Budapest, 2015. november 3. – A hazai közgazdasági-pénzügyi irodalomban hiánypótlónak számító külföldi bankrendszerek evolúciójáról szóló összefoglaló cikkek olvashatóak a most megjelent Hitelintézeti Szemlének, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tudományos folyóiratának novemberi különszámában. A különszám cikkei az MNB országcsoportjainak átfogó, a bankrendszerek szerkezetéről és átalakulásáról szóló kutatási-elemzési projektjének eredményeként születtek meg. A szerzők összesen tizenhat, egymástól sokszor eltérő gazdaság bankrendszerének fejlődését és a válság alatti teljesítményét vizsgálták elemző esettanulmányaikban.
A novemberi számban Papp István röviden összefoglalja a bankrendszerek nemzetköziesedését és átrendeződését. Az utóbbi évtizedekben a szabad nemzetközi tőkeáramlás erősödésével, a pénzügyi deregulációval, a pénzügyi innovációkkal, a bipoláris világrendszer felbomlásával, a gyakori pénzügyi válságokkal és a 2007-2008-as globális pénzügyi válsággal jelentősen átalakultak a bankok és az egyes országok bankrendszerei. A nemzetköziesedés számos fontos, rendszerszintű kockázatokat érintő kérdést vet fel. Ilyen többek között a pénzügyi közvetítés hatékonyságának, a bankrendszerek sokkellenálló képességének, az aszimmetrikus pénzügyi ciklusoknak, a devizaalapú hitelezésnek az alakulása. A globális válság ráirányította a figyelmet a pénzügyi szektor sebezhetőségére, amit a hatóságok a szabályozás és a felügyeleti tevékenység erősítésével igyekeznek hatékonyabban kezelni.
A novemberi különszám tizenhat ország bankrendszerét mutatja be historikus esettanulmányban. Az országok gazdasági fejlettségi szintjük, pénzügyi szerkezetük, földrajzi elhelyezkedésük tekintetében eltérnek egymástól. Többek között az alábbiakról olvashatunk:
Ábel István, Kovalszky Zsolt és Módos Dániel tanulmánya a 2007–2008-as válság gócpontjának tekinthető Amerikai Egyesült Államok bankrendszerét elemzi elsősorban a válság kitörését követő állami bankmentések, a szabályozás átalakulása és a bankrendszer szerkezeti átalakulásán keresztül. A válság hatására jelentősen átalakult az Egyesült Államok bankpiaca, nőtt a piaci koncentráció, átalakult az üzleti modell, valamint a bankok eszköz- és forrásszerkezete.
Felcser Dániel, Plajner Ádám és Schindler István írásában az Egyesült Királyság bankrendszerének fejlődését mutatja be, amely során kiszélesedett a bankok tevékenységi köre és a piaci koncentráció növekedése mellett nemzetközileg is jelentős univerzális bankok jöttek létre. A pénzügyi válság jelentős terhet rótt a brit gazdaságra, állami bankmentésekre volt szükség, és később a hitelezésösztönző program alkalmazása mellett is csak 2013 második felétől kezdtek megmutatkozni a kilábalás jelei.
Hidasi Balázs és Papp István a japán bankrendszer átalakulását mutatja be a gazdasági modernizációval és a gyors felzárkózással párhuzamosan, majd a „buborékgazdaságot” követő eszközáresés utáni időszakot elemzi. A több évtizedes folyamatban romlott a japán pénzügyi szektor nemzetközi versenyképessége, amit a megabankok kialakulása részben ellensúlyozott. A megabankok azonban új rendszerszintű kockázatot is hoztak, az ún. „too big to fail” problémának a megjelenésével.
Komlóssy Laura, Kovalszky Zsolt, Körmendi Gyöngyi, Land Péter és Stancsics Martin elemzésében a kínai bankrendszer erős állami szerepvállalás melletti sajátosságait, az árnyékbankrendszer felfutását és a beruházások magas mértékét, valamint a lehetséges hagyományos- és nemhagyományos bankrendszert övező kockázatokat mutatja be.
Mucsi Balázs, Csortos Orsolya és Kóczián Balázs a lengyel bankrendszer kétszintűvé válása óta lezajlott konszolidációs folyamatát, a külföldi tulajdonú bankok szerepvállalását és a devizahitelezés 2000-es években tapasztalható felfutását mutatja be. A cikk elemzi a 2008-as válság lengyel bankrendszerre gyakorolt hatásait, valamint a devizahitelezéssel kapcsolatos szabályozás jelentős átalakítását.
Fáykiss Péter, Szalai Zoltán és Tóth Ede cikke a svájci bankrendszer kialakulását és szerkezeti átalakulását mutatja be, majd részletesen elemzi a globális válság svájci bankokra gyakorolt hatásait. A szerzők megállapítják, hogy a svájci bankrendszer alapvetően duális szerkezetű, néhány nagybankból és kis kantonális, valamint regionális bankokból épül fel. A válság során a két globális nagybank jelentős veszteséget írt le. Bár a Credit Suisse elkerülte a jegybanki-állami mentőakciót, a UBS esetében szükségessé vált a befagyott eszközök döntően jegybanki hitelből finanszírozott StabFundon keresztüli kivásárlása. A nagybankok működési biztonságának megteremtését támogathatja az úgynevezett „too big to fail” szabályozás implementálása.