Információk a 2019. október 17-18-án A családi vállalkozások és az alternatív vitarendezés címmel megrendezésre került IV. Alternatív Vitarendezési Konferenciáról

A bíróságok helyzete speciális, és egyben optimális is arra, hogy a felekkel megismertesse az alternatív vitarendezést mind polgári, mind pedig közigazgatási ügyekben. Így amennyiben további jogvita adódik, az igazságkereső fél választhat a peres eljárás és az alternatív vitarendezés között.

A bírósági közvetítés 2012 óta érhető el a magyar bíróságokon, a perbeszéd helyett a párbeszéd lehetőségét kínálva az ügyfelek részére, hogy a nem kizárt ügytípusokban a konfliktusuk feloldása ne a bíró döntése, hanem saját megoldásaik által történjen. A bevezetést követően az OBH, mint a bíróságok központi igazgatásáért felelős szerv rövid időn belül kiépítette a nagyobb bíróságokon a bírósági közvetítők országos hálózatát.

A bírósági közvetítés eredményeit kiemelve az elnökhelyettes elmondta, hogy 2012 óta – 2019 első félévéig – 5300 bírósági közvetítői eljárás zajlott le a magyar bíróságokon, amelynek több mint a fele megegyezéssel zárult. Dr. Vajas Sándor hozzátette: az elmúlt években a jogalkotó is felismerte az alternatív vitarendezés jelentőségét, így 2018 óta a polgári ügyek mellett már közigazgatási ügyekben is van lehetőség közvetítői eljárásra.

A hatékony bírósági közvetítői eljárást segítette az is, hogy 30 közigazgatási ügyszakos titkár és bíró részesült szakirányú képzésben.

A családjogi jogviták esetében különösen nagy hangsúlyt kap a bírósági közvetítés intézménye. A közvetítés hatékonyságát az OBH a családjogi ügyeket tárgyaló bírák képzésével, szakmai felkészítésével segíti. Az ügyfelek tájékoztatása, a pszichés támogatás fontossága ezen a téren kiemelendő, amelyek a képzésekbe is beépítésre kerülnek.

A bírósági közvetítés jelenleg 70 bíróságon érhető el, az eljárásokban több mint 180 bíró, bírósági titkár dolgozik, a közigazgatási területen pedig 30 bíró és titkár szerezte meg a közvetítéshez szükséges képesítést. 

Az eredményes közvetítéshez a képzés rendkívül fontos, ezért is hirdette meg az OBH a Werbőczy Universitas ösztöndíjat, amely 100 bíró szakjogászi képzését támogatja. Az idei pályázók közül húszan alternatív vitarendezés – közvetítői szakjogász képzésen vesznek részt, Győrben.

A közvetítői tevékenység hosszú távú befektetés az ügyfél elégedettség fokozása és a jogviták békés úton történő, gyors rendezése érdekében. A munkának mindenki részese, aki ezen a területen dolgozik, és elősegíti a minél szélesebb körű igénybevételt.

Elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bank az általa működtetett Pénzügyi Békéltető Testület által érdekelt abban, hogy a pénzügyi szektor szereplői és azok magánszemély ügyfelei békésen és békében éljenek és dolgozzanak egymással, vitáik esetén segíti őket abban, hogy azt gyorsan és ingyen tudják megoldani. A Testület 2011. július 1. óta foglalkozik pénzügyi fogyasztói jogviták békéltetés útján történő rendezésével. A megalakítás óta több, mint 30.000 fogyasztó fordult hozzá pénzügyi jogvitája bíróságon kívüli rendezése érdekében. A törvényi elszámolás okán 2015-16-ban további 17000 fogyasztó kért döntést ügyében. A békéltetési ügyek 99 százaléka belföldi, 1 százalékuk úgynevezett határon átnyúló ügy, ahol belföldi és más EGT tagállamban lakó személy vagy szolgáltató között folyik eljárás. Az eddigi 14000 pénzpiaci, 8000 biztosítási, 500 tőkepiaci és 100 pénztárakkal szembeni ügy igazolja, hogy érdemes volt a pénzügyi békéltetés lehetőségét választani.

A Magyar Nemzeti Bank fontosnak tartja, hogy törvényben rögzített feladatain kívül a tágabb környezetéért, a társadalomért, a hosszú távú fenntartható fejlődésért is felelősséget vállaljon - mondta. Egyik fontos törvényi feladata a pénzügyi stabilitás elősegítése és annak erősítése, a pénzügyi fogyasztóvédelem hatékonyságának növelése és a pénzügyi ismeretek fejlesztése. Így kiemelt szerepet tulajdonít a pénzügyi kultúra fejlesztésének, ennek keretében több, a fogyasztóvédelemmel, a pénzügyi piaccal kapcsolatban levő szervezettel összefogva széleskörű ismeretterjesztő tevékenységbe kezdett a lakosság pénzügyekben való jártasságának előmozdítása érdekében. A pénzügyi tudatosságot fejlesztő kormányzati stratégia kidolgozásában is jelentős szerepet vállalt. A stratégia céljai között a köznevelésben megvalósuló pénzügyi edukáción túl kiemelt szerep jut a tudatos pénzügyi és fogyasztói magatartás erősítésének, a széleskörű pénzügyi felzárkózásnak, a körültekintő hitelfelvételnek, az öngondoskodás fontosságának és a készpénzkímélő fizetési eszközök elterjedésének is. Ez nemcsak a lakosság, hanem a vállalkozások és ezen belül a családi vállalkozások életében is fontos. A hét évet felölelő stratégia kétéves cselekvési terveken keresztül valósul meg, az első periódus éppen ebben az évben zárul. Ennek feladata és kiemelt célja a lakosság és a vállalkozások pénzügyekhez való hozzáállásának pozitív irányú elmozdítása.

