Kedves Látogató! Amennyiben hibát talál az oldalon, vagy további, technikai okokból adódó problémája merül fel, kérjük, hívja az ügyfélszolgálatot. Telefonszám 06-80-203-776. Köszönettel Magyar Nemzeti Bank.
Köszöntjük a Pénzügyi Békéltető Testület honlapján!
EN
Köszöntjük a Pénzügyi Békéltető Testület honlapján!

Tájékoztató a törvényi elszámolásról - 2016. évi tevékenység

nyomtatás

A Testület a 2016. évben folytatta a törvényi elszámolással kapcsolatos pénzügyi jogviták felülvizsgálatát. A hagyományosnak mondható békéltető eljárástól lényegesen eltérő feladatkörében az elszámolással kapcsolatos jogviták rendezésének elsődleges jogorvoslati fórumként három ügytípusban (151., 152. 153. jelöléssel) járt el. A 151. ügytípus esetében a helyes elszámolás megállapítását, a 152. ügycsoportba tartozó ügyeknél a panaszeljárás lefolytatását és a 153. ügytípus ügyeinél az elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítását kérhette a kérelmező. 

AZ ELSZÁMOLÁSI ÜGYEK SZÁMOKBAN

A Testület 2015-ben 11.400 elszámolással kapcsolatos fogyasztói jogvitában hozott döntést, 2016. január 1-jén 4.162 folyamatban lévő ilyen ügyet tartott nyilván. A 2016. év folyamán további 1.089 új kérelmet nyújtottak be a kérelmezők, így a Testülethez beérkezett elszámolással kapcsolatos kérelmek száma összesen 16.651-re emelkedett. 2016-ban összesen 5.251 ügyet kezelt a Testület, melyből 78 ügy nem került lezárásra az év végén. 

A beérkezett, lezárt és folyamatban lévő ügyek ügytípus szerint 2016. december 31-én

 

151. ügytípus
Helyes elszámolás megállapítása

152. ügytípus
Panaszeljárás lefolytatására történő kötelezés

153. ügytípus
Elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítása

Összesen

   Folyamatban lévő 2016. január 1-jén

3 276

235

651

4 162

   Beérkezett ügyek 2016-ban

748

84

257

1 089

   Lezárt ügyek 2016-ban

3 959

316

898

5 173

   Folyamatban lévő 2016. december 31-én

65

3

10

78


A 2016. évben beérkezett kérelmekben 103 szolgáltatót (6.sz. melléklet) nevesítettek a kérelmezők, 15 esetben azonban a kérelemből nem volt beazonosítható az érintett szolgáltató.

A lezárt ügyek között az előző évhez képest magasabb volt az aránya a kérelmezők szempontjából kedvező döntéseknek, az egyezségi és a kötelezést tartalmazó határozatoknak, de a legtöbb ügyben eljárást megszüntető határozat született. Az ügyek 48 százalékában (2.344 ügy) ennek az az oka, hogy a kérelmezők a hiánypótlási felhívásra nem válaszoltak vagy érkezett ugyan válasz, de nem teljes körűen pótolták a döntéshez szükséges iratokat. További 2.311 db ügyben (47 %) pedig az elutasításra a kérelem megalapozatlansága okán került sor. 

   Lezárt ügyek ügytípusonként

   Az ügylezárás eredménye

151. ügytípus
(db)

152. ügytípus
(db)

153. ügytípus
(db)

Összesen

Arány

   Egyezségi határozat

26

7

9

42

0,81%

   Kötelezés

38

73

115

226

4,37%

   Eljárást megszüntető határozat

3 890

236

774

4 900

94,72%

   Egyesítés folyamatban lévő eljárással

5

0

0

5

0,10%

   Összes lezárt ügy

3 959

316

898

5 173

100,00%


Az eljárást megszüntető határozatok több okból születhettek meg. A megszüntetési okok közül nagyrészt az volt jellemző, hogy még a hiánypótlást követően sem lehetett az ügyet elbírálni, mert nem volt elegendő adat vagy nem teljesültek a törvényi feltételek. Sokan a kiküldött hiánypótlási felhívásra nem reagáltak, a határidő eltelt, az ügyet meg kellett szüntetni. Legnagyobb részben mégis az az ok vezetett az eljárás megszüntetéséhez, mint az előző évben is, hogy a kérelmező nem tudott olyan számítási hibát, adathibát megjelölni, mely alkalmas lett volna annak kimondására, hogy az elszámolás, amit kapott tartalmában nem helyes. 

