Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
EN

A Szanálási Alapba fizetendő rendszeres éves díjak megállapítása

nyomtatás

Kérdések és válaszok
2017. november 24.

1. Mi a Szanálási Alap, milyen célokra használható fel a vagyona?

A Szanálási Alapot az Európai Unió 2014/59/EU helyreállítási és szanálási irányelve (BRRD) alapján a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek biztonságát erősítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló 2014. évi XXXVII. törvény (Szantv.) hozta létre 2014-ben. A Szanálási Alap a szanálási eljárásokhoz közvetlenül kapcsolódó finanszírozási igények fedezésére szolgáló kollektív pénzalap, amelynek vagyona felhasználható – többek között – a szanálás alatt álló intézmény eszközeinek vagy kötelezettségeinek garantálására, részére történő hitelnyújtásra, eszközei egy részének megvásárlására, áthidaló intézménynek vagy szanálási vagyonkezelőnek történő tőkehozzájárulásra vagy hitelnyújtásra. Fontos megjegyezni, hogy a Szanálási Alap vagyona közvetlenül nem használható fel a szanálás alatt álló intézmény veszteségeinek fedezésére, illetve feltőkésítésére.

2. Milyen források állnak a Szanálási Alap rendelkezésére?

A bajba jutott intézmények gyors és hatékony szanálásának érdekében a Szanálási Alapot a Szantv. hatálya alá tartozó hitelintézetek és befektetési vállalkozások rendszeres, előzetes befizetései (díjai) töltik fel a törvényben meghatározott vagyoni célszintig. Kivételes esetben rendkívüli befizetési kötelezettség is előírható.

3. Mekkora a Szanálási Alap célszintje?

A BRRD-vel összhangban a Szantv. rögzíti, hogy a Szanálási Alap felhasználható vagyonának legkésőbb 2024-ig el kell érnie a Magyarországon engedélyezett hitelintézetek kártalanítási összeghatárt meg nem haladó biztosított betétrészeinek (vagyis az OBA teljes, szektorszintű kártalanítási kötelezettségének) legalább 1 százalékát, és a rendszeres éves díjakat ezzel az elérendő célszinttel összhangban kell meghatározni.

4. Kik fizetnek díjat a Szanálási Alapba?

A Szantv. értelmében minden magyarországi székhelyű hitelintézet és befektetési vállalkozás köteles csatlakozni a Szanálási Alaphoz és éves díjat fizetni. A díjfizetés szempontjából a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény (Szhitv.) szerinti szövetkezeti hitelintézeteket a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetével (SZHISZ) együtt egyetlen hitelintézetként kell kezelni, ha azok a Szhitv. szerinti egyetemleges felelősségi körbe tartoznak. A Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Magyar Export-Import Bank Zrt. nem tartoznak a Szantv. hatálya alá, így díjat sem kell fizetniük a Szanálási Alapba.

5. Melyik hatóság állapítja meg a díjakat?

A rendszeres éves díjakat európai uniós jogi előírások alapján a szanálási hatóság, Magyarországon a szanálási feladatkörében eljáró Magyar Nemzeti Bank állapítja meg.

6. Milyen szabályok alapján állapítja meg az MNB a Szanálási Alapba fizetendő rendszeres díjakat?

A rendszeres éves díjak meghatározását az Európai Bizottság 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelete (európai uniós rendelet) szabályozza. Az európai uniós rendelet Magyarországon közvetlenül alkalmazandó, a rendszeres díjakat az abban rögzített számítási mód alapján kell megállapítani.

7. A díjakat egyedi vagy csoportszinten állapítja meg a hatóság?

A díjak egyedi szinten kerülnek megállapításra. Ez alól kivétel a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetéhez (SZHISZ) tartozó szövetkezeti hitelintézetek, amelyeket az Integrációs Szervezettel együtt egyetlen hitelintézetként kell kezelni, ha azok a Szhitv. szerinti egyetemleges felelősségi körbe tartoznak.

8. Milyen vonatkozási idejű adatok alapján történik az éves díj számítása?

A rendszeres éves díjak kiszámításához a hozzájárulási időszakot (naptári évet) megelőző év december 31-e előtt rendelkezésre álló legutóbbi jóváhagyott és könyvvizsgáló által ellenőrzött éves (számviteli) beszámoló mérlegfordulónapjával megegyező adatokat kell használni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a 2017-es éves díjakat 2015. év végi adatok alapján kellett számítani, hiszen a 2016. év végi auditált adatok még nem álltak rendelkezésre a díjak megállapításának 2017. május 1-jei határidejéig.

