelenleg ismert determinációkat veszi figyelembe és további fiskális intézkedést nem feltételez, 2005-2006-ra a deficit további emelkedését eredményezné. Ha feltételezzük a kamatkonvergencia egy viszonylag optimista pályáját, semleges ciklikus hatást és azt, hogy 2008-ig a korábbi kvázi-fiskális tevékenységek nem jelennek meg a hivatalos hiányban, akkor a 2004 decemberében aktualizált Konvergencia program által 2008-ra megcélzott 2,8 százalékos deficit eléréséhez az elsődleges egyenleg javításával összesen a GDP mintegy 3,5 százalékának megfelelő intézkedésre lesz szükség.

A számítás mögötti feltevések azonban egyúttal a szükséges kiigazítás mértében rejlő kockázatokra is felhívják a figyelmet. A feltételezettnél lassabb vagy részleges kamatkonvergencia például akár a GDP 0,7 százalékával is növelheti a 2008-ig szükséges kumulált kiigazítási igényt. A gazdasági növekedés összetételének külpiaci aktivitás felé való elmozdulása, így a reálbérek és a fogyasztás korábbiaknál lassabb várható növekedése egy esetleg negatívba forduló ciklikus hatás kockázatát jelenti az államháztartásra nézve. Az államháztartási aktivitás egy részének kvázi-fiskális tevékenységben való megjelenésének lehetősége a vizsgált időszakban a szükséges kiigazítás mértékében kétirányú kockázatot jelent. Ha a korábbi kvázi-fiskális tevékenységek (például állami vállalatok vesztesége) finanszírozása a hivatalos hiányban is megjelenik (például adósság-átvállalások formájában), akkor ez a rögzített célok eléréséhez a feltételezettnél nagyobb fiskális kiigazítást tehet szükségessé. Másik oldalon, a hagyományos állami kiadások hivatalos hiány által lefedett körön kívül kerülése (például ún. PPP megoldásokban) rövid távon csökkentheti a kiigazítási szükségletet; anélkül azonban, hogy a hosszú távú fenntarthatóságot és a külső egyensúlyt érdemben javítaná.

A kiigazítás során, ideális esetben strukturális – azaz minőséget javító és fenntartható – intézkedések kerülnek előtérbe, amelyek viszont eleinte többletkiadással járhatnak. Ebben az esetben egyáltalán nem kerülne sor csupán rövid távú megtakarítást jelentő kiadás-halasztásra, kiszervezésre, alulfinanszírozásra. Előfordulhat azonban, hogy a nagymértékű egyenlegjavítás érdekében a tartós lépések mellett átmeneti megtakarításokra is sor kerül, ami időben megnyújtja a valódi alkalmazkodást, és a visszarendeződés kockázatát jelenti. Átmeneti megtakarítást jelenthet például a beruházások halasztása, ennek azonban korlátot szab az EU által finanszírozott beruházás – társfinanszírozással együtt vett – nagysága, valamint az autonóm önkormányzati beruházás jelentős aránya.

Tanulmány

2005. március 2. Békés Gábor: A feldolgozóipari FDI elhelyezkedése Magyarországon: Mennyire fontosak a cégek közötti kapcsolatok?
2005. március 30 Lendvai Júlia: A magyar infláció dinamikája
2005. április 27. Rezessy András: A monetáris politika azonnali hatása az árfolyamra és egyéb eszközárakra Magyarországon
2005. március 2. Reiff Ádám: A vállalatok beruházási költségei
2005 június 22., Orbán Gábor - Szalai Zoltán: A monetáris politika transzmissziója az eruó bevezetése előtt és után
2005. november 09. Orbán Gábor - Palotai Dániel - The sustainability of the Hungarian pension system: a reassessment
2005. október 19. Benk Szilárd - Jakab Zoltán - Vadas Gábor: Potential Output Estimations for Hungary: A survey of Different Approaches
2005. december 15. Horváth Csilla - Krekó Judit - Naszódi Anna: Működik-e a bankhitelezési csatorna Magyarországon?
2005. december 21 Benczúr Péter- Ilut Cosmin: A visszafizetési múlt szerepe a szuverén bankhitelek árazásában
2005 június 8., P.Kiss Gábor - Vadas Gábor: Légy résen – Az államháztartási egyenleg ciklikus igazításának nemzetközi összehasonlítása
2005. január 25. Karádi Péter - Krekó Judit - P. Kiss Gábor: Az euró bevezetésével járó strukturális politikai kihívások: költségvetési politika
2005. október 27. Várpalotai Viktor-Az inflációs célkövetés optimális horizontja Magyarországon
2005. november 16. Kondor Péter: Risk in Dynamic Arbitrage: Price Effects of Convergence Trading
2005. november 29 Jakab M. Zoltán-Várpalotai Viktor-Vonnák Balázs: How does monetary policy affect aggregate demand? A multimodel approach for Hungary