   Eljárást megszüntető határozatok a megszüntetés oka szerint

 

151. ügytípus
Helyes elszámolás megállapítása

152. ügytípus
Panaszeljárás lefolytatására történő kötelezés

153. ügytípus
Elszámolási kötelezettség fennállásának megállapítása

Összesen

   A)  Az ügy nem tartozik az elszámolási törvény hatálya alá

1

1

4

6

   B)  A kérelem benyújtását nem előzte meg panaszeljárás

19

1

9

29

   C)  A panasz elutasítására nem került sor határidőben

0

0

0

0

   D)  A kérelem elkésett

80

12

19

111

   E)  A hiánypótlási felhívásra nem érkezett válasz

917

49

117

1 083

   F)  A kérelem a hiánypótlást követően sem bírálható el

1 067

53

141

1 261

   G)  A kérelmező a kérelmet visszavonta

18

3

13

34

   H)  A felek együttesen kérték az eljárás megszüntetését

5

0

1

6

   I)  A kérelem megalapozatlan

1 749

115

447

2 311

   J)  Az elszámolás vitatására nem jogosult nyújtott be kérelmet

2

0

0

2

   K)  Olyan ok miatt nyújtottak be kérelmet, amellyel kapcsolatban már döntést hozott a Testület

5

0

3

8

   M)  A pénzügyi intézmény elszámolást készített/lefolytatta a panaszeljárást

27

2

20

49

   Összesen

3 890

236

774

4 900


A 2016. évben 1.413 polgári nem peres eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem érkezett a Testülethez, így az összes jogorvoslati igény a 2015-ben érkezettekkel együtt 2.362-re emelkedett. Az elszámolási ügyekben kiadott összes kötelezést tartalmazó és eljárás megszüntető testületi határozatra vetítve ez 14,3 százalékos megtámadási arányt jelent. 

A kérelmek döntő többségét fogyasztók terjesztették elő az eljárást megszüntető határozatokkal kapcsolatban. A pénzügyi intézmények 90 alkalommal támadtak meg kötelezést tartalmazó határozatot, ami az összes – 2015. és 2016. évi - kötelezés 23 százalékát jelenti. Az eljáró bíróságok az ügyek 86 százalékában hozták meg döntésüket 2016. december 31-ig, ez 508 ügyben érdemi vizsgálat nélküli utasítást jelentett. A 1.520 jogerős érdemi végzések 82,5 százalékában hoztak a bíróságok olyan döntéseket, melyek szerint a Testület határozata hatályában fennmarad, új eljárás lefolytatására pedig 198 ügyben kötelezték a Testületet. 

Tájékoztató a törvényi elszámolásról - 2016 évi tevékenység_01.png 

A TESTÜLET TAPASZTALATAI AZ EGYES ÜGY CSOPORTBA TARTOZÓ ÜGYEKNÉL 

  • 151. ÜGYTÍPUS

Az elszámolás számszaki hibáinak vitatására indult eljárások döntő többsége – mint egyébként a 152. és 153. ügycsoportok esetén is – a 2015. évben lezárásra került. A 2015-ben szerzett tapasztalatok alapján az állapítható meg a 2016. évben lezárt ügyekről, hogy az előfordulásuk gyakorisága miatt klasszikusnak nevezhető adat és/vagy számítási hiba megjelölésekre indult eljárások mellett a kedvezményes végtörlesztésekkel kapcsolatos és a követeléskezelőkkel szembeni jogviták száma emelkedett, a bírósági nem peres eljárások eredményeként megismételt eljárások száma növekedett.

