Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

Felelősség

nyomtatás

Az MNB véleménye nem tekinthető kötelező erejű állásfoglalásnak, a benne foglaltaknak más hatóságra, illetve a bíróságra nézve nincs kötelező tartalma. Jelen állásfoglalás kizárólag tájékoztatás céljából készült, a benne foglaltak egyéb célok (pl. marketing) érdekében, továbbá harmadik személyekkel szemben nem használhatók fel, illetve jogvita eldöntésére nem alkalmazhatóak.

Az MNB jelen jogértelmezése az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az erős ügyfél-hitelesítésre, valamint a közös és biztonságos nyílt kommunikációs standardokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2017. november 27-i (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet angol nyelvű változatán alapul.

Sorszám Kérdés Válasz Frissítés dátuma
A/1 Milyen esetben nem szükséges a Pft. 44. § (1) bekezdés alapján a tudomászerzést követően haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét? A Pft. 44. § (1) bekezdése alapján a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató, amennyiben adott helyzetben észszerű okból az ügyfele csalására gyanakszik, és ezen okról írásban tájékoztatja a Felügyeletet, úgy nem köteles haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét. A Pft. fenti rendelkezéséből egyértelműen következik az is, hogy azon esetekben, amikor a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója nem a saját ügyfelének a csalására, hanem más személy csalására, vagy egyéb okra pl. az ügyfél gondatlan magatartására gyanakszik, úgy a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig megtéríti a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét.
Álláspontunk szerint a Pft. 44. § (1) bekezdésében meghatározott gyanúnak alaposnak kell lennie, vagyis nagy valószínűséggel feltehető, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelet a fizető fél csalárd magatartása miatt következett be. Véleményünk szerint azonban  az a tény, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése erős ügyfél-hitelesítéssel pl. PIN kód használatával történt, önmagában még nem tekinthető az ügyfél csalását feltételező ésszerű indoknak, így a gyanú alapjának sem, hiszen a személyes biztonsági elemekhez illetéktelen személy a számlatulajdonos ügyfél csalárd magatartása nélkül is hozzájuthatott.
2018.02.08
A/2 Kivizsgálható-e a jóvá nem hagyott fizetési művelet, mielőtt a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója megtéríti a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét a fizető félnek? A Pft. 44. § (1) bekezdése előírja, hogy a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatója azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig köteles megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, tehát a vonatkozó előírás szerint kivizsgálásra nincs mód. Azonban, ha a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója az adott helyzetben ésszerű okból az ügyfele csalására gyanakszik, úgy nem köteles haladéktalanul, de legkésőbb a következő munkanap végéig megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, hanem a csalás gyanújának a Felügyelet felé történő jelentését követően - a panaszkezelésre nyitva álló határidőn belül - kivizsgálhatja az esetet. A kivizsgálás tényétől függetlenül - fogyasztó és mikrovállalkozás esetében - a Pft. 45. § (3) bekezdése továbbra is alkalmazandó, vagyis a pénzforgalmi szolgáltató csak akkor mentesül a Pft. 45. § (1), (2) és (4) bekezdés szerinti felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta. Tehát a Pft. 44. § (1) bekezdés szerinti Felügyelet részére történő bejelentés csak az eset kivizsgálására ad lehetőséget, de Pft. felelősségi szabályai alól nem ad felmentést. 2018.02.08
A/3 Milyen felelősségi szabályokat kell alkalmazni a 2018.01.13. és 2019.01.01. között tartó átmeneti időszakban, amennyiben a fizető fél fizetés-kezdeményezési szolgáltatót vesz igénybe? A Pft. 66/A. § (2) bekezdésének értelmében, amennyiben az ügyfél  fizetés-kezdeményezési szolgáltatást vesz igénybe, úgy az  ügyfél és a fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató között a Pft.  2018. január 12-én hatályos rendelkezések szerinti felelősségi és kárviselési szabályai alkalmazandók, vagyis a kárfelelősség a PSD1 irányelvet átültető - korábban hatályos - régi Pft. rendelkezései szerint alakul. A régi Pft. 40. § (1) bekezdése alapján az ügyfél köteles a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt (pl. internetbankot) a keretszerződésben foglaltak szerint használni, és a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes biztonsági elemek – így a személyazonosító kód (PIN kód) vagy egyéb kód – biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítani. Abban az esetben tehát, ha az ügyfél átadja a személyes biztonsági elemeit a fizetés-kezdeményezési szolgáltatás nyújójának, az a régi Pft. 40. § (1) bekezdését megszegve, egy harmadik illetéktelen személynek történő átadásnak, és ezáltal az ügyfél súlyosan gondatlan eljárásának minősül, így az esetlegesen jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítéséből eredő kárt teljes egészében az ügyfél viseli.  A régi Pft. 45. § (3) bekezdése (a Pft.-vel egyező módon) úgy rendelkezik, hogy fogyasztó és mikrovállalkozás esetében a pénzforgalmi szolgáltató csak abban az esetben mentesül a kártérítési felelősség alól,ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta.
