Már polgárosodásunk hajnalán, az 1800-as évek elején megfogalmazódott az önálló nemzeti bank iránti igény. A reformkori országgyűléseken rendre felvetődött az a képviselőink által hangoztatott sérelem, hogy a hazai pénzforgalmat miért az Osztrák Nemzeti Bank irányítja, miért nem végezheti ezt a tevékenységet egy magyar központi bank. A reformkor politikusai úgy látták, hogy a hazai gazdasági viszonyok elmaradottsága jelentős mértékben az önálló jegybank hiányára volt visszavezethető, ezért az ország fejlődését szolgáló követeléseik között a magyar nemzeti bank létrehozása kiemelt helyen szerepelt.
Nem véletlen tehát, hogy az 1848-49-es forradalom követeléseit összegző tizenkét pont közül a kilencedik az önálló nemzeti bank alapításának követelményét fogalmazta meg. Az első független, felelős magyar kormány pénzügyminiszterének, Kossuth Lajosnak a javaslatára a szabadságharc idején a jegybanki feladatokat a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank látta el. Ez a pénzintézet bocsátotta ki az első magyar bankjegyeket, az úgynevezett Kossuth-bankókat, amelyekhez kezdetben a fedezetet az akkori magyar állam által a bankban elhelyezett ötmillió forint értékű arany- és ezüstkészlet szolgáltatta.
Az 1867-es kiegyezést követően a pénzügyek közös irányítás alá kerültek, ami továbbra is kizárta a forradalom és szabadságharc idején is megfogalmazódott önálló magyar jegybank létrejöttét. Ugyanakkor az Osztrák Nemzeti Bankot 1878-ban a közös irányításnak megfelelően Osztrák-Magyar Bank néven átszervezték. A két főintézettel is rendelkező központi pénzintézet budapesti székhelye számára épült meg – Alpár Ignác díjnyertes tervei szerint – 1902 és 1905 között az a Szabadság téren lévő patinás épület, amely a száz évvel ezelőtt útjára induló Magyar Nemzeti Banknak is mindvégig székhelye volt, és amely az MNB centenáriumának alkalmából most jelentős felújításon esik át. Az Osztrák–Magyar Bank 1892-ben bocsátotta ki a monarchia közös pénzét, a koronát. Az első világháború következményeként 1918. október végén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, az Osztrák-Magyar Bankot felszámolták. A központi banki feladatkört az 1921. július 11-én megalakult Magyar Királyi Állami Jegyintézet vette át.
A Magyar Nemzeti Bank százéves történetének elindulását a Népszövetség kölcsönei segítették. Az ország gazdaságának talpra állítását szolgáló hitel egyik fő feltétele az önálló magyar központi pénzintézet létrehozása volt. Több fontos lépés után, végül 1924. június 24-én valósulhatott meg végre a márciusi ifjak akarata, a forradalom és szabadságharc egyik követelése, hiszen az önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank – részvénytársasági formában – ezen a napon kezdte meg a munkáját. Az új intézmény első elnöke a kor kiváló szakembere, a harmadik Wekerle-kormány pénzügyminisztere és korábbi főkormányzóként a közös osztrák-magyar jegybankból is jelentős tudást és tapasztalatot magával hozó Popovics Sándor volt.
Központi bankunk első, legfontosabb feladata az első világháborút követően inflálódott korona stabilizációja volt. Ennek sikeres megvalósítása után az MNB 1926-ban kibocsátotta az új valutát, a pengőt. Átvette az állami számlák vezetését, az államadósság kezelését. Kamat- és hitelpolitikájával, váltóleszámítolási elveivel és gyakorlatával irányította az ország hiteléletét, befolyásolta a bankrendszer működését. Hatáskörébe került a devizagazdálkodás felügyelete is. A Magyar Nemzeti Bank – a szervezet megalakulásától, tehát 1930-tól kezdve – részvényese és aktív tagja volt a Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS).
Nem sokkal azután, hogy az újonnan felállított magyar jegybank sikerrel elvégezte a hazai fizetőeszköz és az infláció stabilizációjának korántsem könnyű feladatát, hamarosan megérkezett az újabb jelentős kihívás. Az 1929 őszén kirobbant világgazdasági válság előidézte pénzügyi krízis 1931 júliusában elérte Magyarországot is. Ekkor vált – és 2001-ig töltötte be ezt a szerepet – a Magyar Nemzeti Bank a kötött devizagazdálkodás megvalósítójává, illetve az ezzel kapcsolatos hatósági feladatok ellátójává, gazdaságpolitikai felelősséggel és hatáskörrel rendelkező központi bankká.