A Pénzügyi Békéltető Testület naponta és folyamatosan vesz részt és kap szerepet ebben az edukációban. Nemcsak vitákat rendez, hanem a pénzügyi ismereteket is közvetíti ügyfelei felé. Törekszik arra, hogy a fiatalok pénzügyi jogi tudását és vitakultúrájának fejlesztését is segítse. Ennek érdekében is szervezi konferenciáit. A határon túli magyar jogi egyetemisták képzését is támogatja azzal, hogy nyári egyetemek keretében vendégül lát határon túli magyar joghallgatókat. Az idén szeptemberben elindult Pénzügyi Jogi Akadémia című szakmai programsorozattal pedig a magyar joghallgatók és a gazdaságtudományi felsőoktatásban résztvevők számára nyújt tanulási lehetőséget.

A Magyar Nemzeti Bank büszke arra, hogy anyagiakkal támogathatja mind ennek a konferenciának a megrendezését, mind pedig a magyar fiatalok külföldi szereplését - hangsúlyozta. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara ugyanis minden évben megrendezi a világon egyedülálló tárgyalástechnikai és mediációs versenyét, melynek keretében idén februárban 63 egyetem 500 résztvevője 40 különböző országból érkező csapata mérhette össze tudását és képességeit. A magyar csapat az ELTE Jogi Karának hallgatóiból került ki idén is, akiket egyre nagyobb sikerrel Inzelt Éva készít fel évről évre. A csapat a Magyar Nemzeti Bank támogatásával az idei évben érte el eddigi legjobb eredményét. E világversenyről a 6. helyezést sikerült elhoznia olyan egyetemeket utasítva maga mögé, mint a londoni Queen Mary Egyetem, a New York-i Fordham Egyetem, a New York Law School, a szintén amerikai Rutgers Egyetem, a belga Leuveni Egyetem, az ausztrál Monash Egyetem, vagy az előző években többször dobogós krakkói Jagelló Egyetem. A szép magyar sikerhez gratulált.

Köszöntője zárásaképpen kellemes időtöltést, hasznos ismeretszerzést, gyümölcsöző kapcsolatépítést és jó hangulatot kívánt mindenkinek a konferencia mindkét napjára.

A családbarát fordulat eredményei:

• 2010-hez képest a kétszeresére emelkedett a családok támogatására szánt költségvetési források összege;
• a termékenységi ráta a korábbi 1,23-ról 1,49-re nőtt;
• csökkent a tényleges népességfogyás mértéke;
• nőtt a házasságkötések, csökkent a válások és a terhességmegszakítások száma;
• 2018-ban már a nők 62,3%-a volt foglalkoztatott;
• a 3 éven aluli gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája 12,4%-ról 2018-ra 15,4%-ra emelkedett;
• a 6 éven aluli gyermeket nevelő (25-49 éves) nők foglalkoztatási rátája 33,1%-ról 2018-ra 43%-ra emelkedett.

Rámutatott, hogy a fejlett országokban a családi vállalkozások aránya a vállalkozásokon belül 75-95%, a legtöbb tanulmány Magyarországon is e körül sejti a családi vállalkozások számát.

Családvédelmi akcióterv:

• Babaváró támogatás;
• Otthonteremtés CSOK;
• Jelzáloghitelekhez nyújtott támogatás bővítése;
• Négy- vagy többgyermekes anyák személyi jövedelemadó mentessége;
• Nagycsaládosok autóvásárlási programja;
• Bölcsődefejlesztési program;
• Nagyszülői GYED.

Záró gondolatként előadta, hogy a 2020-as költségvetés a családokról és a biztonságról szól, a családokra 224 milliárd, a biztonságra 174 milliárd forinttal többet fordítanak.

A családi vállalkozások fogalmát az alábbiak szerint határozta meg az előadó: az alapító családból legalább két családtagnak legyen tulajdona a családi cégben és legalább két családtag vegyen részt a társaság működtetésében, irányításában. Amennyiben kft., bt., vagy kkt formában működik a családi vállalkozás, akkor az adott alapító családnak (legalább két családtagnak együtt) 50%-nál nagyobb tulajdoni részesedéssel kell rendelkezni a társaságban, illetve ha zrt. formájában működik a társaság akkor a szavazati jogok min. 25%-ával+1 szavazattal. Hosszú távú – legalább 10 éves - folyamatos működés, továbbá szabályszerű gazdálkodás és precíz, pontos adófizetés jellemzi e vállalkozást. Ezután Dr. Rudas László bemutatta, hogy mely ismérvek  alapján különíthetők el a családi vállalkozások a többi vállalkozástól. A családi cég tulajdonosa gondoskodik az utódlásról, krízis helyzetekben nem a profitorientáltság az elsődleges, hanem a hosszú távú túlélés filozófiája hatja át a családi vállalkozást. E vállalkozás hosszú távú, generációkon átívelő befektetés (egyenlő elbírálás!), továbbá a gazdaság gerince, és a legnagyobb munkáltató. A hazai GDP nagyobbik részét a családi vállalkozások állítják elő. Ezután a Családi Vállalkozások Országos Egyesületének elnöke rátért a generációváltással összefüggő problémák és e problémákra vonatkozó megoldási javaslatai ismertetésére. Általában 30-40 éves vállalkozási tevékenység után az alapítók számára az egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdés az utódlás megoldása. A KSH adatai szerint jelenleg 8500 családi vállalkozás áll közvetlenül generációváltás előtt. Az előadó két fajta utódlást különböztetett meg: a.) tipikus utódlást, és b.) atipikus utódlást. Az előbbiről akkor beszélünk, ha az alapító és örököse is a családi vállalkozásban dolgoznak, az örökös megfelelő tapasztalatot szerez a vállalat működtetése, irányítása, gazdálkodása terén, elfogadja az alapító célkitűzéseit (és ezeket továbbra is fenntartja), ilyen esetben a társaság Igazgatósági ülésén/Board meeting/ eldőlhet az utódlás kérdése. Az alapító számára fontos, hogy zökkenőmentes legyen a vállalatirányítás, tulajdonosi jogok átadása. Gondot jelenthet, ha több örökös van, de nem kíván mindegyik szerepet vállalni a cég működtetésében, irányításában, ugyanis nem mindegyik utód számára vonzó az elődök „munkamániája”: problémaként élhetik meg, hogy minden idejüket leköti a társaság irányítása, így a saját családjukra és önmagukra nagyon kevés idejük jut. Ezután Dr. Rudas László áttért az atipikus utódlás, generációváltás típusaira, melyek az alábbiak:

