Budapest, 2016. augusztus 29. – A 2014 tavaszán elindított Önfinanszírozási program egészségesebbé tette az adósságszerkezetet, csökkentette a külső és a devizaadósságot, mérsékelte az ország külső sérülékenységét, miközben nemkonvencionális eszközként érdemben hozzájárult a monetáris kondíciók enyhítéséhez is. A program a bankokat alkalmazkodásra ösztönözte, amelynek eredményeképp a pénzforgalom lebonyolítására rendelkezésre álló zárolt értékpapír-állományon belül minden korábbi szintet meghaladóan nőtt az állampapír-állomány, ami stabilabb és kiszámíthatóbb likviditási helyzetet eredményezett - derül ki az Önfinanszírozási program első két évének tapasztalatairól szóló tanulmánykötetből.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2014 tavaszán hirdette meg az Önfinanszírozási programot. A monetáris politikai eszköztár egészének átalakítását hozó program a bruttó külső adósság és a devizaadósság csökkentése mellett nemkonvencionális eszközként hozzájárult a monetáris enyhítéshez, és érdemi szerepet töltött be abban is, hogy a magyar adósságosztályzat 2016 májusában visszakerült a befektetői kategóriába.
A Magyar Nemzeti Bank szakértői négy elemzésből álló tanulmánykötetben elemzik az Önfinanszírozási program első két évének tapasztalatait.
- Az első elemzés az Önfinanszírozási program koncepcióját és hatásmechanizmusát írja le. A program végső célja a magyar gazdaság külső sérülékenységének mérséklése. Ennek eléréséhez az MNB a jegybanki eszköztár átalakításával arra ösztönözte a bankokat, hogy fölös likviditásukat a likvid értékpapírpiacokon fektessék be, ami a hazai sajátosságok miatt elsősorban az állampapír-piaci kereslet megemelkedését jelentette. A tanulmány bemutatja az Önfinanszírozási program meghirdetésének motivációját, a program intézkedéseit és hatásmechanizmusát, külön kitérve arra, hogy az Önfinanszírozási program nem központilag előírt lépések sorozata, hanem az MNB, az Államadósság Kezelő Központ és a bankok közötti kooperáció eredménye.
- A második tanulmány az Önfinanszírozási program makrogazdasági eredményeit mutatja be, különös tekintettel az adósságszerkezet egészségesebbé válására és a külső sérülékenység csökkenésére. Az elemzés bemutatja, hogy a 2014 tavaszán meghirdetetett Önfinanszírozási program 2016 nyarára jelentős mértékben emelte a bankok állampapír-piaci keresletét, aminek következtében két év alatt megduplázódott a banki tulajdonban levő állampapír-állomány. A program révén több mint 9 milliárd euro értékben fizetett vissza forintból devizaadósságot a magyar állam, ennek megfelelő mértékben szűkült az MNB mérlege, 50 százalékról 30 százalék alá csökkent az államadósság devizaaránya, valamint mérséklődött a bruttó külső adósság. Emellett 2016 közepére újra a belföldi szereplők biztosítják az államadósság finanszírozásának nagyobbik részét, ami a korábbiakhoz képest egy egészségesebb adósságszerkezet felé való elmozdulásnak számít. Az Önfinanszírozási program elismerésének tekinthető, hogy 2016 májusában a Fitch Ratings dedikáltan a programot nevezte meg a magyar adósságosztályzat befektetői kategóriába emelését alátámasztó egyik fő indokként.
- A harmadik tanulmány az Önfinanszírozási program monetáris kondíciókra és a monetáris transzmisszió egyes csatornáira gyakorolt hatását vizsgálja meg. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2012 nyarán kamatcsökkentési ciklusba kezdett, melyet azóta két újabb ciklus követett, aminek következtében 2016 júniusára 610 bázisponttal, 0,9 százalékra csökkent a jegybanki alapkamat. Ezt kiegészítve az MNB 2014 tavaszán meghirdette az Önfinanszírozási programot, melynek elsődleges célja az ország külső sérülékenységének mérséklése volt, de az intézkedések deklarált szándéka volt a monetáris kondíciók nemkonvencionális eszközökön keresztüli lazítása is. Elemzésünk arra a következtetésre jut, hogy a jegybanki eszköztár átalakításai csak a banki alkalmazkodás egyes fázisaiban okoztak átmeneti romlást a monetáris transzmisszióban, 2016 közepére a transzmisszió elérte az eszköztár-átalakítások előtti szintet, miközben az Önfinanszírozási program elérte kitűzött céljait. Alátámasztottnak találtuk azt a hipotézist is, miszerint az Önfinanszírozási program mérsékelte mind a rövid, mind a hosszú lejáratú állampapírhozamokat, így a célzott nemkonvencionális monetáris lazítás megvalósult.
- A negyedik tanulmány az Önfinanszírozási program hazai pénzügyi infrastruktúrákra kifejtett hatását elemzi. A dolgozat rámutat, hogy az MNB irányadó eszközének 2014. augusztusi változtatásával (az MNB-kötvény betétesítése) a pénzforgalmi likviditás jelentős része kikerült az elfogadható jegybankképes fedezetek köréből, a választható tartalékráta eltörlése pedig számos bank számára csökkentette a pénzforgalom lebonyolítására szolgáló számlaegyenleget. A jegybanki lépésekhez való banki alkalmazkodás eredményeként azonban a pénzforgalom számára rendelkezésre álló likviditás már 2015 év végére újból elérte a 2014 augusztusát megelőző szintet, így a szereplők által is biztonságosnak tartott likvid állomány ismét stabilizálódott. Az elemzés részletesen bemutatja, hogy milyen módon alkalmazkodtak a fizetési rendszer szereplői az Önfinanszírozási program egyes lépéseihez, és hogy az egyes fontosabb pénzforgalmi likviditási mutatószámok hogyan alakultak az intézkedéssorozat következtében.
A tanulmánykötet ezen a linken érhető el.