A Magyar Nemzeti Bank véleménye az erős forintnak tulajdonított negatív hatásokról
A Magyar Nemzeti Bank átérzi a forint erosödése miatt keletkezo problémák fontosságát, melyet több vállalkozás is megfogalmazott és eljuttatott a bankhoz. Egyetértünk a vállalkozókkal abban, hogy a sávszélesítés után bekövetkezo, és a múlt hétig tartó forint-erosödés bizonyos cégek számára jelentosen megváltozott gazdasági környezetet teremtett. Az MNB nem vitatja azt a megállapítást sem, hogy ez sok exportáló vállalat esetében rövid távú jövedelmezoségi problémák kialakulásához vezethet.
Szeretnénk ugyanakkor megvilágítani néhány összefüggést az infláció csökkentése, az árfolyamsáv szélesítése és a forint erosödése között. Ismeretes az infláció elmúlt évben megfigyelt 10 százalék körüli szinten való beragadása, ami az inflációs várakozások magas szinten való rögzülésével fenyegetett. Ilyen helyzetben a dezinflációra irányuló erofeszítések határozott folytatása szükséges, mert késobb csak egyre nagyobb reálgazdasági áldozat mellett lehetne leszorítani az árnövekedés ütemét. Ebben a környezetben a szuk sávos csúszó leértékeléses árfolyamrendszer már nem jelentett megfelelo eszközt az infláció mérséklésére. Ezért, és az Európai Unió monetáris rendszeréhez való közeledés miatt került sor az új hazai monetáris politika kialakítására, ezen belül az árfolyamsáv +/- 15%-ra történo szélesítésének és az inflációs célkituzés rendszerének meghirdetésére.
A jegybank vezetoi több ízben kifejtették, hogy az új árfolyam-rendszerben a forint árfolyamát - mindaddig, amíg az a sáv széleit el nem éri - az MNB közvetlenül nem kívánja befolyásolni. A forint sávszélesítést követo eroteljes felértékelodése tehát jelenleg a piaci szereplok megítélését tükrözi és arra utal, hogy a nemzeti valuta a közelmúltban alulértékelt volt. Bár a sávszéleken belül a jegybank nem kívánja közvetlenül befolyásolni a forint árfolyamát, természetesen kulcs-fontosságú - az infláció elleni küzdelem sikerében az egyik legnagyobb szerepet játszó - változónak tartja, és kamatpolitikájával törekedni fog arra, hogy az inflációs célkituzés elérésével konzisztens szint közelében tartsa.
Megértjük ugyan, hogy a sávszélesítésrol hozott döntés bizalmas elokészítése és „váratlan" bejelentése után, a vállalkozásokban az a benyomás alakult ki, hogy a sávszélesítést nem elozték meg számítások. Biztosíthatunk azonban mindenkit, hogy valójában éppen fordított a helyzet, az árfolyamsáv-szélesítésrol hozott döntés komoly, több évre eloretekinto, a társadalom és gazdaság egésze jólétét szem elott tartó költség/haszon elemzésen alapult. A döntés természetébol adódóan ezen munkáról nem adhattunk hírt, ami olyan téves benyomást kelthetett, mintha a sávszélesítés hirtelen, kello elokészítés nélkül történt volna meg. A sávszélesítés és árfolyam erosödés hatás-mechanizmusát tehát még a döntés elott felmértük.
A nominális árfolyam felértékelodése várakozásaink szerint kedvezo hatással lesz a dezinflációs folyamatra, mivel egyrészt közvetlenül mérsékelni fogja az inflációt az importált jószágok áremelkedésének visszafogásán keresztül, másrészt a felértékelodés mérsékeloen hat a piaci versenyen keresztül az importtal versengo belföldi eloállítású termékek árnövekedése esetében is. Ez utóbbi mechanizmusnak lesznek kárvallottjai; és a nettó exportáló vállalatok egy része tagadhatatlanul ebbe a kategóriába esik. Profitabilitásuk, illetve az ott foglalkoztatott munkaero jövedelmének növekedési üteme rövid távon csökkenhet. Azt is figyelembe kell venni, hogy a dezinfláció sikere esetén a reálárfolyam a csökkeno infláción keresztül a jövoben korrigálódni fog, az exportáló vállalatok jövedelmezoségének jelenlegi romlása tehát átmeneti jelenségnek bizonyul majd. Ezen túl, az árstabilitás elérése tartósan javíthatja a vállalkozások hitelhez jutási esélyeit és csökkentheti annak reálkamat-költségeit, hiszen a magas és változó infláció okozta bizonytalanság megszunésével csökken a banki hitelezés kockázata.
A jegybank törekvése, hogy a nominális változók alkalmazkodása és jelenleg az egész társadalmat sújtó magas infláció letörése után a reálgazdasági egyensúly egy jóval alacsonyabb inflációs környezetben álljon helyre. A jegybanknak azonban e célja elérésére nem állnak rendelkezésére a gazdaság egyes szegmenseit elkülönülten megcélzó eszközök, csak aggregált és indirekt eszközöket (kamatokat illetve árfolyamot) képes alkalmazni. A jegybank tehát nem vehet különös súllyal figyelembe szektorális vagy egyéni érdekeket, amikor az általános árinfláció elleni küzdelemben döntéseit meghozza.
