Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

A Szanálási Alapba fizetendő rendszeres éves díjak megállapítása

nyomtatás

A Szanálási Alapba fizetendő rendszeres éves díjak szabályozása és számítása

A szabályozás alapja

A Szanálási Alap feltöltésének fő forrását a Szantv hatálya alá tartozó intézmények rendszeres éves díjfizetései képezik. A díjszámítás az Európai Unió minden tagállamában azonos, transzparens szabályok szerint történik, azt a közvetlenül alkalmazandó európai uniós 2015/63/EU rendelet[1] (a továbbiakban: EU-Rendelet) határozza meg. Magyarországon az éves díj mértékét a nemzeti szanálási hatóság, a szanálási feladatkörében eljáró MNB számítja ki az EU-Rendeletben rögzített, alábbiakban bemutatott módszertan szerint.

A szabályozás szerint a szanálási hatóságnak úgy kell megállapítania az éves díjakat, hogy a Szanálási Alap vagyona 2024. december 31-ig érje el az ún. célszintet, vagyis a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek kártalanítási összeghatárt (100.000 eurót) meg nem haladó betétrészeinek 1 százalékát. Továbbá a díjaknak a lehető legegyenletesebben kell elosztásra kerülnie a hátralévő időszak (jelen esetben 2018-2024) egyes évei között, figyelembe véve az üzleti ciklusokat és a prociklikus hozzájárulások intézményekre gyakorolt hatásait. Mindezek alapján kerül meghatározásra az adott évben a Szanálási Alap tagintézményei által befizetendő díjak összege (éves díjbefizetési szint).

A célszint és éves felülvizsgálata

Az MNB a Szanálási Alap 2024-es vagyoni célszintjének eléréséhez szükséges éves díjbevételről minden egyes évben külön döntést hoz, és az adott időpontban elérhető aktuális adatok alapján határozza meg az éves díjbefizetési szintet úgy, hogy a 2024 végére várható célszint újraszámításra kerül a módosuló adatok (pl. a kártalanítás alá eső betétállomány növekedése, Szanálási Alap vagyonát érintő további változók (költségek, nyereségek)) függvényében.

1. ábra: Kártalanítási összeghatár alá eső biztosított betétállomány növekedése 2014-2017 közt

 dijfizetes-1-abra.png

Forrás: MNB

Látható, hogy a 2024-es célszint, és ezzel együtt az éves díjbevételi szint több jövőbeni változó függvénye, de alapvetően befolyásolja a kártalanítás alá eső biztosított betétállomány aktuális állománya.

Díjkategóriák és díjfizetésre kötelezett intézmények

Az uniós szabályokkal összhangban, a Szantv rendelkezései szerint a magyarországi székhelyű hitelintézetek és befektetési vállalkozások kötelesek csatlakozni az Alaphoz és így rendszeres éves díjat fizetni. A díjfizetés metodikáját meghatározó EU-Rendelet három csoportba sorolja a díjfizetésre kötelezett intézményeket:

  1. fix díjat fizető intézmények;
  2. sávos fix díjat fizető intézmények;
  3. kockázatalapú díjat fizető intézmények.

1. Fix díjat fizető intézmények

Fix díjat fizetnek a korlátozott szolgáltatások és tevékenységek végzésére engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások (amelyek nem tartoznak bizonyos tőke- és likviditási követelmények hatálya alá, vagy mentesíthetőek azok alól[2]), díjfizetésükre az EU-Rendelet nem határoz meg külön metodikát, hanem meghagyja a tagállamok kockázatkiigazítás-megállapítási hatáskörét e vállalkozások aránytalan megterhelésének elkerülése érdekében. Tekintettel tevékenységük korlátozásaira és így a pénzügyi stabilitásra gyakorolt viszonylag kisebb hatásukra, az elmúlt években 200.000 Ft éves átalány megfizetésére voltak kötelezettek.

2. Sávos fix díjat fizető intézmények

Sávos fix díjat fizetnek azok az intézmények, amelyek nem minősülnek korlátozott tevékenységet végző befektetési vállalkozásnak, de a korrigált (szavatolótőke és kártalanítás alá eső betétállomány nélkül számított) kötelezettségállományuk nem haladja meg a 300 millió EUR-t, valamint a mérlegfőösszegük (összes eszköz) kevesebb 1 milliárd EUR-nál, a hozzájárulási időszakot (naptári évet) megelőző év december 31-e előtt rendelkezésre álló utolsó jóváhagyott és könyvvizsgáló által ellenőrzött éves számviteli beszámoló adatai alapján.

Ezen „kis” intézmények esetében egyszerűsített módszertan alapján kerülnek kiszámításra éves díjak: díjfizetésük méretükkel arányos, sávos átalányként kerül megvalósításra. A sávos díjak összege az EU-Rendelet által meghatározott és euróban állandó (évi 1.000 EUR-tól 50.000 EUR-ig terjedhet), de mivel a díjfizetés forintban kerül meghatározásra, lehetnek kisebb árfolyamfüggő eltérések az egyes évek tekintetében.

1. táblázat: „Kis intézmények” sávos fix díjfizetése

dijfizetes-2-abra.png 

* szavatoló tőke és kártalanítás alá eső biztosított betétekkel csökkentett összes kötelezettség.