A. tulajdoni hányad értékesítése – „exit-értékesítés”,

B. menedzsment által történő kivásárlás, (MBO), mely lehet részleges kivásárlás (többségi vagy kisebbségi),

C. a bizalmi vagyonkezelés,

D. a családi vállalkozás részvényeinek tőzsdei bevezetése (ehhez megfelelő javaslatra, és a bevezetést megelőzően átfogó pénzügyi-gazdasági-jogi átvilágításra van szükség)

E. alap létrehozása a vállalkozás működtetésére.

Az előadó szerint számos tényező akadályozhatja az atipikus jogutódlást, pl.: ha a társaság valamely ok miatt nem alkalmas tőzsdei bevezetésre, vagy ha költséges az átvilágítás (tanácsadó cégek igénybevétele jelentős költséggel járhat), vagy ha az auditálás is nagyon költséges. Kiemelendő, hogy a felsoroltak esetén szükséges a vállalati vagyon és a családi vagyon teljes szétválasztása, elkülönítése.

Ezután Dr. Rudas László egyéb, olyan szakpolitikai célokról beszélt, melyek nem kérnek pénzt, költségvetési forrást: ilyen a jogi-híd biztosítása (azaz ügyelni kell a társaság tevékenységével, működésével kapcsolatos jogszabályok betartatására), továbbá tőzsdei bevezetés finanszírozása, exit finanszírozása, képzés, oktatás költségeinek elszámolhatósága, EUS támogatások igénybevétele, erkölcsi támogatás megszerzése. Az előadó javasolta, hogy olyan normatív pályázati forrásokat biztosítson az állam a családi vállalkozásoknak, amelyek elősegítik a tőzsdei bevezetést, auditálás finanszírozását, exit-értékesítését. Ha az alapító elhunyt úgy, hogy utódlásról nem gondoskodott, az elhunyt lakhelye szerint illetékes jegyzőtől segítséget kérve a családtagoknak fel kell mérni, hogy az elhunytnak volt-e olyan cége, amely működésképtelenné vált, és ha volt ilyen, ügygondnok kijelölését kell kérni ezen vállalkozás élére, addig amíg az öröklés kérdése eldől.(Ez nemcsak az örökösök, hanem a vállalkozásnak és a társadalomnak is érdeke). Ezután az előadó arra biztatta a hallgatóságot, hogy ha a családon (ill.családi vállalkozásokon) belüli megállapodások körében viták keletkeznek, érdemes a vitákat békéltető testületi eljárásban rendezniük, békés, tárgyalásos úton. „Egy rossz béke is jobb, mint egy győztes háború.” Megfontolandó továbbá a családi vállalkozások munkavállalói munkaszerződéseit ún. „békéltető testületi záradék”-kal kiegészíteni.

Előadása végén Dr. Rudas László a Családban Maradt Online Workshopot mutatta be, melynek céljai, lobby célok: idetartozik a jogi-híd, az auditálás támogatása, a családi vállalkozások finanszírozásának elősegítése –pályázati források, MBO, MRP,  MFB generációváltási program igénybevétele, hosszú lejáratú, kedvezményes bankhitelek, alapok létrehozása melyek finanszírozzák a családi vállalkozásokat - , továbbá meg kell tanítani az utódoknak a krízishelyzetekben szükséges válságkezelést, a szakképzett munkaerő megtartását, a vállalati és magánvagyon szétválasztását. Az online workshop statisztika szerint több mint 8000 egyedi felhasználó vett részt a konferencián. A workshopot hirdető social media felületek több mint 4.3000.000. alkalommal kerültek megjelenítésre.

Elmondta, hogy a kkv-szektor az összes hazai vállalkozás több mint 90 %-át teszi ki, a hazai munkavállalók 70 % -át foglalkoztatja, és a GDP több mint felét állítja elő. Jelentős létszámot képviselnek a szektoron belül a mikro vállalkozások, melyek egy része kényszervállalkozásként, illetve munkaviszony kiszervezése céljából alakult, illetve jelenleg nem működő vállalkozás. A szektoron belül jóval kisebb létszámot képviselnek a kisvállalkozások és a középvállalkozások.  A kkv-szektor mindezekkel együtt jelenleg 350-360.000 működő vállalkozást jelent.

Rámutatott arra, hogy a kkv szektor nem egy homogén szektor, hanem heterogén csoportja a vállalatoknak, ennek ellenére nagyjából hasonló elveket, hasonló kultúrát és hasonló szubjektív és objektív előfeltételeket lehet az ehhez a csoporthoz tartozó vállalatoknál fellelni.

A szektor jogvitáknak való kitettségének egyik legfontosabb oka, amikor a tulajdonos/ügyvezető nem úgy vezeti a vállalatot, mint egy tőle független entitást. További problémát okoz, hogy az adminisztratív folyamatok minőségbiztosítása hiányzik vagy gyenge, a tulajdonos/ügyvezető a bizalmas információkat visszatartja, mellőzi a belső szakmai egyeztetéseket, nem vesz igénybe szakértőt, nem szeret tanácsadásért fizetni. Véleménye szerint a kkv-szektor jellemzője a beletörődés, pesszimizmus, erőkülönbség, erőforrások korlátozottsága. Az ügyfelei körében készített közvélemény kutatás alapján ismertette, hogy mely szegmensekben szokott a legtöbb jogi probléma előfordulni.