A rövid távon várható fejleményeket sorra véve, eloször is célszeru megkülönböztetni a bruttó és a nettó jövedelmezoségi hatásokat. Miközben egyetértünk azzal, hogy a forint nominális felértékelodése az exportáló vállalkozások részére a bruttó bevételi oldalon váratlan negatív sokkot jelenthetett, más kiadási tételeknél megtakarítás jelentkezik. A termeléshez felhasznált importált nyersanyagok és félkész termékek, üzemanyagok és energia mind olcsóbbá válnak a forint erosödésének közvetlen hatásaképp. Továbbá az olcsóbb import által a belföldi piacon kiváltott verseny mérsékelheti a belföldön eloállított nyersanyagok és félkész termékek áralakulását is. Ezeken a csatornákon keresztül realizálódó megtakarítások tehát mérséklik az árbevételi sokk nettó jövedelmezoségi hatását.
Másodszor, a széles árfolyamsáv és az ennek következtében bizonytalanabb jövobeli forint-árfolyam felveti annak szükségességét, hogy a külkereskedelemben részt vevo vállalatok a deviza kitettségüket határidos- vagy egyéb derivatív ügyletekkel fedezzék le. Erre a tozsdék határidos devizaszekcióját igénybe véve illetve a kereskedelmi bankok által kínált szolgáltatások keretében jelenleg is lehetoség van. A sávszélesítést követo fedezeti pozíció kialakításával az azt követo felértékelodés rövid távú kedvezotlen jövedelmi hatásának jó része kivédheto lett volna. Az MNB és a Kormány által végrehajtott devizaliberalizáció pontosan azt a célt szolgálta, hogy a vállalkozások fedezhessék a megnövekedett árfolyam-kockázatukat. A pénzügyi kockázatkezelési lehetoségek igénybevétele a piaci szereplok autonóm döntéseinek része, így választott stratégiájuk nyereségét és költségeit egyaránt ok viselik.
Végül megemlítjük, hogy ugyan a vállalatok nyeresége, így tulajdonosaik nominális jövedelme a forint erosödése miatt átmenetileg csökkenhet, látni kell, hogy a nominális nyereség vásárlóereje nem szükségszeruen csökken ezzel párhuzamosan. Egyfelol, a beruházási javak árszintje, azok magas import-igényessége miatt, várhatóan tartósan esni fog. Így az árfolyam erosödés nem kell, hogy tartós zavart okozzon a fejlesztések, beruházások tekintetében. Másfelol, a vállalkozók által a tulajdonosként élvezett jövedelembol vásárolt fogyasztási cikkek árszintje is esni fog. Az autók, illetve az autózáshoz használt üzemanyagok, a tartós fogyasztási cikkek, a külföldi utak, stb. mind tipikusan olyan jószágok, melyek áralakulását közvetlenül érinti az árfolyam erosödése. Ez mérsékli - esetleg eltünteti - az életszínvonalra gyakorolt negatív nominális jövedelmezoségi hatást.
Ezek a megfontolások már átvezetnek a hosszabb távú alkalmazkodási lehetoségek kérdésköréhez. Noha mi is úgy látjuk, hogy az árfolyam erosödés azonnali hatásai jelentosek és negatívak is lehetnek, hosszabb távon ugyanakkor több olyan lehetoség áll a vállalatok elott, melyekkel élve mérsékelhetok az eros forint okozta költségek. Ezek közül a bérköltség növekedési ütemének csökkentése a legfontosabb. A jövoben várhatóan eroteljesen mérséklodo belföldi infláció és a minden versenytársat egyaránt érinto árfolyam erosödés nemcsak szükségessé, de lehetségessé is teszi a nominális béremelések újragondolását. Az árfolyam erosödés közvetlen hatásait, illetve a dezinflációs politika eltökéltségét látva a munkavállalók inflációs várakozásai is mérséklodnek, ami lehetové teszi a nominális bérnövekedés reáljövedelem-csökkenés nélküli visszafogását, így elkerülheto a „munkabéke" felborulása.
Végezetül úgy látjuk, néhányan több, és foleg tartósabb reálgazdasági hatást tulajdonítanak a monetáris politikának, mint amennyivel az valójában rendelkezik. A nominális árfolyam nem eszköz a reálgazdasági szereplok verseny-képességének befolyásolására. Egy nominális árfolyam-változáshoz ugyanis hosszabb-rövidebb ido alatt valamennyi belföldi ár és költség alkalmazkodik, így tartós reál-hatást a monetáris politika nem tud elérni. Bár egyetértünk azzal, hogy az árfolyamsáv-szélesítés elott, néhány versenyképesnek tartott exportáló vállalat jövedelmezoségét jelentos sokként érhette az árfolyam erosödése, nem gondoljuk, hogy ez szükségszeruen tartósan megváltoztatná ezen kör teljesítményét. A versenyképesség ugyanis reál, nem pedig nominális tényezokön alapul: hatékony termelési technológia, jól kialakított termékszerkezet, jó pénzügyi menedzsment, külpiaci kapcsolatok, stb., melyeken a nominális árfolyam nem változtat.
A korábbi évek - munkaero-költség alapon - relatíve leértékelo árfolyam-politikája ugyan a belföldi exportáló vállalatok számára kedvezo környezetet teremtett, de nem ez alapozta meg külpiaci teljesítményüket, hanem a „fundamentális" tényezok. A rövid távú finanszírozási problémák kezelése kapcsán azt gondoljuk, hogy a kereskedelmi bankok valószínuleg jövoben sem fordulnak el a „fundamentálisan" versenyképes vállalkozásoktól, az utóbbi két hónap árfolyam erosödése következtében eloálló esetleges átmeneti jövedelmezoségi problémák miatt. Meggyozodésünk szerint nincs indok arra, hogy azokat a vállalkozásokat, akiket a bankok a sávszélesítés elott is hosszú távon gyümölcsözo együttmuködésre érdemesnek tartottak, most másképpen lássák.