A tanulmány három közép-európai ország (Csehország, Magyarország és Lengyelország) növekedési és felzárkózási tapasztalatait vizsgálja a neoklasszikus növekedési modell szemszögéből. A módszertan a Chari, Kehoe és McGrattan (2007) által bevezetett gazdaságiciklus-számbevételi eljárás adaptálása növekvő/felzárkózó gazdaságokra. A tanulmány e módszer segítségével azonosítja a munka- és tőkepiaci torzításokot („ékeket”), majd ezeken alapuló összehasonlító és tényellenes számításokat végez. A főbb eredmények azt mutatják, hogy (i) a tőke- és munkapiaci torzítások különböztek a három országban, de nem térnek el jelentősen a fejlett országokban megfigyelt értékektől, (ii) a lengyel és magyar munkapiaci ékek végig magasak voltak, a cseh pedig növekvő tendenciát mutatott, (iii) a magyarországi ékek eltérő folyamatot követtek, mint a cseh és lengyel ékek, és (iv) a munka és tőkepiaci ékek mérsékelt csökkenése is jelentős kibocsátás növekedéshez vezetne Magyarországon és Lengyelországban.