Az előadó ismertetett számos olyan tipikus csapdahelyzetet, ahol az erőfölény megjelenik. A helyzet adott, a kérdés, milyen megoldások kínálkoznak ennek a helyzetnek a megoldására. Azonban ez nem jogi kérdés, hanem kőkemény gazdasági kérdés.

Zárszóként előadta, hogy a megelőzés talán az elsődleges és legfontosabb célkitűzés annak érdekében, hogy javuljon a kkv szektor helyzete. Véleménye szerint a megelőzés része lehetne a kkv-szektor részére „Corporate governance” ismeretek oktatása, EU támogatások erre történő fordítása, elszámolható költség formájában. A szakmai kamarák, ágazati szövetségek nagyobb szerepvállalása szintén segítené a fenti cél elérését. Emellett a jogi problémák utólagos kezelése során az ítélkezési gyakorlatban szükséges lenne az erőfölénnyel való visszaélés tényének, az erőegyenlőtlenségnek az erőteljesebb figyelembevétele Iustitia mérlegének kiegyensúlyozására. És végül, de nem utolsósorban kiemelkedően fontos lenne a kkv szektor szereplői részére az alternatív vitarendezési fórumok lehetőségének megismertetése és a kkv-k által ezen fórumok igénybe vétele a működésük során felmerülő jogi problémák rendezése körében.

Az ismertetett esetben egy családi vállalkozásban a vállalkozás működtetése során kialakult konfliktus eredményeként a 49%-os tulajdoni hányaddal rendelkező, alkalmazotti státuszban lévő 30 éves, egyetemi diplomával rendelkező leány perelte be a céget nem szabályszerűen összehívott és megtartott taggyűlésen elfogadott taggyűlési határozat hatályon kívül helyezése érdekében. Az alperest felperes édesapja képviselte, aki a cég 51 %-os tulajdonosa és ügyvezető igazgatója volt.

A polgári perrendtartás szabályai szerint az eljáró bíró felajánlotta a peres feleknek, közvetítői eljárás igénybevételének lehetőségét.

A közvetítői eljárás során feltárásra kerültek azok az érzelmi sérelmek, azon szükségletek hiánya, amelyek megbeszélésének elmaradása vezetett a per megindításához.

A közvetítői eljárásban történő beszélgetések eredményeként – mely nem a társasági jog szabályainak értelmezéséről szólt – maguk a felek jöttek rá arra, hogy az életükben mi a prioritás, arra hol „hibáztak”, mikor mentek el egymás mellett. Közösen fogalmazódott meg bennük az a cél, hogy a vállalkozást együtt kívánják tovább működtetni. Az érzelmi konfliktust a mediátor segítségével feldolgozták, melynek eredményeként a jogi konfliktus megoldásában nem kívánták a pert folytatni.                    

A konfliktusok együtt járnak az élettel, annak részét képezik. Egy sikeresen megoldott konfliktus harmóniát teremt, ám ha nem sikerül feloldani, nagyon sok energiát emészt fel. Ezért nem mindegy, hogy mennyi idő alatt és milyen viharok közepette sikerül a feleknek feloldani az összekülönbözést.

Ez utóbbi kapcsán kiemelte, hogy a közvetítés a viták takarékos és gyors bíróságon kívüli rendezését biztosíthatja a felek igényei szerint kialakított eljárások révén. Uniós szinten az alternatív vitarendezéssel kapcsolatban a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK irányelv tartalmaz rendelkezéseket. Az irányelv meghatározza a közvetítés és a közvetítő definícióját, amelyeket az olasz jogi szabályozás átvett, a részletes szabályokat egy jogalkotói rendelet tartalmazza. Olaszországban 3 típusú mediáció van, az önkéntes, a bíróság által elrendelt és a kötelező mediáció; ez utóbbi csoportba tartoznak például a lakásbérlettel, banki szerződésekkel, sajtóperekkel, illetve örökléssel kapcsolatos ügyek. Érdekességként kiemelte, hogy Firenzében ösztöndíjprogramot alapítottak, melynek célja, hogy egyetemi hallgatók segítsenek a bíráknak azon esetek kiválasztásában, ahol elrendelhető a mediáció. Az olasz mediációs rendszer a felek számára pénzügyi ösztönzőket (pl: illetékmentesség, adójóváírás) és szankciókat is tartalmaz, további sajátosság pedig, hogy az ügyvédi megbízási szerződésben kötelezően kell tájékoztatni a feleket arról, hogy vannak alternatív vitarendezési lehetőségek.

Előadása zárásaként egy jogesetet ismertetett, amely két családi kis- és középvállalkozás között alakult ki. Mindkét vállalkozásnak hasonló védjegye volt egy hasonló termékre (az egyik esetben gyapjú, a másik esetben selyemtermékre), részben azonos ügyfélkörrel. A mediátor ebben az ügyben, abban tudott segíteni, hogy kreatív megoldás születhessen a felek között a jogvita megoldására. A felek megállapodása végül arra vonatkozott, hogy leszorították az egyes árucikkekben (10% alá) a selyem/gyapjú tartalmát.

Előadásában kiemelte azt is, hogy az üzleti életben az elsődleges cél az üzlet létrehozása, nem pedig viták folytatása, ez utóbbi nem gazdaságos, a vita improduktív időtöltés. A pereskedés hosszú időt vesz igénybe, nagy költséggel jár, így a pert a vállalkozásoknak az utolsó lehetőségnek kell tekinteni a viták rendezésében. Ennek során arra is tekintettel kell lennie, hogy a per tulajdonképpen egyfajta „háború”, ahol az agresszív konfrontálódó taktika nem hatékony, mert az arra adott válasz még agresszívabb lesz.