Az adat és/vagy számítási hiba megállapítása érdekében indult eljárásokban a kérelmek gyakran irányultak olyan adathiba megjelölésére, mely:

  • a tisztességtelenül felszámított összeg elégtelenségében;
  • a sajátos – vonatkozó jogszabályoknak nem megfelelő – módszertan alkalmazásával készített elszámolásban;
  • az árfolyamváltozásból eredő veszteséget is magában foglaló kalkulációkban;
  • az internetes portálokon közzétett kalkulátorok alkalmazásával készített számításokban nyilvánult meg a kérelmezők szerint.

Az elszámolással kapcsolatos felülvizsgálati kérelmek mellett a kedvezményes végtörlesztéssel megszűnt fogyasztói kölcsönszerződés elszámolásával kapcsolatos kérelmekben a kérelmezők a tisztességtelenül felszámolt összegek kifizetését kérték amellett, hogy a pénzügyi szolgáltatók által elszenvedett árfolyamkülönbségből eredő kedvezményt egyfajta törvényi kompenzációnak értelmezték, amely nem állítható szembe a fogyasztói túlfizetésekkel. 

A kedvezményes végtörlesztéssel kapcsolatos jogviták számának a 2016. évben való emelkedésének az az indoka, hogy a törvényi elszámolás ütemezésében ezen szerződések elszámolása valósult meg az utolsó szakaszban, a 2015. év harmadik negyedévében. Ebből fakadóan a pénzügyi intézménnyel lefolytatott panaszeljárást követő felülvizsgálati kérelem előterjesztésének ideje már a 2016. évre esett. 

A követeléskezelőkkel szembeni ügyekben a kérelem tárgya jellemzően az elszámolásra kötelezett pénzügyi intézmény (követelést engedményező) által megállapított fogyasztói túlfizetések követeléskezelő általi figyelmen kívül hagyása volt. Problémát okozott, hogy ezekben az ügyekben az elszámolás - jogszabályi rendelkezésnél fogva - nem volt automatikus, hanem a követeléskezelő csak külön kérelemre készített elszámolást és a követelést engedményező pénzügyi intézmény hiába tájékoztatta a kérelmezőt erről, számos esetben a kérelmező nem, vagy csak késve nyújtott be elszámolás iránti kérelmet a követeléskezelőnél. Néhány követeléskezelő olyan elszámolást készített, amely sem tartalmában, sem terjedelmében nem felelt meg az elszámolási szabályoknak. 

Az elszámolási szabályok téves értelmezése merült fel azokban az ügyekben, amelyekben a szolgáltató az elszámolást a szerződés megszűnéséig készítette el, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a szerződés felmondással való megszűntetését követően a követelést maga érvényesítette a kérelmezővel szemben. A jogszabály helyes értelmezéséből eredően nem a szerződés felmondása miatti szerződés megszűnés a releváns jogi aktus, hanem a teljesítéssel, követelésengedményezéssel való megszűnés az, amit a szolgáltatónak figyelembe kellett volna vennie – az elszámolási fordulónapra tekintettel - az elszámolás elkészítése során.  Jogszabályba ütköző módon járt el a szolgáltató abban az esetben is, amikor az elszámolás fordulónapját követő havi törlesztő részletek devizában megállapított összegét nem a jogszabály szerinti árfolyamon, hanem az aktuális piaci árfolyamon számolta el arra való hivatkozással, hogy a törlesztő részlet csak az elszámolás teljesítésére nyitva álló határidőt követően módosul. 

2016. évben zárult le a Testület által korábban meghozott határozatok nem peres bírósági felülvizsgálatának nagy része is. Azokban az ügyekben, ahol a bíróság a Testület határozatát hatályon kívül helyezte, a Testület új eljárást folytatott le.  A megismételt eljárások döntő többsége azért indult, mert a bíróság azt állapította meg, hogy az elszámolási hibát a kérelmező elégséges módon jelölte meg.

