A reálgazdasági tranzakciók oldaláról vizsgálva a gazdaság jelentős finanszírozási képességében a külkereskedelmi egyenleg historikusan magas többlete, valamint az EU-tól származó transzferek számottevő felhasználásának köszönhetően magas transzferegyenleg volt meghatározó. A II. negyedéves változásokat tekintve a külkereskedelmi és transzferegyenleg többletének enyhe csökkenését nagyjából ellensúlyozta a befektetésekhez kapcsolódó jövedelemegyenleg hiányának csökkenése. Az EU-transzferek négy negyedéves felhasználása a II. negyedév végén továbbra is meghaladta az 5 milliárd eurót.
A negyedéves adatközléssel nagymértékben csökkent a jövedelemegyenleg hiánya, ami hozzájárulhat a magyar gazdaság külső adósságának és sérülékenységének további csökkenéséhez. A negyedéves enyhe mérséklődés – a külső adósságmutatók múltbeli csökkenésének és a hozamok esésének eredményeként – a külföldi hitelek után fizetett kamatkiadások csökkenésével áll összefüggésben. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az adatközlés szerint nemcsak a II. negyedévben csökkent a jövedelemegyenleg hiánya, hanem a KSH visszamenőleg is revideálta a nem rezidens munkavállalók jövedelmét. Ennek hatására a jövedelemegyenleg hiánya 2013-ban a GDP 1,4 százalékával csökkent, így az éves érték a II. negyedévvel záruló elmúlt egy évben csak a GDP 4,1 százalékát tette ki, ami már jelentősen elmarad a válság előtt jellemző, a GDP 7 százalékát kitevő szinttől.
A finanszírozási adatok – a reálgazdasági megközelítéshez hasonlóan – magas külső egyensúlyi többletet mutatnak. 2014 II. negyedévében ugyanakkor jelentősen megváltozott a külföldi források alakulásának szerkezete: részben a jellemzően a II. negyedévben kifizetett osztalékok, részben pedig állami felvásárlások miatt csökkent a külföldiek közvetlen tőkebefektetése, amivel párhuzamosan – a korábbi negyedévek jelentős adósságcsökkenése után – a gazdaság adósságjellegű forrásai kismértékben emelkedtek. Az adósság típusú forrásbeáramlás döntően a külföldiek állampapír-vásárlásához kötődött, miközben a vállalatok és a bankrendszer tovább mérsékelték külső adósságukat. Érdemesnek tartjuk ugyanakkor megjegyezni, hogy az előzetes július havi adatok újra a külső adósság csökkenését jelzik.
A nettó külső adósság a 2011 közepe óta tartó folyamatos mérséklődést követően 2014 II. negyedévében kismértékben emelkedett. A növekedésben azonban csak kis szerepet játszott az adósságjellegű források növekedése, amit a nominális GDP-növekedés nagyjából ellensúlyozott is. Június végén azonban a forint árfolyama 1 százalékkal gyengébb volt a március végi értéknél, miközben a forint állampapírok hozama is jelentősen (mintegy 150 bázisponttal) csökkent a II. negyedév során. Ez utóbbi folyamat azért fontos, mert bár a hozamok csökkenése fenntarthatósági szempontból különösen kedvező, azonban a hozamcsökkenés növelte a külföldiek kezében lévő állampapírok értékét is – növelve ezzel a külső adósságráták nagyságát is. A nettó külső adósság növekedésével szemben a bruttó külső adósság – egy korábban előfinanszírozott devizakötvény lejárata miatt – nem változott érdemben, továbbra is a GDP 93 százaléka körül alakul. Az ország külső sérülékenysége szempontjából kiemelten fontos rövid bruttó külső adósság közel 2 milliárd euróval, 26,5 milliárd euróra süllyedt.
A külső egyensúlyt a szektorok megtakarításai szempontjából elemezve elmondható, hogy a vállalatok finanszírozási képessége – az EU-transzferek és a Növekedési hitelprogram által is támogatott beruházásnövekedés mellett – mérséklődött. Eközben a lakosság a bővülő foglalkoztatás és emelkedő reálbérek miatti jövedelemnövekedés, illetve az óvatossági megtakarítás hatására továbbra is igen magas finanszírozási képességgel rendelkezik. Megtakarításaikon belül a lakosság – a bankbetétek leépítése mellett – tovább bővítette állampapír-állományát, ráadásul a lakossági állampapír-portfólió szerkezete a hosszabb lejáratú papírok felé tolódott el. A lakosságról rendelkezésre álló II. negyedéves információk tehát továbbra is azt mutatják, hogy tovább erősödött az államháztartás belföldi finanszírozása, ami hosszabb távon elősegítheti a külső adósságráták csökkenését.
Kiemelt témaként a Magyarországon működő külföldi vállalatok profitját vizsgáltuk meg. A fizetési mérleg azt mutatja, hogy a külföldi vállalatok osztalékfizetése a válság után visszaeső profit mellett sem csökkent nagyobb mértékben, így a válság a közvetlen tőkebefektetéshez tartozó újrabefektetett jövedelem drasztikus visszaesésével járt együtt. A folyamat hátterében vélhetően az állt, hogy a romló növekedési kilátások és a kihasználatlan kapacitások miatt a vállalatok visszafogták beruházásaikat, miközben az anyavállalatoknak a válság miatt romló finanszírozási helyzetben szüksége is lehetett a Magyarországon megtermelt jövedelemre. A válságot követően ugyanakkor az európai országok többségére jellemző volt a csökkenő megtérülés mellett emelkedő osztalékhányad. Azt is érdemesnek tartjuk megjegyezni, hogy a Magyarországon működő külföldi tulajdonú vállalatok által kifizetett profit a befektetett tőke arányában magasnak számít az Európai Unióban. A nemzetközi módszertan szerint a fizetési mérlegben nem a külföldi vállalatok adózott eredménye jelenik meg, hanem az egyedi tényezőktől és átértékelődéstől szűrt „normál üzletmenet” szerinti eredmény. Mivel az utóbbi években számos olyan hatás érte a hazai vállalatokat (például végtörlesztés vagy az árfolyam gyengülése miatti átértékelődések), amelyek rontották ugyan a szektor jövedelmezőségét, de egyszeri hatásuk miatt nem kerültek be a fizetési mérlegbe, a hivatalos statisztikában a vállalatok adózott eredményénél – a GDP mintegy 1-4 százalékával – nagyobb vállalati profit jelenik meg éves szinten.
Magyar Nemzeti Bank
A teljes kiadvány letölthető innen: