Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

A Monetáris Tanács állásfoglalása a pénzügyi stabilitásról (2006. április 10.)

nyomtatás

A pénzügyi intézményrendszer alapvetően egészséges, de mind a makrogazdasági környezetben, mind az intézmények működésében több olyan kockázati tényező azonosítható, melyek negatív hatást gyakorolhatnak a pénzügyi stabilitásra.

Az államháztartás tartozásának, valamint az ország nettó külföldi adósságának a GDP-hez viszonyított aránya továbbra is emelkedik, ami azt jelzi, hogy magyar gazdaság hosszútávon nem fenntartható pályán halad. Bár 2005-ben a GDP arányában csökkent az ország külső finanszírozási igénye, és emelkedett a nem adóssággeneráló tőkebeáramlás, a külső egyensúlyhiány rendkívül nagy maradt, s ez a gazdaságot sérülékennyé teszi.

A globális pénzügyi környezet 2006 elejéig lehetővé tette, hogy az egyensúlyi problémák ellenére a forintpiacot viszonylagos stabilitás jellemezze. A forinthozamoknak és az árfolyamnak a régió többi országához képest eltérő viselkedése, a magyar adósság leminősítése, illetve leminősítésének kilátásba helyezése, valamint a külföldi szereplők alacsony forintkockázat-vállalása azonban egyértelműen jelzik, hogy a piac által a magyar gazdasággal kapcsolatban érzékelt kockázatok növekedtek. 

Mindebből következik, hogy nő a hiteles költségvetési kiigazítás szükségessége. E nélkül ugyanis a piac fogja kikényszeríteni az egyensúly-hiány korrekcióját az árfolyam gyengülése, illetve a kamatok emelkedése révén, amely mind közvetlenül, mind a reálgazdasági hatásokon keresztül kedvezőtlenül befolyásolja a pénzügyi intézményrendszer működési környezetét.

Tartós forintgyengülés különösen a devizahitelekkel rendelkező ügyfelek terheit növelné meg, ezzel számottevő veszteséget okozva az ügyfeleknek és a bankoknak egyaránt. Mindez a banki hitelveszteségek növekedésén túl a hitelkereslet visszaeséséhez és a bankokba vetett bizalom esetleges csökkenéséhez vezethet, ami visszavetheti a pénzügyi közvetítés hatékonyságát és korlátozhatja a jövőbeli fejlődési lehetőségeit. Mind a lakossági, mind a vállalati adósságon belül egyre jelentősebb arányt képviselnek az árfolyam-kockázatokkal szemben nem fedezett banki devizahitelek. A háztartási hitelezésben rendkívül aktív pénzügyi vállalkozásokra szintén a devizahitelezés a jellemző, ezért a pénzügyi közvetítőrendszer szempontjából jelenleg ez a folyamat tekinthető a legfőbb kockázati tényezőnek.

A gazdasági növekedéssel jár a pénzügyi közvetítés bővülése, ugyanakkor kockázati forrás, hogy a jelentős hitelezési aktivitás olyan új ügyfélkör bevonásával jár, melynek hitelképességéről és a sokkokkal szembeni ellenálló-képességéről a rövid hiteltörténetek miatt nincs elegendő információ.

A pénzügyi szektor fejlődése szempontjából kedvezőtlen jelenségnek tekintjük, hogy az intézményi befektetők elsősorban az államot finanszírozzák, és a többi gazdasági szektor közötti forrásallokációs szerepük korlátozott. A hiteles költségvetési korrekció a magas finanszírozási igény és a kockázati prémium csökkenésével járna, amely megteremtené a lehetőséget az állampapíron kívüli alternatív befektetési portfolió tartására, és a pénzügyi közvetítői funkció hatékonyabb betöltésére.

A lakossági megtakarítások gyűjtésében betöltött jelentős szerepe miatt a takarékszövetkezeti szektor stabilitása fontos érdek. A stabilitást növelné, ha a takarékszövetkezetekkel szemben szigorúbb tőkekövetelmény lépne érvénybe.

A pénzügyi rendszer biztonságát erősíti a hazai fizetési és értékpapír elszámolási rendszer stabil működése, azonban ezen a téren is kedvezőtlen jelenségként értékeljük a bankok árazásában megfigyelhető gyenge versenyt.

Budapest, 2006. április 10.

                                                                                    Magyar Nemzeti Bank

                                                                                         Monetáris Tanács