  • 152. ÜGYTÍPUS

A panaszeljárás lefolytatása iránti eljárásokban gyakran előfordult, hogy az elszámolás kézhezvétele volt vitatott, ugyanis a szolgáltató megkísérelte kézbesíteni az elszámolást, amely azonban „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a szolgáltatóhoz, majd a kérelmező személyesen vette át az elszámolást a szolgáltató kirendeltségében. Ekkor a szolgáltató a postai kézbesítés megkísérlését tekintette elsődlegesnek, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a kérelmező ténylegesen kézhez vette egy későbbi időpontban az elszámolást, amelyre érdemi panaszt tenni a szigorú jogorvoslati lehetőségek miatt, csak az elszámolás birtokában volt lehetősége, így a szolgáltató kvázi ki kívánta zárni az elszámolás vitatása köréből a kérelmezőt. 

A panasz elkésettség tekintetében gyakori problematika volt, hogy a panasz benyújtása határidőben megtörtént-e, mivel eltérő jogszabályi értelmezések merültek fel a szolgáltatók részéről, hogy anyagi vagy eljárásjogi határidőként kell-e figyelembe venni az elszámolási törvény által a panasz benyújtására nyitva álló 30 napos határidőt. Egyes szolgáltatók a szűkebb értelmezés szerint anyagi jogi határidőként tekintettek ezen időintervallumra és azt mondták, hogy a kérelmező panasza azért volt elkésett, mert álláspontjuk szerint a panaszt 30 napon belül kellett, hogy kézhez vegye. Más szolgáltatók tágabban értelmezték a jogszabályt és eljárásjogi határidőként tekintettek a 30 napra, tehát az elszámolás kézhezvételétől számított 30 napon belül kellett a panaszt legkésőbb postára adni, ebből kifolyólag elfogadhatónak tartották, hogy a szolgáltatóhoz a panasz ténylegesen 30 napon túl érkezett be. 

Gyakran felmerülő kérdés volt, hogy az elszámolásról szóló tájékoztatólevél kézhezvételétől vagy a részletes elszámolás kézhezvételétől kell-e számolni a panasz megtételére nyitva álló határidőt. A jogszabály e körben konkrét szabályozást nem tartalmaz, azonban az elszámolás tényleges vitatása a jogszabály alapján azt jelentette, hogy konkrét adathibát kellett tudni megjelölni. Konkrét hiba megjelölésére csak a részletes elszámolás birtokában volt lehetősége a kérelmezőknek, így érdemi panasz megtételére is csak ekkor kerülhetett sor. A pénzügyi szolgáltatók jelentős része azonban az elszámolásról szóló tájékoztató levél kézhezvételétől számította a 30 napos határidőt, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a kérelmező kérte a részletes elszámolást. Sok esetben a pénzügyi szolgáltatók a részletes elszámolás iránti kérelmet panaszként értékelték, így már további panasz benyújtásakor azt a választ adták a kérelmezők részére, hogy a panaszuk elkésett, illetve a korábban beadott levelükre, panaszukra már reagáltak, vagyis további jogorvoslati lehetősége a kérelmezőnek nincs, mondták. 

A Testület egységes álláspontja és töretlen gyakorlata szerint a kérelmezők csak a részletes elszámolás ismeretében voltak abban a helyzetben, hogy érdemi panaszt tegyenek, tehát az érintett eljárásokban is ennek megfelelően, a részletes elszámolás kézhezvételétől került számításra a panasztételi határidő.

Ezen típusú ügyekben lefolytatott eljárásokban a szolgáltatók gyakran észlelték a mulasztásukat vagy az indokolatlan panaszelutasítás körülményeit, ezért az eljárás befejezését megelőzően vagy megküldték az érdemi választ a panaszra vagy magában a válasziratban adtak érdemi választ a kérelmezői felvetésekre. 

Előfordult az is, hogy a kérelmező Testület részére írott kérelme késett el. A jogszabály kimondja, hogy az elutasított panaszra adott válasz kézhezvételétől számított 30 napon belül kell a kérelmet benyújtani a kérelmezőnek jogorvoslat céljából a Testülethez. Gyakori volt, hogy a kérelmezők ezen határidőt elmulasztva, határidőn túl fordultak a Testülethez, bár nagyobb részt ki tudták menteni magukat, igazolni tudták akadályoztatásukat a kérelem benyújtásában. 

