Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

Kérdések és válaszok

nyomtatás

Kérdések és válaszok
a Magyar Nemzeti Bank szanálási tevékenységéről
a szanálási szabályozás kapcsán

1. Mi a szanálás?

A szanálás a fizetésképtelenség miatt válsághelyzetbe került pénzügyi intézmény vagy csoport közérdekből történő, hatósági kényszerrel megvalósuló szerkezetátalakítása a pénzügyi stabilitás fenntartása és az ügyfelek érdekében.

2. Mi a szanálási tevékenység általános célja, miért van szükség ennek bevezetésére?

A szanálás általános célja a betétesek minél erősebb védelme, a pénzügyi stabilitás fenntartása, a pénzügyi szektor által nyújtott kritikus funkciók folyamatos rendelkezésre állásának biztosítása, az intézményi válsághelyzetek hatékony kezelése, az adófizetői pénzek válságkezelési célú felhasználásának minimalizálása. Ezen célok elérése érdekében a szanálás biztosítja a válságba került pénzügyi intézmények hatósági szerkezetátalakításához szükséges keretrendszert.

A 2007-2008-as pénzügyi válság rávilágított arra, hogy a pénzügyi intézmények válsághelyzetét kezelő hatékony keretrendszer hiányában csak a klasszikus fizetésképtelenségi eljárások (pl. felszámolás) állnak rendelkezésre és ilyen körülmények között az intézményi válsághelyzetek a pénzügyi stabilitást veszélyeztető folyamatokat indíthatnak be, amelyek csak jelentős közpénz felhasználásával (bail-out) háríthatók el. Az utóbbi megoldás növelte az államok eladósodottságát, tehát a pénzügyi szektor problémáinak költségét közvetetten az adófizetők finanszírozták. Az ilyen helyzetek elkerülését szolgálja a szanálás, mint alternatív válságkezelési mód.

A szanálási keretrendszer a pénzügyi stabilitás és a válságkezelés terén a nemzetközi legjobb gyakorlatok körébe tartozik. Az Európai Unió szanálási jogszabályok harmonizációját is célzó irányelvét 2014 áprilisában fogadták el. A magyar törvénytervezet az uniós irányelv tartalmát követi, az abban foglalt koncepciók hazai meghonosítását célozza.

3. Ki lesz a szanálási hatóság?

A szanálási irányelv alapján a tagállamok egy vagy több szanálási hatóságot jelölhetnek ki. Az MNB tv. 4. § (8) bekezdése alapján a külön törvényben meghatározott szanálási hatósági feladatokat az MNB fogja ellátni.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy más szervezeteknek (pl. kormány, Nemzetgazdasági Minisztérium, Országos Betétbiztosítási Alap /OBA/, Befektető-védelmi Alap /BEVA/) ne lenne fontos szerepe a pénzügyi intézmények válsághelyzetének kezelésében. Ezen szervezetek szanáláshoz kapcsolódó feladatait az elfogadásra kerülő szanálási törvény fogja konkrétan meghatározni.

4. Nem összeférhetetlen-e az MNB mikroprudenciális felügyeleti hatósági jogköre a szanálási hatáskörével?

Az Európai Unió elvárása, hogy ha egy tagállam a szanálási funkciót már meglévő intézményhez telepíti, akkor gondoskodni kell összeférhetetlenség elkerülése érdekében a szervezeten belüli funkcionális elkülönítésről. A mikroprudenciális felügyelés tekintetében ez már most is teljesül.

5. Miért az MNB élhet a szanálási eszközökkel, és miért nem a kormány?

Az Országgyűlés az új jegybanktörvény elfogadása során úgy döntött, hogy az MNB-t jelöli ki szanálási hatóságként. A szanálásra vonatkozó jogkört a jegybanktörvény 4.§ (8) bekezdése tartalmazza. A döntés egyik oka, hogy az MNB felügyeleti és pénzügyi stabilitási feladatköreihez jól illeszkedik a szanálási funkció, a másik oka pedig, hogy a Felügyeleti és makroprudenciális szerepkörben az MNB által összegyűjtött információk hatékonyabb felkészülést biztosítanak a szanálási tevékenység ellátásához, mintha ezeket az információkat egy különálló hatóságnak saját magának kellene begyűjteni az intézményektől.