9. Milyen díjfizetési kategóriák vannak?

Három díjfizetési kategória van:

A) FIX DÍJ Azon intézményekre, amelyek esetében a kötelezettségek a szavatoló tőke és a kártalanítási összeghatárt meg nem haladó biztosított betétek nélkül számított összege nem haladja meg a 300 millió eurót és mérlegfőösszege nem éri el az 1 milliárd eurót (továbbiakban: kis intézmények), az európai uniós rendelet fix díjat ír elő.

B) KOCKÁZAT ALAPÚ DÍJ Amennyiben az intézmény mérete bármelyik fenti korlátot meghaladja, kockázatalapú díjfizetésre kötelezett.

C) EGYÉB, NEMZETI SZINTEN KIALAKÍTOTT DÍJ Nem tartoznak az európai uniós rendelet hatálya alá az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (CRR) 6., 15., 16., 95. és 96. cikke alapján bizonyos tőke- és likviditási követelmények hatálya alá nem tartozó vagy az alól mentesíthető befektetési vállalkozások, amelyek csak korlátozott szolgáltatások és tevékenységek végzésére rendelkeznek engedéllyel. Az európai uniós rendelet ezen korlátozott tevékenységű befektetési vállalkozások díjának megállapítását a tagállami szanálási hatóság (Magyarországon az MNB) hatáskörében hagyja.

10. Hogyan határozta meg az MNB a korlátozott tevékenységű befektetési vállalkozásokra vonatkozó, 2017-es Szanálási Alap éves díjat?

Minden hitelintézet és befektetési vállalkozás köteles csatlakozni a Szanálási Alaphoz és így rendszeres éves díjat fizetni, beleértve a korlátozott tevékenységű befektetési vállalkozásokat is. Ennek magyarázata, hogy minden intézmény részesül a szanálási keretrendszer előnyeiből azáltal, hogy annak meglétével mérsékelhetők a rendszerszinten jelentős intézmények fizetésképtelenségéből fakadó pénzügyi stabilitási kockázatok, ezért valamilyen mértékben a legkisebb intézménynek is hozzá kell járulnia a pénzügyi stabilitási védőhálóhoz. Az MNB ezért a korlátozott tevékenységű befektetési vállalkozások esetén a pénzügyi stabilitásra gyakorolt elhanyagolható kockázatukat is figyelembe véve nemzeti hatáskörben – az európai uniós rendelet szerinti legkisebb fix díjsávhoz tartozónál is alacsonyabb – 200 ezer forint összegű éves fix díjat írt elő a 2017-es díjfizetési periódusban.

11. Mi határozza meg a kis intézményekre vonatkozó fix díj mértékét és mekkora az?

A „kis intézmények” sávosan növekvő fix díjat fizetnek, ahol az egyes sávok két méretbeli mutató együttes teljesítéséhez vannak kötve. A következő táblázat tartalmazza a fix díj sávjainak felső határait és a sávokhoz tartozó díjakat az európai uniós rendelet szerinti euró összegben, valamint a 2017-ben alkalmazott díjösszegeket forintban.

1. táblázat: Az uniós rendelet szerinti fix díjak sávjai

Sáv Kritérium 1:
Szavatoló tőke és kártalanítási összeghatárt nem meghaladó biztosított betétrészek nélküli kötelezettségek
Kritérium 2:
Mérlegfőösszeg
Fizetendő fix éves díj
(EUR)
Fizetendő fix éves díj (HUF) 2017*
1 ? 50 m EUR < 1 mrd EUR 1 000 307 710
2 ? 100 m EUR < 1 mrd EUR 2 000 615 420
3 ? 150 m EUR < 1 mrd EUR 7 000 2 153 970
4 ? 200 m EUR < 1 mrd EUR 15 000 4 615 650
5 ? 250 m EUR < 1 mrd EUR 26 000 8 000 460
6 ? 300 m EUR < 1 mrd EUR 50 000 15 385 500

* Az euróban megadott díj 2017. február 28-i árfolyamon átszámítva (307,71 EUR/HUF)

12. Hogyan kell kiszámítani a nagy intézmények kockázatalapú díját?

Azon intézmények, amelyekre nem vonatkozik a fix díj fizetésének lehetősége, kockázatalapú díjat fizetnek. A kockázatalapú díjak számításakor – a Szanálási Alap 2024-es vagyoni célszintjének eléréséhez szükséges – a mindenkori éves aggregált díjbevételi célszint (a fix díjak levonása után) felosztásra kerül az intézmények kockázattal korrigált díjalapjainak arányában. Az MNB úgy állapítja meg az évente beszedendő aggregált díjak összegét, hogy az biztosítsa a 2024-es célszint elérését, törekedve a szektor évenkénti díjterhelésének egyenletességére, de a pénzügyi ciklusra is tekintettel. Az MNB az éves díjbevételi célszint megállapításakor figyelembe veszi a biztosított betétállomány várható növekedését, valamint az Alap várható kiadásait és bevételeit a 2024-ig terjedő feltöltési időszak alatt, amelyre vonatkozó feltevéseit minden évben felülvizsgálja a megváltozó körülményekre tekintettel (pl. a biztosított betétállomány alakulása), így az Alapba fizetendő éves díjak aggregált összege nem feltétlenül lesz minden évben egyenlő.