  • 153-AS ÜGYTÍPUS

153-as ügytípusban a kérelmezők a kérelmek egy részében változatlanul azon az állásponton voltak, hogy fogyasztói minőségben kötötték a kölcsönszerződést, azonban a benyújtott dokumentumokkal ezt igazolni nem tudták vagy olyan információkra alapozták álláspontjukat, amelyek a szerződéskötést követő eseményeken alapultak. 

Más ügyekben a felek között nem volt vita abban, hogy kérelmező a szerződést természetes személyként kötötte meg, a pénzügyi szolgáltató mindösszesen arra hivatkozott, hogy a finanszírozott gépjármű, jellegéből fakadóan gazdálkodási tevékenységet szolgált. 

Kis számban, de érkezett a forintosítás mellőzésének kérésére vonatkozó fogyasztói kérelem is, amely esetben a pénzügyi szolgáltató a jogszabályban meghatározottnál szigorúbb feltételeket támasztott a forintosítás mellőzésének megállapításához és erre tekintettel forintosította a szerződést. 

Gépjármű finanszírozási szerződések esetében a szolgáltatók gyakorta azért tagadták meg az elszámolás elkészítését, mert álláspontjuk szerint a gépjármű jellege (kisteher gépjármű, mezőgazdasági gép, stb.) nem igazolta azt minden kétséget kizáróan, hogy a kérelmező nem használta a gépjárművet gazdasági tevékenység körében. A Testület gyakorlata szerint önmagában a gépjármű jellege nem alapozta meg azt, hogy a szerződés nem fogyasztói szerződés, hanem minden körülmény mérlegelésével kellett meghoznia a döntését és figyelembe kellett vennie a szerződés tartalmát, illetve a szerződés megkötése előtt és a szerződéskötés során tett adósi nyilatkozatokat és csatolt dokumentumokat is. 

Az elszámolási kötelezettség fennállta kérdéskörbe volt értendő az az esetkör is, amikor a kérelmezők azért fordultak a Testülethez, hogy az kötelezze a szolgáltatót a fogyasztói követelés kifizetésére. A szolgáltatók abban az esetben voltak kötelesek a visszajáró összeget kifizetni a kérelmezők részére, ha a szerződéses jogviszony végtörlesztéssel szűnt meg. Abban az esetben, ha még volt fennálló követelése a szolgáltatónak, akkor jogosultak voltak a fogyasztói követelést az általuk nyilvántartott követelésbe beszámítani, azaz a még fennálló követelést csökkenteni. A szolgáltatók ezen esetekben a jogszabály szerint jártak el. 

Egy szolgáltató csoport alkalmazott olyan megoldást, hogy a korábban a követeléskezelő faktor cége részére engedményezett követelésből az elszámolás során megállapított fogyasztói követelésnek megfelelő összeget visszaengedményezett a korábbi hitelező részére, majd ezen visszaengedményezett követelésbe került elszámolásra a fogyasztói követelés, ezáltal nem keletkezett olyan összeg, amelyet a kérelmező részére vissza kellett volna fizetni. Bár ez az eljárás nyilvánvalóan nem tipikus, azonban jogszabályi tiltás hiányában ennek korlátozására a Testület eljárásában nem nyílt lehetőség. 

Több szolgáltató is a lehető legrugalmasabban és legnagyvonalúbban kezelte azon ügyeket, ahol nem készített elszámolást. Értve ez alatt azt, hogy a szolgáltatók a Testület előtti eljárásban sok esetben egyezségi ajánlat keretében vállalták az elszámolás elkészítését annak ellenére, hogy adott esetben a panaszra adott válaszban ezzel ellentétes álláspontot képviseltek. Miután az elszámolás azzal vált befejezetté, hogy a fogyasztói követelés beszámításra vagy kifizetésre került (az eset körülményeitől függően), a Testület előtti ügyekben a szolgáltatók egyezség keretében azt is vállalták, hogy a visszajáró összeggel elszámolnak a kérelmezők felé. 

Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa elSüti tájékoztatónkat,amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja kikapcsolni vagy törölni őket.Elfogadom

Tájékoztatjuk, hogy az adatvédelmi jogszabályoknak való megfelelés érdekébenAdatvédelmi tájékoztatónkmegváltozott.Értem