A törvényjavaslat így is ad bizonyos intézkedési lehetőségeket a kormány számára. A kormány jogosult például tőkét emelni a szanálás alá került intézményben, illetve minden fiskális kifizetéshez (mely a fiskális semlegesség követelménye miatt csak átmeneti lehet!) a kormány jóváhagyása kell.

6. Milyen jogszabályok adnak lehetőséget és mikortól a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) szanálási feladatok ellátására?

Az MNB tv. 4. § (8) bekezdése alapján az MNB látja el a külön törvényben meghatározott szanálási hatósági jogköröket. Ez a külön törvény a szanálásról szóló törvény, amely részletezi a szanálás céljait, alapelveit, szabályozza a szanálási hatásköröket, a szanálási eszközöket, a szanálási alapot, a tulajdonosokat és a hitelezőket védő intézkedéseket valamint a hatósági intézkedésekkel szembeni jogorvoslati lehetőségeket.

A Szanálási törvény, amely a helyreállítási és szanálási irányelv (Recovery and Resolution Directive - RRD) rendelkezésein alapul, elfogadása után – egyes elemei tekintetében – 3 munkanappal, illetve legtöbb része tekintetében 2 hónappal lépett hatályba.

7. Milyen típusú pénzügyi intézményekre terjed ki a szanálás lehetősége?

A szanálási keretrendszer hatálya – a CRD IV/CRR hatályához igazodva – elsődlegesen a magyarországi székhelyű hitelintézetekre és a befektetési vállalkozásokra, illetve a velük összevont felügyelés alá tartozó pénzügyi vállalkozásokra terjed ki. Ezen túlmenően a törvény előírásai vonatkoznak a magyarországi székhelyű pénzügyi és vegyes holdig társaságokra, valamint a harmadik országban székhellyel rendelkező intézmény magyarországi fióktelepére is.

Az Európai Bizottság elképzelései között szerepel, hogy a szanálási keretrendszer hatályát később kiterjeszti más intézménytípusokra is (pl. pénzügyi infrastruktúra, biztosítók). Ennek bekövetkezése esetén természetesen a magyar keretrendszer hatálya alá tartozó intézménytípusok köre is bővülni fog.

8. Önálló magyar szabályozást jelent-e a hazai szanálási rendszer vagy létezik-e hasonló az Európai Unióban (EU) is? Léteznek-e hasonló szabályozási keretek és mechanizmusok más országokban (pl. az EU-tagállamokban)?

A szanálási törvény tartalma Európai Uniós eredetű, és legkésőbb 2015-ig a többi tagállam is köteles lesz kialakítani az EU-s szinten harmonizált keretrendszert. Számos tagállamban (pl. Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Belgium, Csehország, Hollandia, Spanyolország) és Európai Unión kívüli harmadik országban (pl. USA, Japán) már most is létezik szanálási keretrendszer.

9. A szanálási intézkedés végső célja az adott pénzügyi intézmény megszüntetése vagy megmentése, vagy ezen állítások egyike sem pontos?

A szanálási intézkedés célja a pénzügyi stabilitás fenntartása és a pénzügyi rendszer kritikus (alapvető) funkciói (pl. bankbetétekhez való folyamatos hozzáférés) további működtetésének biztosítása. A szanálás nem tekinti elsődlegesnek sem az intézmény megmentését, sem pedig megszüntetését, mivel a cél a biztosított betétesek minél hatékonyabb védelme, a piaci funkciók működtetése, a pénzügyi stabilitás fenntartása, amely célok a helyzettől függően olykor a válságba került intézmény egy részének vagy egészének értékesítésével, sok esetben a visszamaradó részek felszámolásával érhetők el.

10. Sikeres szanálással helyreállítható-e újra egy pénzügyi intézmény működőképessége, sikertelen szanálás vezethet-e felszámoláshoz?

Igen, mindkét kimenet lehetséges (a szanálás sikerességére nincsen garancia), de a jellemző eset, hogy a válságba került intézmény kritikus (alapvető) funkcióinak továbbviteléről gondoskodik a szanálás (nem az intézmény az elsődleges, hanem az általa nyújtott alapvető szolgáltatások biztosítása).