13. Mit jelent a kockázattal korrigálás, mitől kockázatalapú a díj?

Kétféleképpen valósul meg a kockázattal korrigálás. Egyrészt, a kockázatalapú díjat fizető intézmények esetén bizonyos kötelezettségek (ld. következő pont) levonásra kerülnek a szavatoló tőke és a kártalanítási összeghatárt nem meghaladó biztosított betétrészek nélküli kötelezettségállományból, ezzel abszolút értékben módosítva a díjalapjukat. Másrészt, az érintett intézmény kockázati mutatóinak (pl. CET1 tőkemegfelelési mutató, tőkeáttételi mutató, LCR, NSFR, bankközi kölcsönök és betétek részaránya a szektorszinten aggregált összegből) függvényében meghatározott 0,8 és 1,5 között változó kockázatkiigazítási szorzóval kell eltéríteni a díjalapok arányát, amely alapján az éves aggregált díjbevételi célszint (a fix díjak levonása után) felosztásra kerül a kockázatalapú díjat fizető intézmények között. A kockázatkiigazítási szorzó alkalmazásának eredménye, hogy a levonásokat követően azonos díjalap mellett az alacsonyabb kockázatkiigazítási szorzójú intézmény alacsonyabb díjfizetésre kötelezett, mint egy magasabb kockázatkiigazítási szorzóval rendelkező.

14. Milyen tényezők módosítják a kockázatalapú díjat fizető intézmények díjalapját?

A kockázatalapú díjat fizető intézmények esetén a módosított díjalap kiszámításához a szavatoló tőke és a kártalanítási összeghatárt nem meghaladó biztosított betétrészek nélküli kötelezettségállományból le kell vonni a következőket:

a) EU csoporttag hitelintézettel vagy befektetési vállalkozással szemben fennálló csoporton belüli kötelezettségek és követelések ügyletenként, az ügyletben vagy megállapodásban résztvevő felek számának arányában;

b) egyazon intézményvédelmi rendszerben résztvevő intézménnyel szembeni kötelezettségek és követelések ügyletenként, az ügyletben vagy megállapodásban résztvevő felek számának arányában (ha nem egyetlen intézménynek tekintendő);

c) központi szerződő fél esetében az elszámolási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek;

d) központi értéktár esetében a központi értéktári tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek;

e) befektetési vállalkozások esetében az ügyféleszközök vagy ügyfélpénzek birtoklásából eredő kötelezettségek (befektetési szolgáltatási tevékenységet végző hitelintézetekre nem vonatkozik a levonás);

f)  kedvezményes kölcsönöket nyújtó (mint közvetítő) intézmények esetében a kezdeményezővel, másik fejlesztési bankkal vagy másik közvetítővel szembeni kötelezettségei, vagy az eredeti fejlesztési banknak a finanszírozó felekkel szembeni kötelezettségei.

Ezen felül a származtatott ügyletekből származó kötelezettségek figyelembevételére speciális, az európai uniós rendeletben részletezett elszámolás vonatkozik azok szerepeltetésének harmonizálása érdekében.

15. Hogyan kell kiszámítani a kockázatkiigazítási szorzót?

A kockázatkiigazítási szorzó számításának lépéseit és módját az európai uniós rendelet 1. melléklete tartalmazza. Ennek lényege, hogy a kockázatalapú díjat fizető intézmények minden egyes kockázati mutató alapján sorba vannak rendezve, és a kockázati mutató értéke alapján több csoportba sorolódnak. Ezután az intézmények kockázati mutatónként a csoporthoz tartozó pontszámot kapnak, majd a kapott pontszámok a kockázati mutatók és pillérek meghatározott súlyainak megfelelően aggregálódnak egyetlen pontszámmá. Végül az aggregált pontszám átskálázásra kerül a 0,8 és 1,5 közötti kockázatikiigazítási szorzóvá, ahol a magasabb érték magasabb összesített kockázatot jelöl. Mivel az intézmény pontszáma, és kockázatkiigazítási szorzója függ más intézmények értékeitől is, ezért az intézmény nem tudja maga teljes mértékben reprodukálni a számítást.