Mivel a régi Pft. nem írta elő a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója részére, hogy jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése esetén, ha  tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről, akkor haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig köteles megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, így a Pft. 44. § (1) bekezdés szerinti - csalás gyanújához kapcsolódó - bejelentési kötelezettség sem terheli.
2018.02.08
A/4 Milyen kártérítési felelőssége a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatójának, ha a kárt a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz (pl. internetbank, telebank vagy fizetési kártya) használatával okozták? A Pft. 44. § (1) bekezdésének értelmében, amennyiben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető fél által jóvá nem hagyott fizetési műveletet teljesít, úgy azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről, haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig köteles megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, és a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot helyreállítja azzal, hogy a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az a nap, amikor a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése megtörtént, vagyis a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója teljes kártérítésre köteles, kivéve, ha az adott helyzetben észszerű okból az ügyfél csalására gyanakszik, és ezen okról írásban tájékoztatja az MNB-t. A Pft. 45. §-a további felelősségi és kárviselési szabályokat állapít meg, amelyeka Pft. 34. § (1) bekezdésére tekintettel a fogyasztónak és mikrovállakozásnak minősülő ügyfelek esetében kötelező érvényűek. A Pft. 45. § (1) bekezdés  előírja, hogy a Pft. 44. §-ában meghatározottaktól eltérően az olyan jóvá nem hagyott fizetési műveletek vonatkozásában, amelyek a fizető fél birtokából kikerült vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történtek, vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából erednek, a fizető fél viseli tizenötezer forintnak megfelelő összeg mértékéig a kárt az ügyfél a számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatónak történő bejelentés megtételét megelőzően. Az előbbiekkel összhangban a Pft. 45. § (4) bekezdése kimondja, hogy az ügyfél bejelentését követően a pénzforgalmi szolgáltató viseli a kárt az olyan jóvá nem hagyott fizetési műveletek vonatkozásában, amelyek a fizető fél birtokából kikerült vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történtek, vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából erednek. A Pft. 45. § (2) bekezdése alapján, ha a kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel okozták, nem terheli a fizető felet a Pft. 45. § (1) bekezdésében meghatározott tizentötezer forintnak megfelelő összegig a kár, ha készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását, birtokából történő kikerülését vagy jogosulatlan használatát a fizető fél a fizetési művelet teljesítését megelőzően nem észlelhette; a kárt a pénzforgalmi szolgáltató alkalmazottjának, pénzforgalmi közvetítőjének, fióktelepének vagy a pénzforgalmi szolgáltató részére kiszervezett tevékenységet végzőnek az intézkedése vagy mulasztása okozta; a pénzforgalmi szolgáltató nem ír elő erős ügyfél-hitelesítést; a kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősülő olyan személyre szabott eljárással okozták, amely információtechnológiai eszköz vagy távközlési eszköz használatával történt vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt személyes biztonsági elemek – így a személyazonosító kód (PIN kód) vagy egyéb kód – nélkül használták, vagy a pénzforgalmi szolgáltató nem gondoskodik arról, hogy az ügyfél bármikor díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségtől mentesen megtehesse a bejelentését.
Fogyasztó és mikrovállalkozás ügyfél esetén a Pft. 45. § (3) bekezdésének értelmében a pénzforgalmi szolgáltató csak akkor mentesül a fentiekben ismertetett - Pft. 45. § (1), (2) és (4) bekezdés szerinti - felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt az ügyfél a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében előírt kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta. Ez értelmezésünkben azt jelenti, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónak minden jogosulatlan fizetési művelet esetében egyedileg kell megvizsgálnia és bizonyítania, hogy ügyfele a kárt csalárd módon vagy a hivatkozott. kötelezettségeinek szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegve okozta.
 