11. Milyen szanálási lehetőség áll rendelkezésre ezen pénzügyi intézményeknek az Európai Unióban székhellyel rendelkező, illetve az EU-n kívüli, harmadik országbeli székhelyű intézmények magyarországi fióktelepei esetében?

A harmadik országban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények magyarországi fióktelepei főszabály szerint a harmadik országban elrendelt szanálási eljárás hatálya alá tartoznak. A törvény azonban lehetőséget biztosít az MNB-nek arra, hogy bizonyos körülmények között ezeket a fióktelepeket a hazai jog alapján is szanálás alá vonhassa, még akkor is, ha korábban vagy a hazai eljárással egyidejűleg a harmadik országban elkezdődött az érintett intézmény szanálása.

12. Egy pénzügyi intézmény esetében konkrétan milyen feltételek bekövetkezte esetén hozhat szanálási intézkedést az MNB?

A szanálás alá vonásnak három konjunktív, együttesen fennálló feltétele van:

a)      fizetésképtelenség vagy annak előre látható bekövetkezése,

b)      a fizetésképtelenségi helyzet más úton való megoldhatatlansága,

c)      közérdek.

13. Miben különbözik a szanálási intézkedés az MNB-nél eddig is meglévő felügyeleti intézkedéstől (pl. felügyeleti biztos kirendelése), illetve a felügyeleti engedély visszavonásától és a felszámolási/végelszámolási/vagyonelszámolási eljárás elrendelésétől?

A felügyeleti válságkezelési tevékenység határa a menedzsment jogok átvételéig terjedt (felügyeleti biztos kirendelése), a tulajdonosi jogokat azonban továbbra is a válságba került intézmény tulajdonosai gyakorolják. A szanálási típusú intézményi válságkezelés a felügyelésinél sokkal erősebb jogosítványokat ad a hatóság kezébe: nem csak a menedzsment jogok gyakorlását vonhatja el, hanem a tulajdonosok rendelkezési jogát is felfüggeszti a szanálás idejére. A szanálás alatt a tulajdonosi döntéseket a szanálási hatóság hozza meg.

A korábbiakban, ha a felügyeleti válságkezelés eredménytelen volt, és a válságban lévő intézmény fizetőképességének helyreállításáról a tulajdonosok nem tudtak gondoskodni, akkor a tevékenységi engedély visszavonása és közvetlen vagy közvetett módon a felszámolási eljárás maradt egyetlen alternatívaként. A felszámolás hosszadalmas, jellemzően több éves folyamat, amely a kritikus funkciók továbbviteléről sem gondoskodik. A szanálási funkció megjelenésével kiszélesedik a válságkezelés során rendelkezésre álló opciók köre, és eredménytelen felügyeleti válságkezelés esetén bizonyos intézménytípusoknál lehetőség lesz szanálásra, amelynek keretében az MNB gondoskodik a kritikus funkciók továbbviteléről (így pl. a betétek folyamatosan hozzáférhetőek lesznek és nem „fagynak be”, tehát nem lesz szükség OBA kártalanítási kifizetésre).

14. Eddig tehát az MNB jogelőd hatóságának, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) nem voltak érdemi eszközei arra, hogy hatásosan fellépjenek egy válsághelyzetben lévő, de még nem fizetésképtelen pénzügyi szolgáltatónál akkor, ha annak tulajdonosai nem működtek együtt a felügyelettel?

Igen, ez a probléma valóban fennállt. A szanálás bevezetését megelőző időszakban a válságkezelés sikere nagyban függött az intézmény tulajdonosainak együttműködési készségétől. A szanálási funkció biztosítja az MNB-nek a fellépési lehetőséget azokra az esetekre is, amikor a fizetésképtelen vagy előre láthatóan azzá váló intézmény tulajdonosai nem tudnak, vagy nem akarnak gondoskodni a fizetőképesség biztosításáról, illetve helyreállításáról. Az új hatáskör birtokában – a betétesek védelme és a pénzügyi stabilitás érdekében – végső esetben az MNB hozhat meg egyes tulajdonosi hatáskörbe tartozó döntéseket a tulajdonosok helyett.