Előadásában azt az elgondolkodtató kérdést is megfogalmazta, hogy a viták esetében mit tekinthetünk egyáltalán sikernek? Sokan úgy gondolják, hogy a győzelem a siker, ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy vita esetén győzelem helyett a megegyezésre, a megoldásra kell fókuszálni, a győzelem legfeljebb a sportban lehet cél. A problémákat pedig üzleti és nem jogi problémaként kell kezelni. Ennek kapcsán kiemelte, hogy a mediáció – amely nem a bíróságok alternatívája, hanem az elsődleges út a vitarendezésben - a legjobb eszköz bármely típusú kockázat- és vitarendezésre, amelynek során nem bíró előtt állnak a felek, hanem egy szabadabb környezetben tudnak egyeztetni. Előadásának zárásában kitért arra a kérdésre is, hogy vajon mi okozhatja azt, hogy a bírósági ítéletek után, az eljárások végén senki sem elégedett. Ennek okát abban látta, hogy az ítélettel a felek közötti üzleti, családi kapcsolat véget ér, de a konfliktus közöttük örökre fennmarad. Mediáció során a felek maguk találnak megoldást konfliktusukra és ez biztosítja, hogy közöttük a családi, partneri kapcsolat fennmarad. Kiemelte, hogy problémáinkat ne kezeljük kizárólag jogi problémaként, a jogi tanács csak egy megoldási lehetőség, tekintsünk rájuk üzleti problémaként és vegyük figyelembe, hogy tárgyalással jobb eredményeket tudunk elérni, mint anélkül. A győzelem iránti vágyat cseréljük fel a közvetítésre.

Annak kapcsán, hogy ki fordulhat a békéltető testületekhez, elmondta, hogy a jogalkotó felismerte, hogy a kis- és középvállalkozásoknak, társasházaknak, civil szervezeteknek is lehetnek a fogyasztókéhoz hasonló jogvitáik, így lehetővé tette, hogy – a bíróság előtti jogérvényesítésen túl – fogyasztói minőségben járjanak el. A cél a bírói úthoz képest könnyebb igényérvényesítési fórum biztosítása, azonban a polgári jogban a fogyasztóknak biztosított többletvédelemre való jogosultság nélkül. Kitért arra, hogy a jogalkotó ezzel egy folyamatos hatásköri kifogás lehetőségét adta a bepanaszolt vállalkozások számára, és a békéltető testületek részéről pedig egy folyamatos vizsgálatot igényel annak eldöntése, hogy a kérelmező milyen minőségben járt el. Részletesen kifejtette, hogy a testületek az eljárásaik során milyen ismérvek alapján határolják el a fogyasztói-vállalkozói minőséget az egyes kérelmek esetében, így vizsgálják azt, hogy az adott szolgáltatás személyes igények kielégítésére szolgál-e, végső felhasználói célból történik-e az igénybevétel, mennyire jelentős a vállalkozási cél, illetve, hogy a kérelmező mennyiben szakértő az adott fogyasztói jogvita területén. Elmondta, hogy viszonylag szűk azon esetek száma, ahol a békéltető testületek valódi és hatékony segítséget tudnak nyújtani a családi vállalkozásoknak. Elsősorban akkor állapítható meg a testületek hatásköre, ha a kérelmező a vállalkozóitól eltérő cél kielégítésére kötött szerződést. Kiemelte, hogy leggyakoribb a közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogvita, például amikor a vállalkozás székhelye a kérelmező saját lakásába van bejelentve. Hozzátette, hogy álláspontja szerint a jelenlegi formában az eredeti jogalkotói szándék nem tud maradéktalanul megvalósulni, hiszen csak néhány eset jut át a hatásköri „szűrőn”, így változásokra lenne szükség.

Előadása második felében arról beszélt, hogy miként változtak a közelmúltban a békéltetés szabályai. Elmondta, hogy elsősorban technikai jellegű módosításokról van szó, az eljárás lényegét nem érintik, leginkább a tagok kiválasztására vonatkozó szabályok változtak. Kitért arra, hogy előfordul olyan eset, hogy más-más megyében ugyanazt az ügyet, ugyanazon szabályok mellett a testületek eltérő módon ítélik meg, mely helyzetet kezelni kell. A testületek részéről van igény az egységes eljárásra, valódi, piaci hatásokkal bíró szakmai segítség nyújtására mind a vállalkozások, mind a fogyasztók részére. Hozzátette, hogy álláspontja szerint a változásoknak számos pozitív hatása van, de ez csak akkor jelent esélyt a megújulásra, ha nagyobb integráltság várható, nagyobb felelősséget vállalnak a tagok, a testületek működése elmozdul az egységes eljárás és jogalkalmazás, valamint a kiszámítható és következetes joggyakorlás irányába.

Előadásában rámutatott, hogy Korábban úgy gondolták, hogy a mediációnak nincs szüksége jogi szabályozásra. Ez a gondolat azonban mára meghaladottá vált. Szükség van a jogra a mediáció elterjesztéséhez, azért, hogy az emberek megismerjék, hogy ez egy legális intézmény. Amíg nem volt rá jogszabály az emberek kételkedtek az intézmény jogszerűségében, illetve az állam, és bíróságok állásfoglalását várták. Akkoriban a kérdésre csak olyan válasz volt adható, hogy a mediációt a jogszabályok nem tiltják, ugyanakkor nincs is szabályozva. Az üzleti élet ezt szkeptikusan fogadta. Az előadó szerint a mediáció jog nélkül is fejlődhet, főleg kezdetben. A mediációt azonban nem szabad túlszabályozni.