Forrás: MNB, EU-Rendelet 10. cikk

3. Kockázatalapú díjat fizető intézmények

A fenti két kategóriába nem tartozó intézmények az EU-Rendelet alapján kockázatalapú díjat fizetnek, amelynek számítása szintén az utolsó lezárt üzleti év beszámolóján alapul. Ezen intézmények között a korlátozott tevékenységet végző befektetési vállalkozások fix díjaival és a sávos fix díjakkal csökkentett éves díjbevételi szint kerül felosztásra a kockázatkiigazítási szorzó segítségével korrigált díjalapjuk arányában az alábbiak szerint.

2. ábra: A kockázatalapú díjszámítás fontosabb lépései (összefoglaló ábra)

 dijfizetes-3-abra.png

Forrás: MNB

Az egy intézmény által fizetendő éves kockázatalapú díj mértékét alapvetően az intézmény díjalapja határozza meg. A díjalap a szavatoló tőke és a kártalanítás alá eső biztosított betétek nélkül számított kötelezettségállományt jelenti, módosítva az EU-Rendelet szerinti tételekkel (egyes csoporton belüli kötelezettségek, valamint intézménytípusonkénti specifikus tételek, például befektetési vállalkozások esetén egyes ügyféleszközök/ügyfélpénzek birtoklásából eredő kötelezettségek).  

A díjalap az intézmény kockázatosságának függvényében az ún. kockázatkiigazítási szorzóval (ennek értéke 0,8-1,5 közé esik) korrigálásra kerül. A kockázatkiigazítási szorzó EU-Rendeletben rögzített kalkulációja a négy pillérbe csoportosított kockázati mutatók (lásd a 2. táblázatot) alapján történik. A négy pillér a következő: kockázati kitettség, forrásellátottsági stabilitás és diverzifikáció, az intézmény jelentősége a pénzügyi rendszer vagy a gazdaság stabilitása szempontjából, valamint a nemzeti szanálási hatóság által meghatározandó kiegészítő mutatók pillére.

2.táblázat: Az egyes kockázati pillérek és kapcsolódó mutatóik

dijfizetes-4-abra.png 

Forrás: MNB, EU-Rendelet 6. cikk

A 2018-as év (és a korábbi évek) díjszámítása kapcsán, illetve addig, amíg a kockázati kitettség pillér „minimumkövetelményeken felüli szavatoló tőke, valamint leírható és átalakítható kötelezettségek (MREL)” mutatója nem áll rendelkezésre, az EU-Rendelettel összhangban a mutató kihagyásra kerül a számításból és súlya elosztódik a kockázati kitettség pillér további három mutatója között, így azok 25% helyett 33%-os pilléren belüli súllyal vesznek részt a számításban.

Az EU-Rendelet 1. mellékletében foglalt képletek alapján az összes kockázatalapú díjat fizető intézmény esetén kiszámításra kerülnek a kockázati mutatók egyedi értékei.  Ezután az intézmények minden egyes mutató tekintetében rangsorolásra kerülnek, és az adott kockázati mutató értéke alapján osztályba sorolódnak. Ezt követően az intézmények kockázati mutatónként az osztályhoz tartozó pontszámot kapnak, majd a kapott pontszámok a kockázati mutatók és pillérek meghatározott súlyainak megfelelően aggregálódnak egyetlen pontszámmá. Végül az aggregált pontszám átskálázásra kerül a 0,8 és 1,5 közötti értékű kockázatikiigazítási szorzóvá, ahol a magasabb érték magasabb összesített kockázatot jelöl. Mindennek célja, hogy kategorizálja az intézményeket kockázatosságuknak megfelelően. A kockázatkiigazítás eredményeként azonos díjalap mellett egy kevésbé kockázatos – alacsonyabb szorzójú – intézmény alacsonyabb díjfizetésre kötelezett, mint egy magasabb kockázatkiigazítási szorzóval rendelkező.

Látható, hogy mind a kockázatosság szerinti rangsorolás, mind a fennmaradó éves célszint (korrigált díjalap arányában történő) felosztása következtében egy adott intézmény kockázatalapú díjának kiszámítását nem csak az intézmény saját mutatószámai, de más intézmények adatai is befolyásolják.

Speciális szabályok

Egyes intézmények esetében a fentiektől eltérő speciális szabályok alkalmazandók az EU-Rendelet értelmében, melyekre röviden az alábbiakban térünk ki:

  • Kedvezményes díj vonatkozik a jelzálog hitelintézetekre, amennyiben kockázatalapú díjat kötelesek fizetni: a korrigált díjalapjuk 50 százalékát kell díjszámítás során díjalapként figyelembe venni. Azonban ha fix díjat fizető intézménynek minősülnek, díjfizetésük nem tér el a többi intézményétől.
  • Amennyiben egy intézmény újonnan, a hozzájárulási időszak csak egy része tekintetében kerül felügyelet alá (mert tevékenységi engedélyét év közben kapja meg), az intézmény törtévre vonatkozó díját a soron következő hozzájárulási időszakban fizeti meg. Például egy 2018-ban felügyelés alá került intézmény a 2019-es díjfizetési időszakban fizeti majd meg mind a 2018-as törtévre vonatkozó arányos, mind pedig a 2019-re vonatkozó teljes éves díját. A törtévre vonatkozó említett díj az éves díj törtévben felügyelés alatt töltött teljes hónapokkal arányos része.

[1] A szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulásról szóló 2015/63/EU bizottsági Rendelet

[2] az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR) 6., 15., 16., 95. és 96. cikke alapján

Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa elSüti tájékoztatónkat,amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja kikapcsolni vagy törölni őket.Elfogadom

Tájékoztatjuk, hogy az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekébenAdatvédelmi tájékoztatónkmegváltozott.Értem