15. Milyen főbb típusú szanálási intézkedéseket hozhat az MNB? Mi ezeknek a tényleges tartalma? Milyen szempontok alapján dönt az MNB arról, hogy melyik típusú szanálási intézkedést alkalmazza?

Az MNB számos intézkedést hozhat „békeidőben” és válsághelyzetben egyaránt. A felkészülési időszakban meghozható intézkedések a hatékony szanálást készítik elő (pl. szanálhatósági akadályok felszámolására kötelezés), míg a konkrét válsághelyzetben meghozandó intézkedések már a fenyegető fizetésképtelenség miatt kialakult krizishelyzetet hivatottak kezelni (pl. vezető állású személyek felmentése, szanálási eszközök /pl. vagyonátruházás/ alkalmazása, tőkeelemek leírása és átalakítása, szerződéses jogviszonyokba való beavatkozás). Az MNB szanálási tevékenysége során elsősorban azokat az intézkedéseket alkalmazza, amelyektől alappal várhatja a szanálási célok érvényre juttatását.

16. Mit jelent a hitelezői feltőkésítés?

A hitelezői feltőkésítés egy olyan szanálási eszköz, amely révén egy nehézségekkel küzdő, csőd- közeli pénzügyi intézmény feltőkésítése megoldható anélkül, hogy az állam közpénzek felhasználásával kisegítse az intézményt. Helyette az intézmény tulajdonosai után a nem biztosított hitelezők és kötvényesek viselik a terheket, és az ő követeléseik szűnnek meg vagy alakulnak tőkévé és válnak ezáltal tulajdonossá az intézményben. Ennek köszönhetően az intézmény valószínűleg nem is kerül végelszámolás vagy felszámolás alá, hanem biztonságosan folytatni tudja normál működését, ügyfelei kiszolgálását.

17. Milyen kötelezettségek kerülhetnek leírásra vagy átalakításra a hitelezői feltőkésítés során?

A hitelezői feltőkésítés az európai irányelvvel összhangban alapvetően az intézmény olyan kötelezettségeire fog kiterjedni, amely nincs biztosítva, illetve ami mögött nem áll fedezet. A hitelezői feltőkésítés így nem fog vonatkozni az OBA által biztosított betétekre és a BEVA által biztosított befektetésekre; a rövid (7 napnál rövidebb) futamidejű, a csoporton kívüli intézményekkel szembeni valamint a fizetési és elszámolási rendszerekhez vagy ezek résztvevőihez kapcsolódó kötelezettségekre; az ügyfelek vagyonára; továbbá az intézmény által fizetendő bérekre, szolgáltatói szerződésekből fakadó és adófizetési kötelezettségekre.

Különleges esetekben az MNB a szanálás során dönthet további kötelezettségek kizárásáról, ha azok szükségesek az intézmény kritikus funkcióinak és fő üzletágainak a fenntartásához, vagy a kizárással egy negatív fertőzési folyamat megakadályozható, valamint ha adott kötelezettség esetén nem lehetséges a hitelezői feltőkésítés megvalósítása megfelelő időn belül.

18. A betétesek vagyonát is felhasználná az MNB a szanálás alatt lévő intézmény feltőkésítésére?

A hitelintézet betétesei a biztosított értékhatárig (jelenleg 100 000 euró) teljes körű védelmet élveznek, nem kell semmilyen mértékben részt vállalniuk a veszteség viselésében. Sőt védelmük erősödik is, mert a szanálás segítségével sokszor szükségtelenné válik az OBA által végzett kártalanítási eljárás indítása, hiszen a betétekhez való lakossági hozzáférés folyamatos maradhat. 