Az arbitrációs (választottbírósági) jogszabályok régebbiek a mediációs tárgyúaknál. Azerbajdzsán támogatta elsőként a választottbíróság bevezetését a régióban az ott jelen lévő nemzetközi vállalatok miatt, amelyek igényelték ezt a fajta jogvita-rendezési lehetőséget. A térségben több helyen tapasztalható, hogy a mediáció eltérően fejlődik, mert itt nem jelenik meg vállalati érdekeltség, illetve lobbi a törvényhozásban és a politikai befolyás alatt álló NGO-k sem érdekeltek az alternatív vitarendezés fejlődésében. Jó példa erre Ukrajna, ahol 11 alkalommal próbáltak elfogadni mediációs törvényt a parlamentben, sikertelenül, vagy Örményország, ahol a 2015-ben megalkotott jogszabály ellenére még mindig nincsenek akkreditált mediátorok az országban. Ez érzékelteti a fejlődés útjában álló akadályokat. A jog tehát a mediáció fejlődését népszerűsítéssel tudja segíteni, választ ad a legalitás kérdésre a régió legtöbb országában. Egy jogszabály megalkotása azonban önmagában még kevés az intézmény bevezetéséhez. További probléma, hogy azok, akik hisznek a mediációban nem merik felvállalni a mediáció nyílt támogatását a jogi szabályozás ellenére. A kormánynak passzívan kell támogatnia a mediációs fejlődés folyamatát. Álláspontja szerint ez a minimum sztenderd, mely minden állam számra követendő. A túlzott kormányzati támogatás szeptikussá teszi az üzleti életet.

A poszt-szovjet országokban élő emberek 70 év alatt megszokták, hogy az állam az élet minden területét szabályozza. Ezekben az országokban nem alakult ki olyan kultúra, mely tolerálná a saját vélemény kifejezését. A poszt-szovjet államokban az emberek szeretik átruházni a döntés felelősségét az államra, illetve a bíróságra, az emberek félnek saját maguk döntést hozni. Emiatt gyakran kérdezik, hogy hogyan döntene a mediátor az ügyben. A mediátor azonban az ügyről alkotott véleményét nem mondhatja el, csak tanácsot adhat az ügyben; a végső döntést a feleknek kell meghoznia. Meg kell győzni az embereket, hogy döntést hozni jó dolog akkor is, ha közben hibákat követnek el. A mediáció lényege, hogy az abban részt vevő felek szabadon dönthetnek egy megállapodás kialakításában, elfogadva vagy elutasítva egyes feltételeket.

A poszt-szovjet országokban két modell alakult ki az alternatív vitarendezés szabályozására. Az azerbajdzsáni modell szerint a bírósági eljárás előtt kötelező igénybe venni a mediációt, de nem kötelező megállapodásra jutni. Ez a kötelezettség tudatosítani fogja az emberekben a mediációt. A grúz modellben a mediációnak a bírósági eljárás keretén belül kell megtörténnie mediátor bírók által, ehhez azonban szükséges a bírók ezirányú képzése. Nem lehet kimondani, hogy egyik modell jobb a másiknál, mindkettő használható párhuzamosan is, azonban nem alternatívái egymásnak.

A jogászok kezdettől fogva ellenségesek voltak a mediációval, a többségi álláspont az volt, hogy a mediáció nem segít az ügyfeleiknek, illetve, ha segít is, elveszi a megélhetésüket. A bírók is féltek a mediációtól, mert ha minden ügy megoldható ezzel a módszerrel, akkor ügyek nélkül maradnak. Ezért meg kell győzni a jogász társadalmat, hogy a mediáció választása esetén nem veszítenek ügyet, mert egy nagyobb tortából (több ügyből) mindenkinek több szelet jut.

Példaként elmesélte, hogy egy esetben, amikor két ellenérdekű ügyfele hozzá fordult, választás elé kényszerült: vagy átadja egyik ügyfele képviseletét egy másik ügyvédnek és bíróságra mennek, vagy az ügyfeleitől szerzett információk segítségével megpróbál mediálni közöttük, mint független harmadik fél. Végül az utóbbi lehetőség mellett döntött és a mediáció sikerre vezetett. Grúziában más szakma képviselői is végezhetnek mediációt (pl. pszichológus, könyvelő), azonban harc folyik azért, hogy a tevékenység akkreditálását csak jogászok végezhessék.

Kiemelte, hogy nem minden ügy alkalmas mediációra. A mediáció csak azokban az esetekben működik, ahol van remény békés megoldásra. Amikor egy féle döntést lehet hozni az zsákutca, ha kétfélét az dilemma, csak három féle döntési lehetőség esetén van esély mediációra.

A kérdésekre válaszolva előadta, hogy bízik a mediáció globális szintű elterjedésében, mert ez a fejlődési folyamat része, segítséget nyújthat a kulturális akadályok leküzdésében. Nem vitatja, hogy erre vannak más eszközök is, azonban azok nem biztos, hogy jobbak. Grúziában a kormány is érdekelt abban, hogy a bíróságokra háruló ügyteher, illetve az eljárások elhúzódásának időtartama csökkenjen, melyre költséghatékony alternatívát kínál a mediáció. Amennyiben a feleket a bíróság tájékoztatja a mediáció lehetőségéről, akkor igénybe fogják venni az intézményt. Grúziában a mediáció kultúrája elég fiatal, azonban az egyetemen mediációt tanuló fiatalok nagyon motiváltak, nyitottabbak a világ dolgaira, tekintettel arra, hogy ők már nem a szovjet érában nőttek fel. A végzett fiatal mediátorokat azonban az üzleti élet idősebb képviselői még nem fogadják el, ezért csak egy tapasztalt mediátor mellett segédkezhetnek.