2018.02.08
A/5 Milyen esetben felel a fizető fél jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítéséből eredő kárért, ha a kárt a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz  (pl. internetbank, telebank vagy fizetési kártya) használatával  A pénzforgalmi szolgáltató ügyfelének alapvetően két kötelezettsége van, amelynek megszegése felvetheti az ügyfél helytállását olyan esetben, ha a jóvá nem hagyott fizetési műveletből eredő kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel okozták.
A Pft. 40. § (1) bekezdése alapján az ügyfél, valamint az ügyfél fizetési számlája felett rendelkezésre jogosult köteles a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt a keretszerződésben foglaltak szerint használni, és a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítani. Ilyen elvárás lehet például, hogy az ügyfél nem osztja meg senkivel (ideértve az ügyfél családtagjait, barátait, üzlet- vagy munkatársait) a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges biztonsági kódot (pl. PIN kódot), azt nem jegyzi le írásban és nem tartja a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz közelében (pl. a PIN kód felírása a fizetési kártyára).
A Pft. 40. § (2) bekezdése szerint az ügyfél, valamint az ügyfél fizetési számlája felett rendelkezésre jogosult a pénzforgalmi szolgáltatónak vagy az általa megjelölt harmadik félnek haladéktalanul köteles bejelenteni, ha észleli a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz birtokából történő kikerülését, ellopását, valamint jogosulatlan vagy jóvá nem hagyott használatát. Tehát az ügyfél kötelessége, hogy ha észleli a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz birtokából történő kikerülését, ellopását, valamint jogosulatlan vagy jóvá nem hagyott használatát, úgy azt azonnal jelezze a számlavezetője felé, hogy az megtehesse a szükséges biztonsági intézkedéseket a készpénz-helyettesítő eszköz további jogosulatlan használatának a megakadályozása érdekében.
Fontos azonban kiemelni, hogy fogyasztó és mikrovállalkozás ügyfelek esetében a Pft. 45. § (3) bekezdésének értelmében a pénzforgalmi szolgáltató köteles azt bizonyítani, hogy a kárt a fizető fél csalárd módon eljárva, vagy a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, mely tényt a pénzforgalmi szolgáltatónak egyedileg kell kivizsgálnia és bizonyítania.  
2018.02.19
A/6 Megterhelheti-e a pénzforgalmi szolgáltató a számlavezetett ügyfele fizetési számláját, ha ugyan a Pft. 44. § (1) bekezdésének értelmében haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig megtérítette a ügyfele részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, de utóbb - a pénzforgalmi szolgáltató által bizonyítható módon - kiderül, hogy ügyfele a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt csalárd módon eljárva, vagy a kárt a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta? A Pft. 44. § (1) bekezdése alapján, amennyiben a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltató jóvá nem hagyott fizetési műveletet teljesít (függetlenül attól, hogy azt fizetés-kezdeményezési szolgáltatást végző pénzforgalmi szolgáltatón keresztül kezdeményezték vagy sem) – kivéve, ha az adott helyzetben észszerű okból az ügyfél csalására gyanakszik, és ezen okról írásban tájékoztatja az MNB-t – köteles azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, és a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot helyreállítani azzal, hogy a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az a nap, amikor a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése megtörtént. A Ptk. 6:396. § (2) bekezdés alapján a számlavezető pénzforgalmi szolgáltató a fizetési számlán történt téves jóváírás helyesbítése és a számlavezetés körében a számlatulajdonossal szemben keletkezett esedékes követelése érvényesítése céljából jogosult a fizetési számlát megterhelni. Álláspontunk szerint a Pft. 44. § (1) bekezdés alapján a pénzforgalmi szolgáltató által a fizető félnek megtérített összeg visszatérítésére irányuló igény nem minősül a számlatulajdonossal szemben a számlavezetés körében keletkezett esedékes követelésének, mivel nem annak körében végzett szolgáltatás ellenszolgáltatásaként vagy költségeként merült fel, hanem a számlavezető jogszabályi kötelezettségének eleget téve fizetett megtérítést a számlatulajdonosnak. Ezért nem alkalmazható a Ptk. 6:396. § (2) bekezdésének második fordulata. Ugyanezen indokkal a megtérített összeg jóváírása nem tekinthető tévesnek sem, ezért a Ptk. 6: 396. § (2) bekezdésének első fordulata sem alkalmazandó. Álláspontunk szerint a pénzforgalmi szolgáltató a kérdésben leírt esetben felmerült igényét polgári peres úton érvényesítheti. 2018.04.26.