19. Veszélyben van az emberek megtakarítása hitelezői feltőkésítés esetén?

Nem, éppen ellenkezőleg, a szanálás egyik kiemelt célja az, hogy ne kerüljenek veszélybe a megtakarítások. A hitelezői feltőkésítés lehetőséget biztosít arra, hogy az állam (adófizetők) helyett a tulajdonosok után azonnal azok a hitelezők viseljék a rossz működésből eredő terheket, akik nem tartoznak a védett (alapvetően lakossági és vállalati) körbe. A szanálási eljárás során a tulajdonosok részvényei előbb leírásra kerülnek, és a hitelezők vagy nagybetétesek megtakarításuk egy részét részvénnyé alakíthatja a hatóság, ezzel biztosítva egyszerre a veszteségviselésben való részvételt és az intézmény biztonságos továbbélését.

20. Hogyan kezeli a hitelezői feltőkésítés a 100.000 euró alatti betéteket?

Az OBA által biztosított betéteket a hitelezői feltőkésítés egyáltalán nem érinti.

21. És ha valakinek 100.000 euró feletti megtakarítása van?

100 000 EUR-nak megfelelő forint összegig (kb. 30 millió forint) a hitelezői feltőkésítés nem érinti a betétet. Az e fölötti betét összege bizonyos szükséges százalékban része lehet a hitelezői feltőkésítésnek. Ennek során ezen nagybetétesek a már helyreállított és jól működő bank részvényeit kapják a hitelezői feltőkésítés során felhasznált betétrészük kompenzálásaként, a többi betétjükhöz a bank átszervezését követően újra hozzáférhetnek.

22. Milyen sorrendben kerülnek a veszteségviselésbe bevonásra a különböző kötelezettségek?

A kötelezettségek ugyanolyan sorrendben kerülnek bevonásra, mintha az intézményt normál felszámolási eljárás során vezetnék ki a piacról. Ennek megfelelően az eredeti tulajdonosok tőkekövetelése lenullázódik, mielőtt más hitelezők is veszteséget viselnének. A részvények és egyéb hasonló tőkejellegű eszközök leírása után az alárendelt kölcsöntőke visel veszteséget, majd csak utána következnek a hitelezők és kötvényesek. Amennyiben szükséges, csak ezután következnek a nem biztosított vagy a biztosított összeghatár mértékét meghaladó betétek és befektetések.

23. A szanálási intézkedés során az MNB átveheti-e a tulajdonosi jogokat, hozhat-e tulajdonosi döntéseket az adott pénzügyi intézmény addigi tulajdonosainak beleegyezése nélkül? Nem jelent-e ez államosítást?

Az MNB szanálási hatóságként – a szanálási célok érvényre juttatása érdekében – jogosult a szanálás alá vont intézmény tulajdonosi jogainak gyakorlására, tehát meghozhatja az érintett intézmény vonatkozásában mindazon döntéseket, amelyek egyébként az intézmény tulajdonosát illetnék meg. E hatósági jogosultság szigorú garanciális szabályok betartása mellett, közérdekből gyakorolható.

A tulajdonosi jogok gyakorlása nem jelent államosítást, hiszen nem arról van szó, hogy a tulajdonjog az államhoz kerülne, pusztán a tulajdonosi jogok gyakorlásának átmeneti átvételéről van szó. A tulajdonos személye e jogkör keretében nem változik, csak a tulajdonhoz fűződő rendelkezési jogot közérdekből, Európai Uniós szabályok alapján korlátozásra, átmenetileg felfüggesztik.

24. Nem jelent-e az európai szabályok szerint tiltott monetáris finanszírozást az MNB szanálási intézkedése?

Nem, semmiképpen, mivel az MNB maga nem ad finanszírozást a szanálás során, azt minden esetben az újonnan létrehozandó, a piaci szereplők befizetéseiből feltöltésre kerülő Szanálási Alap adja majd. Az MNB – az OBA-nál megismert gyakorlattól eltérőn – még állami garancia mellett sem hitelezheti a Szanálási Alapot.

25. A szanálási intézkedések során kik és milyen sorrendben viselik az intézkedés kapcsán érintett pénzügyi intézménynél a felmerülő veszteségeket? Kik viselik a szanálás költségeit?

A szanálás alatt álló intézmény veszteségeit elsődlegesen a tulajdonosok viselik (eredeti tulajdonosok, illetve tőkeelemek átalakítása és leírása esetén a tulajdonossá váló alárendelt hitelezők). Garanciális szabály, hogy a tulajdonosok nem viselhetnek nagyobb veszteséget, mint amit a szanálás alá került intézmény felszámolása esetén viselnének.