A családi vállalkozások fenntartásának a legjobb módja, ha kezeljük és megoldjuk a konfliktusokat, különösen az érzelmi konfliktusokat mediáció segítségével. Az érzelmekkel való foglalkozás a kulcsa a vállalkozás és a család fennmaradásának. Más vállalkozásokkal ellentétben a családi vállalkozások többnyire nem gazdasági okokra visszavezethetően mennek tönkre. Ehelyett a család dinamikája, az érzelmi viták, a generációk közötti és kulturális konfliktusok, a nemek közötti különbségtétel a forrása a bukásnak. Egy családi vállalkozás esetén mindig hosszú távban kell gondolkodni, így ezen vállalkozások fontos érdeke a hosszú távú üzleti és munkahelyi kapcsolatok fenntartása. Egy családi vállalkozásnál nagyon fontos a család és az üzlet egyensúlyának a fenntartása, mely sokszor nagyon nehéznek bizonyul.  Legtöbbször a tulajdonosok inkább arra hajlanak, hogy inkább veszítsék el az üzleti lehetőségeiket, de ne veszítsék el a családjukat. Jellemző az is, hogy a családi értékek és gondolkodásmód az üzleti modellt, üzleti gondolkodásmódot is meghatározza, azt közvetíti. Jellemző az is, hogy profitjuk egy részét nemes célokra fordítják, ez különösen fontos a mai generáció számára. Fontos még a család jó hírnevének megőrzése, a konfliktusok esetén a nyilvánosság bevonása nélküli konfliktus megoldás. A tapasztalat az, hogy a családon belüli konfliktusokat egy peres eljárás nem megoldja, hanem tovább mélyíti, vagyis ez az út sohasem jelent megoldást. Ehhez nyújt segítséget a mediáció.

Azonban nem elég a mediációs lehetőségeket akkor keresni, amikor már baj van. A családi vállalkozások sikerének záloga az is, hogy előzetesen gondoskodjanak alternatív vitarendezési lehetőségekről mind a vállalkozáson belüli, mind a vállalkozások közötti viták megoldásához. Álláspontja szerint a családi vállalkozások érzelmileg túlfűtött vitáiban sohasem késő mediációt igénybe venni, vagyis a viták négy típusának bármelyikében: kisebb konfliktusok (például apa-lánya konfliktus), komoly konfliktusok (például tiszteletlenség, kommunikáció hiánya, megszűnése), destabilizáló konfliktusok (például agresszió és elszakadás), és „háborúvá” eszkalálódott konfliktusok (például: peres eljárás kezdeményezése, szerződések, megállapodások felmondása) esetén is. Generációváltás esetén a mediáció kiváló arra is, hogy egyeztetve a vállalkozók gyermekeinek jövőről alkotott elképzeléseiről, hogy megtalálják azt az örököst, aki szívesen átveszi a stafétabotot, nem kell automatikusan a kedvenc vagy a legidősebb gyermek részére kötelezően átadni az üzletet, mely így még sikeresebbé válhat. Segíthet abban is, ha a vállalkozás vezetője nem oszt meg elég információt a többiekkel, kizárólagosan és átláthatatlan módon hoz döntést a többi érdekelt bevonása nélkül, az örökösök közötti rivalizálás esetén. A legnehezebb a szerepek közötti átjárás a családtagok munkaidőn kívüli és a munkában betöltött szerepei között, hiszen például az apa egyben a gyermek főnöke is lehet egy személyben.

A mediáció nem kötelező általánosságban az Egyesült Államokban, azonban néhány államban igen, mint New Jersey-ben is, mely igen magas arányban sikeresnek bizonyul. Több mint 20 éves mediációs tapasztalata alapján hisz abban, hogy „a legrosszabb egyezség is jobb, mint a legjobb per”. Az Egyesült Államokban nagyon érdekes a jogászok hozzáállása a mediációhoz: sokan közülük félnek attól, hogy elvesztik a befolyásukat, hogy ha nem viszik az ügyet bíróság elé, vagy a mediáció csökkenteni fogja a bevételüket. Jennifer jogászokat és más területen tevékenykedő szakértőket (például akár informatikusokat) képez ki számos országban a mediáció előnyeit és technikáit bemutatva. Hangsúlyozta, hogy ugyanígy a mindennapi életben egy családon belül is nagyon fontos, hogy a családtagok rendelkezzenek mediációs technikai tudással és azokat alkalmazzák. Ezek közül talán a legfontosabbak az empátia és az aktív figyelés megtanulása, a másik meghallgatásának és megértésének képessége. Ezekre nem születni kell, ezek mind megtanulható és tovább képezhető technikák.

Végül előadta, hogy a vállalkozások konfliktus megoldásában nagyon hasznos, ha már a kezdetektől fogva kötelező mediáció van előírva, aminek szerepét akár egy, minden családtag által ismert és tisztelt harmadik személy is betöltheti. Nagyobb üzleti vállalkozás esetén ez lehet egy rendszeres, negyedéves találkozó egy tanácsadói csoporttal, ahol független, elfogultság mentes csoportban lehet megtárgyalni ügyeket. Nagyon fontos a családdal együtt töltött idő tökéletes szétválasztása a munkától, hogy úgy tölthessenek időt néha, hogy nem szabad a munkáról beszélni. ÉS talán segít az is, ha van egy családi alkotmány, egy alapszabály is, amelyhez probléma esetén fordulni lehet, és amely felállítja a szabályokat, a felelősségeket pontosan meghatározza, és a kommunikációs módokat, csatornákat is.

Alapvetően egy üzleti vállalkozás nagyon bonyolult felépítésű, egyben sokoldalú és sokszínű is. A tőke befektetésével az a cél, hogy haszonra tegyünk szert, hogy növeljük a piaci részesedést; mint vállalkozás, az alapvető cél az, hogy létrehozzon valamit, mint újító az, hogy termékeket és szolgáltatásokat fejlesszen. Ha ugyanezt a családi vállalkozásokra vonatkoztatjuk, akkor azt is láthatjuk, hogy mindegy, hogy kis vagy nagyobb méretű vállalkozásokról van szó, ők jelentik a társadalmi közösségek alapját, fenntartják azokat és még az emberek életét is jobbá teszik.

