Az éghajlatváltozással kapcsolatos megfontolások jegybanki döntésekbe való beépítése előtt sokáig jogi és technikai akadályok álltak. Jogi, mert korábban a jegybanki mandátumokra a fenntarthatósági vizsgálatok akadályaként tekintettek; és technikai, mert nem létezett módszertan az éghajlati kockázatok pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásának mérésére. Írásunk a központi bankok éghajlatváltozással összefüggő kockázatok elemzésének térbeli és időbeli terjedését vizsgálja. Ezt szövegbányászattal teszi – a releváns bigramokat számolva, amelynek fókusza 39 európai központi bank összesen 941 európai pénzügyi stabilitási jelentése. A cikk ezt követően a stabilitási jelentések irodalmi hivatkozásait is feltérképezi. Elemzésünk azt mutatja, hogy a földrajzi közelség jelentős szerepet játszott a klímabarát jegybanki mandátum-értelmezés elterjedésében, majd az EKB egyre inkább kulcsszerepet kezdett játszani a folyamatban. Mire az innováció újszerű kutatási módszerből elfogadott elemzési keretté változik, előbb-utóbb adaptálhatóvá válik egy klímakockázatokat tükröző Bázelkonform szabályozásra.