Budapest, 2020. január 20. Egy, három, hat és tizenkét hónapos futamidejű, forintlikviditást nyújtó devizaswap-tendert tartott a Magyar Nemzeti Bank. A jegybank egyik futamidőn sem fogadott el ajánlatot. A hétfői tenderek eredményét figyelembe véve az MNB által biztosított bankrendszeri többletlikviditás 2235 milliárd forintra csökken.
Egy, három, hat és tizenkét hónapos futamidejű, forintlikviditást nyújtó devizaswap-tendert tartott hétfőn a Magyar Nemzeti Bank. A meghirdetett mennyiség mind a négy futamidőn 28 millió euro (9,43 milliárd forint) volt, melyre a bankok egy hónapon 259 millió euro (87,26 milliárd forint) értékben, három hónapon 500 millió euro (168,46 milliárd forint) értékben, hat hónapon 411 millió euro (138,47 milliárd forint) értékben, tizenkét hónapon 351 millió euro (118,26 milliárd forint) értékben nyújtottak be ajánlatokat. Az MNB egyik futamidőn sem fogadott el ajánlatot. Az egy, három, hat és tizenkét hónapos swaptenderen 5, 7, 8, illetve 7 bank vett részt.
A szerdai lejáratot és a tenderek eredményét figyelembe véve az MNB által biztosított bankrendszeri többletlikviditás 2020. január 22-én 2235 milliárd forintra csökken. Ebből az egy hónapos eredeti futamidejű állomány 83 milliárd forintot, a három hónapos eredeti futamidejű állomány 369 milliárd forintot, a hat hónapos eredeti futamidejű állomány 683 milliárd forintot, a tizenkét hónapos eredeti futamidejű állomány pedig 1100 milliárd forintot tesz ki.
A Monetáris Tanács 2019. december 17-i döntésével a 2020 első negyedévére megcélzott átlagos kiszorítandó likviditás nagyságát változatlanul legalább 300-500 milliárd forintban határozta meg. A Monetáris Tanács rögzítette, hogy a jegybanki swapeszközök állományát a megcélzott kiszorítási hatás figyelembevételével határozza meg.
A Magyar Nemzeti Bank mind korábbi közleményeiben, mind pedig kapcsolódó szakmai kommunikációjában jelezte, hogy kész az FX-swap eszköz állományát rugalmasan alakítani annak érdekében, hogy a kamattranszmisszió a Monetáris Tanács döntésének megfelelően alakuljon. Mindez azt is jelenti, hogy az MNB a jegybanki swapeszközt a megcélzott kiszorítási hatás elérése érdekében az autonóm likviditási hatások ellentételezésére használja, így önmagában a swapállomány változása monetáris politikai szempontból nem értelmezhető.
Az MNB továbbra is folyamatosan vizsgálja a likviditási folyamatokat, és amennyiben a Monetáris Tanács által eldöntött kiszorítási cél elérése indokolja, kész a swapállományt mindkét irányba módosítani.