A szanálás költségeit a Szanálási Alap állja, amely a szanálás alá kerülő intézmény hitelezőjévé válik. A Szanálási Alap meg nem térülő kiadásai veszteségként jelentkeznek és csökkentik a Szanálási Alap rendelkezésére álló vagyont. A Szanálási Alap feltöltéséért a piaci szereplők felelnek, így a végső költségviselők a pénzügyi piacok stabilitásának elsődleges haszonélvezői: a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások.

26. Milyen új intézmények létrehozására van szükség a szanálási keretrendszer megteremtéséhez? Ki végezheti majd az áthidaló intézményi és vagyonelkülönítő szervezeti feladatokat (privát vagy állami tulajdonú intézmény)? Ki kezeli majd a Szanálási Alapot?

A szanálási keretrendszer kialakításához több új intézmény létrehozatalára is szükség van:

a)      szanálási alap,

b)      vagyonelkülönítő szervezet (szükség esetén),

c)      áthidaló intézmény (szükség esetén).

Szanálási Alap: A piaci szereplők befizetéseiből előzetesen (ex-ante) feltöltött pénzalap, amely önálló jogi személy, kezelését saját igazgatótanácsa és az OBA munkaszervezete végzi. A szanálási alapnak legkésőbb 10 év alatt kell elérnie az irányelvben meghatározott feltöltési célszintet. Amennyiben az előzetesen befizetett összeg nem elegendő a szanálási célok finanszírozására (pl. a feltöltési időszakban), rendkívüli befizetés rendelhető el, ill. a Szanálási Alap külső források bevonása iránt is intézkedhet (pl. kötvénykibocsátás). Az állam által a Szanálási Alap részére biztosított finanszírozás csak átmeneti, „áthidaló” jellegű lehet, amelyet a piaci szereplők kötelesek az államnak hozamokkal visszafizetni (fiskális neutralitás elve).

Vagyonelkülönítő szervezet: Az eszközelkülönítés szanálási eszköz alkalmazásakor a szanálás alá vont intézmény jó és rossz minőségű állományrészei elkülönítésre kerülnek, és a rossz részek egy vagyonelkülönítő szervezethez kerülnek. Irányelvi elvárás, hogy a vagyonelkülönítő szervezet többségi állami tulajdonban, illetve irányítás alatt legyen, de arról már tagállami hatáskörben kell dönteni, hogy meglévő vagy újonnan létrehozott intézmény látja el ezeket a feladatokat.

Áthidaló intézmény: Az áthidaló intézmény olyan többségi állami tulajdonban lévő szanálási eszköz, melynek célja, hogy áthidaló megoldásként, ideiglenesen továbbvigye egy vagy több szanálás alá vont intézmény kritikus funkcióit, továbbá vagyonelemeit, ha ennek magánszektorbeli piaci szereplő részére történő átadása, illetve értékesítése nem célszerű vagy nem lehetséges. Az áthidaló intézmény lehet áthidaló bank, vagy áthidaló befektetési vállalkozás, attól függően, hogy milyen típusú szanálás alá vont intézménytől kerülnek át kritikus funkciók, eszközök, források, jogok és kötelezettségek az áthidaló intézményhez.

27. Az állami bürokrácia növelését vagy épp ellenkezőleg: a lehető legolcsóbb megoldást jelenti-e a szanáláshoz kötődő intézményrendszer kialakítása?

A szanáláshoz kötődő intézményrendszer nem növeli az állami bürokráciát, a funkciók jelentős részét már működő szervezeten belül alakítják ki, míg az újonnan létrehozandó intézmények költsége eltörpül a szanálás pozitív hozadékai mellett (hatékonyabb, piaci és nem állami forrásból finanszírozott válságkezelés, a pénzügyi stabilitás erősítése).

28. Ki tölti fel a Szanálási Alapot tőkével? Milyen célszintre és mennyi idő alatt kell feltölteni a Szanálási Alapot? Nem jelent-e a Szanálási Alap tőkefeltöltés újabb „adót” a pénzügyi intézmények számára?