16. Milyen kockázati mutatókat kell alkalmazni és mekkora súllyal vannak figyelembe véve az egyes mutatók?

A következő kockázati pillérekbe tartozó kockázati mutatókat kell alkalmazni a kockázatkiigazítási szorzó kiszámításához, a táblázatban szereplő súlyok felhasználásával.

2. táblázat: Kockázati pillérek és mutatók

Kockázati pillér Kockázati pillér súlya Kockázati mutató Kockázati mutató pilléren belüli súlya
Kockázati kitettség 50% A szavatoló tőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelményeken (MREL) felül az intézmények által tartott szavatoló tőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek („MREL-többlet”) 25%
Tőkeáttételi mutató 25%
Elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató (CET1-ráta) 25%
A teljes kockázati kitettség és összes eszköz hányadosa (RWA/mérlegfőösszeg) 25%
Forrásellátottsági stabilitás és diverzifikáció 20% Nettó stabil finanszírozási mutató (NSFR) 50%
Likviditásfedezeti mutató (LCR) 50%
Intézményi jelentőség a pénzügyi rendszer vagy a gazdaság stabilitása szempontjából 10% Bankközi kölcsönök és betétek európai unión belüli aránya, amely az intézmények azon tagállam gazdasága szerinti jelentőségét mutatja, amelyben az letelepedett 100%
A szanálási hatóság által meghatározandó kiegészítő kockázati mutatók 20% Kereskedési tevékenység, mérlegen kívüli kitettségek, derivatívák, összetettség és szanálhatóság 45%
Intézményvédelmi rendszerben való tagság 45%
Korábbi rendkívüli állami támogatás mértéke 10%


17. Mi történik abban az esetben, ha egy kockázati mutató még nem áll rendelkezésre?

Egyes mutatók nem biztos, hogy rendelkezésre állnak a díjszámításhoz az európai uniós rendelet alkalmazásának első éveiben a későbbi bevezetés miatt. Ebben az esetben az adott kockázati mutatót ki kell hagyni a számításból, és a hozzá tartozó súlyt fel kell osztani az azonos kockázati pilléren belül lévő többi kockázati mutató között, eredeti súlyaikkal arányosan. A kockázati pillérek súlyai csak akkor változnak, ha az adott pillérhez tartozó összes kockázati mutató kiesik, és ebben az esetben a kockázati pillérhez tartozó súly kerül arányosan felosztásra a többi kockázati pillér között. A 2017-es díjak megállapításakor az MREL-többlet mutató nem állt rendelkezésre a 2015. év végi vonatkozási időpontra, ezért a pilléren belül lévő másik három mutató súlya 25-ről 33,33 százalékra növekedett.

18. Milyen kiegészítő kockázati mutatókat alkalmaz az MNB, amelyeket maga határozhat meg?

Három mutatót a szanálási hatóságok határoznak meg, amelynek során figyelembe kell venni az európai uniós rendeletben felsorolt szempontokat (pl. milyen tulajdonság rontja a kockázati profilt, mikor éri el a mutató a minimális vagy maximális értéket, stb.).

Kereskedési tevékenység, mérlegen kívüli kitettségek, derivatívák, összetettség és szanálhatóság: az európai uniós rendelet a mutató megalkotására több szempontot tartalmaz, többek között a kockázatosságot növeli a kereskedési tevékenység, a mérlegen kívüli kitettségek, a derivatívák jelentősége, az üzleti modell és szervezeti felépítés összetettségének mértéke, míg a kockázatosságot csökkenti a központi szerződő félen keresztül elszámolt derivatívák relatív összege és az intézmény azonnali és jogi akadályok nélküli szanálhatóságának mértéke. Mivel ezt a kockázati mutatót nehéz egyetlen tényleges mutatóval lefedni, ezért az MNB több azonos súlyú „almutatót” használ, amelyek együttesen alkalmasak az európai uniós rendelet által meghatározott szempontokat megjeleníteni. A 2017-ben alkalmazott almutatók:

- Kockázati kitettségérték a pozíció-, devizaárfolyam és árukockázatra / Teljes kockázati kitettségérték
- Mérlegen kívüli kitettségek / Mérlegfőösszeg
- Származtatott ügyletek összege a központi szerződő félen keresztül elszámoltak kivételével / Mérlegfőösszeg
- Vállalatirányítás megfelelősége (felügyeleti értékelés eredménye diszkrét skálán)
- Vannak-e azonosított szanálhatósági akadályok? (bináris mutató: 1=igen; 0=nem)

Mivel a legutolsó almutató a szanálási tervekhez kötődik, amelyek még nem állnak teljes körűen rendelkezésre, ezért az MREL-többlet mutatóhoz hasonlóan a 2017-es díjfizetési módszertanban az MNB nem alkalmazta azt (súlya a többi almutató között került felosztásra).