Egy sikeres vállalkozás alapja a kommunikáció, melynek során megfelelő információt szerez a vállalkozás, amin a döntéseinek alapulnia kell. Törekedni kell tehát az információs szimmetria elérésére, hiszen senkinek nem jó, ha az információ csak körbe-körbe jár, és nem jut el a megfelelő helyre, ami információs aszimmetriát hoz létre. Mivel az információ folyamatosan változik, ezért fontos, hogy a vállalkozás képes legyen ennek megfelelően alkalmazkodni: ez olyannyira lényeges, hogy ez képezi a siker vagy a bukás alapját. Példának hozta fel azt az üzleti döntést, amikor valaki egy csődbement vállalkozást vásárol fel. Első látásra ez nagyon kockázatos üzleti döntésnek tűnik, azonban, ha több szempontból megvizsgáljuk a vállalkozás helyzetét és olyan eszközöket használunk fel ezen folyamat során, amelyek további értéket képesek adni a már csődbe ment vállalkozásnak, már egészen más helyzetbe kerülünk. Hogyan segíthet ebben az EEM? -tette fel a kérdést.

Az EEM, másnéven Gazdasági Hatékonysági Mediáció egy kockázat és konfliktus kezelési politikát fed le, mely elméletet Weiss professzor nemrég dolgozta ki. Az EEM a közgazdaságtant és a filozófiát a mediáció értékeivel ötvözi annak érdekében, hogy a folyamatba épített hatékonyságot javítsa és hogy a konfliktusokat kezelje azzal, hogy belefoglalja a megállapodások összes életciklusába a mediációs eljárás újfajta megvalósítását. A mediátor egy harmadik, kívülálló fél, amely teljesen semleges, és akinek a szerepe az, hogy megoldja a konfliktusokat. A mediáció egy nagyszerű eszköz, amelynek folyamata a jog eszközeivel leírt, behatárolt, és amely valójában a bírósági eljárások melléktermékeként született. A mediáció során értékteremtés történik, hiszen például amennyiben egy konfliktust a vállalkozás bíróság elé visz, az egy újabb kockázatot teremtene, például reputációs kockázatot. A mediáció során nem kerül ki a felek kezéből a kontrol, végig ők maradnak az ügy urai, és egy bírósági eljáráshoz képest, ahol egy harmadik személy dönt a sorsukról, épp ők dönthetnek a saját sorsuk alakulásáról. Ez megváltoztatja a vállalkozások gondolkodásmódját és ezáltal az általuk használt kommunikációs nyelvet. Az EEM-et a hagyományos termékek és szolgáltatások platformjaiban, valamint az internetes kereskedelemben is felhasználhatják egy értékteremtő ajánlat létrehozására a mesterséges intelligencia mellékhatásainak minimalizálása érdekében az alapul szolgáló kód értékelésével. Lényegében az EEM javítani fogja az aránytalan kockázatot és lehetőséget biztosít a döntések kiegyensúlyozottabb megértésére az információmegosztáson keresztül.

David Weiss álláspontja tehát az, hogy a vállalkozások esetén sem a „betegséget” kell gyógyítani, hanem azokat meg kell előzni, melynek új, elméleti eszköze az EEM.

A konfliktusok megjelennek egy adott személyen belül, személyek - csoportok - szervezetek között, de társadalmi szinten is. Típusai szerint lehetnek: információs, kapcsolati, szükséglet alapú, érték alapú, strukturális, szituatív, vagy érdek alapúak. A konfliktusok eszkalációjának fázisait szemléletes ábrán mutatta be az előadó, mely a konfliktus jelzésétől, a vitától kezdődően egészen a kimerülés fázisáig, 6 jól meghatározható szakaszban mutatta be a konfliktusok jellemző alakulását. Az előadó rámutatott arra, hogy facilitáció, illetve mediáció lehetősége a kezdeti szakaszokban adott, amig a felek nem jutnak a destruktív magatartás állapotába.

A konfliktusok az üzleti életben is megjelennek, mind vállalaton belül, mind azon kívül. A szervezeti kultúra - vagyis azok az alapvetések, értékek, melyeket a szervezet tagjai elfogadnak, követnek -  jelentősen meghatározza a konfliktusok kezelésének módját. Tipikus, és a hazai gyakorlatból is jól ismert konfliktushelyzet amikor a nemzeti, és a multinacionális cég szervezeti kultúrája kerül összeütközésbe.

Az előadó több kérdést tett fel Magyarország, Horvátország, Németország és az Egyesült Államok polgárainak szervezeti kutúrájával, mentalitásával összefüggésben (pl. a jellemző hatalmi távolsággal, az individualizmussal, a maszkulin jelleggel, a bizonytalanság kerüléssel, a hosszú távú gondolkodással) kapcsolatban. A konferencia résztvevőinek a Smart Event mobil applikáció felhasználásával lehetősége volt arra, hogy a kérdéseket megválaszolják.  (Több meglepő eredmény született, de azt pl. pontosan „megtippelte” a hallgatóság, hogy Németország és Magyarország esetében a hosszú távú gondolkodás terén a legnagyobb az eltérés, a magyarok jellemzően rövid távra terveznek.)     

Záró gondolatai keretében az előadó hangsúlyozta, hogy a mediáció kiváló lehetőség a jogviták elkerülésére. Ha a társadalom konfliktuskezelési kultúrája fejlődik, és a konszenzuskeresés a gazdasági életre is jellemző, az erősíti a hosszútávú gazdasági kapcsolatokat, és pozitívan hat a GDP növekedésére. Ezzel összefüggésben felvetette az alternatív vitarendezés állami szintű támogatásának a lehetőségét, illetve igényét. (Pl. a törvényi feltételek áttekintése, módosítása, oktatás szélesítése.)