A Szanálási Alapot az irányelv szerint legalább a biztosított betétállomány 1 százalékáig kell feltölteni, legfeljebb 10 év időtartam alatt. Kezdeti csatlakozási díjként a jegyzett tőke fél százaléka fizetendő, mintegy 4,2 milliárd forint. A Szanálási Alap feltöltése az eddigi közterheken és díjfizetéseken felüli fizetési kötelezettség, de ezt a piaci szereplők „maguknak” fizetik be, hiszen az alapban lévő pénz csak szanálási célokra használható fel. Az alap a bajba jutott intézmények szanálását finanszírozza, így a pénzügyi stabilitást erősítő eszköz, tehát a piaci szereplők érdeke, hogy mielőbb feltöltésre kerüljön. Azt is látni kell, hogy ennek a díjnak a kivetése uniós kötelezettségünk, hiszen az irányelv szerint minden tagállamnak így kell tennie.

29. Átcsoportosítható-e az OBA eddigi betétbiztosítási tőkéje a szanálási feladatokra, illetve fordítva: felhasználható-e a Szanálási Alap tőkéje betétbiztosítási célra is? Kell-e szükség esetén az államnak vagy a fogyasztóknak további terheket vállalnia a szanálási folyamat érdekében?

Az OBA pénzeszközei – EU-s szabályok alapján – összesen legfeljebb a mindenkori biztosított betéti állomány 0,4 százalékáig használhatók fel szanálási célokra, amennyiben a szanálás biztosítja a betétekhez való folyamatos hozzáférést (tehát nem kerül sor kártalanítási kifizetésre), és legfeljebb olyan mértékig, amilyen összeg az OBA-t terhelné egy esetleges kártalanítás esetén (tehát az OBA egy intézmény szanálása során nem vehet részt nagyobb mértékben társfinanszírozóként, mint amennyit kártalanítás esetén fizetnie kellett volna, ha az intézményt normál eljárásban felszámolják). A társfinanszírozási lehetőség egyirányú, a Szanálási Alapból nem adható támogatás az OBA betétbiztosítási célú feladatainak finanszírozására.

Ha a Szanálási Alap feltöltési időszakában felmerülne olyan kifizetési igény, amelynek teljesítéséhez a Szanálási Alapban (még) nincs elégséges forrás, és a rendkívüli befizetés elrendelése annak prociklikus hatása vagy más ok miatt nem lehetséges, akkor ideiglenesen szükségessé válhat az állami költségvetésből biztosítani a szükséges összeget. Ezt a kölcsönként folyósított állami forrást majd a piaci szereplők utólagos (ex post) befizetéseiből a kölcsön kamataival megnövelt összegben fizeti az Alap vissza. Itt tehát az állami források felhasználása bár igen jelentős mértékű is lehet, de ideiglenes, tehát az állam – az EU-s elvárásokhoz igazodva – csak áthidaló finanszírozást nyújt (fiskális neutralitás elve).

30. Tartalmaz-e jogorvoslati lehetőségeket, illetve a tulajdonosok és hitelezők érdekeinek védelmére vonatkozó rendelkezéseket a szanálási törvény és melyek ezek főbb pontjai?

Igen. A szanálási intézkedések ellen jogorvoslati kérelemmel a bírósághoz lehet fordulni. A kérelem alapján nem lehet a szanálási intézkedések végrehajtásának felfüggesztését kérni, de aki egy jogellenes hatósági döntés következtében kárt szenved, kártalanításra tarthat igényt.

A tulajdonosok és hitelezők érdekeit további garanciális szabályok is védik. Ezek közül a legfontosabb, hogy a tulajdonos, illetve a hitelező a szanálás eredményeként „nem járhat rosszabbul” ahhoz az állapothoz képest, mintha a szanálás alá kerülő intézményt teljes egészében felszámolták volna. Ez tehát azt jelenti, hogy a fizetésképtelenné váló intézmény tulajdonosai és hitelezői csak nyerhetnek a szanálással, hiszen legrosszabb esetben annyi megtérülésre minimum számíthatnak, mint amit a felszámolás során kaptak volna.

MAGYAR NEMZETI BANK