Intézményvédelmi rendszerben való tagság: a mutatónál azt kell figyelembe venni, hogy adott intézmény problémája esetén feltőkésítésre vagy likviditásfinanszírozásra igénybe veheti-e azonnal az intézményvédelmi rendszer (IPS) forrásait, és azok kellően nagyok-e azok rendezéséhez, még állami támogatás igénylése előtt. Magyarországon a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ) az egyetlen intézményvédelmi rendszer, amelyet viszont a Szantv. értelmében egyetlen intézménynek kell tekinteni, továbbá a SZHISZ közös pénzalapja beleszámít a szavatoló tőkéjébe. A mutató ezért egyetlen hazai intézményre sem értelmezhető, az MNB nem alkalmaz kockázati differenciálást e mutató tekintetében (értéke minden intézmény esetén 0).

Korábbi rendkívüli állami támogatás mértéke: a mutatónak a maximumértéket kell felvennie azon intézmény esetén, amely olyan csoport tagja, amely állami vagy szanálásfinanszírozási rendszerből származó források megszerzése után szerkezetátalakítás (restructuring) alanyává vált, és még mindig szerkezetátalakítás (vagy megszűnés) alatt áll, kivéve annak utolsó két évét. Minden más intézmény esetén a mutató minimumértékét kell alkalmazni. A fenti feltételek szerinti, az MNB által alkalmazott mutató bináris: amennyiben igaz az intézményre, értéke 1, amennyiben nem, értéke 0.

19. Milyen speciális szabályok vonatkoznak a jelzálog-hitelintézetekre?

A magyarországi jelzálog-hitelintézetek a Szantv. értelmében mentesülnek a szavatoló tőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmény (MREL) alól, és velük szemben nem alkalmazható a hitelezői feltőkésítés szanálási eszköz. Ezért rájuk az európai uniós rendelet értelmében kedvezményes díj vonatkozik, és módosított díjalapjuk 50 százalékát kell alkalmazni a kockázatalapú díjak számítása során. A kedvezményes díjalap nem vonatkozik azon jelzálog-hitelintézetekre, amelyek valamelyik fix díj sávba esnek, ők továbbra is a két méretbeli mutató alapján meghatározott sáv szerinti fix díjat fizetik. Ha egy tagállamban egy jelzálog-hitelintézet szanálása során a szanálásfinanszírozási rendszer forrásainak felhasználása szükségessé válik, az MNB dönthet a kedvezmény megszüntetéséről a hasonló vagy magasabb kockázatú jelzálog-hitelintézetekre vonatkozóan.

20. Mikor értesíti az MNB az intézményeket a megállapított díjakról?

Az MNB minden év május 1-ig értesíti levélben az intézményeket a hozzájárulási időszakra eső éves díjról. Az MNB a megállapított díjakról tájékoztatja a Szanálási Alapot is, amely a díjakat külön díjbekérő útján szedi be az intézményektől.

21. Ha az MNB év közben állapítja meg a díjakat, milyen módon kerülnek figyelembevételre az év közben már befizetett díjelőlegek?

Az MNB értesítő levelében a hozzájárulási időszakra eső éves díjról tájékoztatja az intézményt. A már teljesített díjelőlegek és a tényleges díjfizetési kötelezettség közötti különbözet elszámolásáról a Szanálási Alap nyújt tájékoztatást. A díjelőlegek és tényleges díjfizetési kötelezettség közötti különbözet elszámolására a következő díjrészlet befizetésekor nyílik lehetőség, a Szanálási Alap a díjbekérőt már ennek megfelelően küldi ki az intézményeknek.

22. Mekkora díjat fizetnek az újonnan tevékenységi engedélyt szerzett intézmények?

Amennyiben egy intézmény újonnan, a hozzájárulási időszak csak egy része tekintetében kerül felügyelet alá, mert tevékenységi engedélyét év közben kapja meg, úgy az intézmény részleges díját a soron következő hozzájárulási időszakban fizeti meg (az arra az időszakra vonatkozó éves díjjal együtt), és mértéke a következő hozzájárulási időszakban számított éves díjnak előző évben felügyelés alatt töltött teljes hónapokkal arányos része.