A második világháború időszakában a jegybank erőfeszítései dacára a nemzeti valuta, a pengő inflációja már kibontakozóban volt. Stabil fizetőeszközünk árfolyama 1944 végén indult el a lejtőn, ekkor az 1938-as szint huszonhatodára csökkent a pengő értéke. Amikor a frontharcok az ország területére értek más oldalon is szinte emberfeletti feladatok elé állította a Magyar Nemzeti Bank munkatársait a történelem. Életük és családtagjaik biztonságának kockáztatásával kellett megmenteniük és megőrizniük Magyarország aranytartalékát a háború zűrzavarában. A közel harminc tonnás készlet már hazánk német megszállása után veszélybe került. A közeledő front elől az MNB vezetői és munkatársai a nemesfém tartalékot 1944 novemberében a Budai Várból előbb Veszprémbe menekítették, ám nemsokára a Sopron melletti Fertőbozra kellett átszállítaniuk. A banki tisztviselők és családtagjaik itt töltötték el vagonokban, mínusz húsz fokban, fűtésükről és élelmezésükről maguk gondoskodva a karácsonyt és az új esztendőt.
A németek engedélyével 1945 januárjának végén sikerült átszállítani az aranytartalékot a felső-ausztriai kisközségbe: Spital am Pyhrn-be. A készleteket tartalmazó faládákat az ottani bencés apátság kriptájában rejtették el. A faluban hónapokra berendezkedő jegybanki dolgozókat aggasztotta a szovjet csapatok közeledése, és kalandos úton sikerült megoldaniuk, hogy a felbecsülhetetlen értékű szállítmány végül az amerikai főhadiszállásra, Frankfurtba kerüljön.
A Magyar Nemzeti Bank tisztviselőgárdája a nehéz körülmények között rendkívüli bátorságról tanúbizonyságot téve mentette meg a háború pusztítása elől az ország aranykészletét, ezzel méltán érdemelték ki az utókor tiszteletét. Az általuk megmentett nemesfém szállítmány történelmi küldetést töltött be 1946 nyarán, amikor be kellett vezetni hazánkban a forintot, az új magyar fizetőeszközt. Erre azért volt szükség, mert a második világháború befejezését követően a pengő értékvesztése a világtörténelem egyik legnagyobb méretű pénzromlásához vezetett.
A magyar hiperinfláció a háború pusztítása után közvetlenül az ország romos, kifosztott állapotára volt visszavezethető. Az áruhiány mellett Magyarországot a pénzhiány is jellemezte, ami az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a bankóprés beindítására ösztönözte és ez nem maradt következmények nélkül. A hiperinflációt előidéző jelenségek az 1946-os év nyarán tetőztek, amikor a pénzromlás mértéke is ijesztően megugrott. A világrekordot ez év július 10-én döntöttük meg, ezen a napon az árak 11 óra alatt a duplájukra nőttek. A Magyar Nemzeti Bank közreműködésével valósult meg 1946. augusztus 1-jén a stabilizáció, ekkor jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. Mindehhez a fedezetet a háború alatt megmentett jegybanki aranykészlet szolgáltatta, amit az amerikai hatóságok ekkor szolgáltattak vissza Magyarországnak.
A nagybankok – köztük a jegybank – magyar tulajdonú részvényeinek 1947 végén lezajlott államosítását követően a hazai bankrendszert rövid idő alatt átalakították. A kereskedelmi bankokat és a takarékpénztárakat felszámolták, a bankrendszert egyszintűvé tették. A Magyar Nemzeti Bank 1948 második felétől a jegybanki hatáskörök mellett kereskedelmi banki feladatokat is ellátott. Mint államosított központi bank, irányítása kormányzati fennhatóság alá került.
Ez a szabályozás és működés volt érvényben 1987. január 1-ig, amikor Magyarországon ismét visszaállt a kétszintű bankrendszer. A létrejövő új kereskedelmi bankok apparátusa, fiókhálózata, ügyfélköre kevés kivételtől eltekintve a Magyar Nemzeti Banktól került át a megalakuló pénzintézetekhez. A Magyar Nemzeti Bankról 1991 októberében elfogadott – majd többször módosított – törvény helyreállította a jegybank függetlenségét, újra szabályozta a feladatkörét.
A monetáris politikai jelenlegi kereteit 2001-től kezdődően, több lépcsőben alakították ki. Magyarország EU-csatlakozásával az MNB 2004-től tagjává vált a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER). A forint árfolyama az euróval, mint referenciavalutával szemben 2008. február 26-tól kezdődően szabadon lebeg, a forint mozgását a piaci erők határozzák meg.
A Magyar Nemzeti Bank működésében 2013-ban következett be máig ható, új fordulat. Az ebben az évben hivatalba lépett új jegybanki vezetés új feladatokkal és új jogkörökkel kezdhette meg a munkáját. Az MNB a konvencionális és némelykor passzív szereplőből innovatívvá és kezdeményezővé vált, és összeolvadt a korábbi Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével, így a felügyeleti tevékenység is a jegybankba integrálódott. 2013 óta az MNB a hagyományos, és attól eltérő új eszközöket használva számos területen ért el gazdaságtörténeti jelentőségű eredményeket. Mindezek alapján kimondható: a Magyar Nemzeti Bankot az általa követett célzott, nemhagyományos jegybanki politika a feltörekvő régiónk leginnovatívabb központi bankjává tette.
Copyright 2021, Magyar Nemzeti Bank