2015. november 23. - A hazai pénzügyi rendszer sérülékenysége jelentősen csökkent az elmúlt időszakban. Az elszámolás és a két lépcsőben végrehajtott forintosítás hatékonyan tudta kezelni a lakossági devizahitelekből eredő rendszerszintű kockázatot. Ezen felül a jegybanki önfinanszírozási program jelentősen csökkentette az ország külső sérülékenységét is. A Növekedési Hitelprogram stabilizálta a vállalati hitelpiacot, azonban a piaci alapú hitelezés rendkívül visszafogott maradt. A vállalati hitelezés dinamikája változatlanul elmarad a fenntartható növekedést támogató 6-7 százalék körüli értéktől. Az elkövetkező két évben a legnagyobb kihívást a piaci alapú vállalati hitelezés helyreállítása és a nemteljesítő állományok kitisztítása jelenti a pénzügyi közvetítőrendszer számára. A jegybank Növekedéstámogató Programján (NTP) keresztül célzott intézkedéseket vezet be a vállalati hitelezés ösztönzésére, amelynek eredményeként a vállalati hitelezés, és azon belül a kkv hitelezés 5-10 százalékkal bővülhet 2016-ban.
A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt években a Növekedési Hitelprogram révén elérte, hogy a vállalati hitelezés stabilizálódjon. A piaci alapú hitelezés azonban nem élénkült számottevően. Az MNB ennek érdekében fontos funkciót szán a 2016-tól bevezetni kívánt pozitív hitelösztönző eszközöknek. A bank-rendszer együttműködésével mérsékelhető a hitelezés nélküli fellendülés kockázata, és a piaci alapú vállalati hitelezés tartós bővülése hosszabb távon dinamikusabb felzárkózási pályát eredményezhet. A fenntartható gazdasági növekedés ütemének emelkedése a bankrendszer működési környezetének javulását is elősegíti.
A hazai bankrendszer sokkellenálló képessége szilárd, a tőke- és likviditáshelyzete jelenleg megfelelő. A megmaradt lakossági devizahitelek konverziója és a jegybanki önfinanszírozási program csökkentet-te a bankok, és azon keresztül az egész gazdaság sérülékenységét. A bankrendszer azonban továbbra is kontrakciós hatású, negatívan járul hozzá a gazdasági növekedéshez. Ehhez kapcsolódóan jelenleg alapvetően három fő megoldásra váró kihívást látunk a pénzügyi rendszer számára.
1. Miközben a Növekedési Hitelprogram sikeresen ellensúlyozta a vállalati hitelállomány leépülését, a piaci alapú hitelezés még nem állt helyre. A vállalati hitelezést erős kettősség jellemzi: míg a kkv-szektor hitelezése bővült a Növekedési Hitelprogramnak köszönhetően, addig a nagyvállalati hitelállományban nagymértékű, részben néhány egyedi hatásból származó csökkenés volt megfigyelhető 2015-ben. Összességében a pénzügyi közvetítőrendszer vállalati hitelállománya 3,4 százalékkal mérséklődött éves összevetésben. A bankrendszert változatlanul óvatosság és alacsony kockázati étvágy jellemzi, ami gátolja a piaci alapú vállalati hitelezés helyreállását. Emiatt fennáll a hitelezés nélküli fellendülés veszélye, ami tartósan alacsonyabb potenciális növekedést vetítene előre, mint ami egy felzárkózó ország számára szükséges. A vállalati hitelezés hosszabb távú kitekintésben is érdemben elmarad a fenntartható gazdasági növekedést támogató 6-7 százalékos ütemtől. A vállalati hitelezés alapfolyamatait keresleti és kínálati oldalról is törékenység jellemzi. A fenti kockázatok csökkentése érdekében célzottabb formában és alacsonyabb volumenben az NHP kivezetési szakaszaként még 2016-ban is elérhetőek maradnak kedvező kondíciójú források a kkv-k számára. Emellett további célzott eszközök kerülnek bevezetésre, amelyek a következő másfél-két év áthidaló időszakában ösztönözni képesek a piaci alapú vállalati hitelezést. Mindezek fontos eredménye lehet a banki termékfejlesztésekben, hogy a vállalatok forintban, hosszú futamidőre és fix kamatozáson juthatnak finanszírozáshoz. Az NTP intézkedései potenciálisan 250-400 milliárd forinttal növelhetik a vállalati hitelezést, így összességében 5-10 százalékkal bővülhet a vállalati és különösen a kkv hitelezés 2016-ban. Mindez akár 0,5-1 százalékponttal nagyobb GDP növekedést is eredményezhet.
2. Változatlanul magas a nemteljesítő hitelek aránya a lakossági jelzálog, és a kereskedelmi ingatlan-hitel szegmensekben. A forintosítás és az elszámolás hatására jelentősen mérséklődött az új bedőlések kockázata a meglévő portfólión. Az új hitelek esetén ennek a kockázatnak az adósságfék szabályok szabnak gátat. A problémás háztartási jelzáloghitelek magas aránya azonban változatlanul a pénzügyi közvetítőrendszer egyik kiemelt kockázati forrását jelenti, amelyet a portfólió tisztulásán keresztül a magáncsőd finomhangolása és a Nemzeti Eszközkezelő bővítése segíthet. A meglévő álla-mi programok mellett azonban további intézkedések szükségesek, hogy a nemteljesítő jelzáloghitelek problémája piaci keretek között is rendeződhessen. A hitelek és adósok mélyelemzése alapján számos esetben nem a jövedelem hiánya, hanem a túlzott mértékű eladósodás jelenti a probléma gyökerét, így a portfólió minőségének javulása elérhetőnek látszik akár a már meglévő eszköztár alkalmazásával, vagyis fenntartható átstrukturálások révén. A folyamat felgyorsulása, valamint a bankok és az ügyfelek közötti kooperáció erősödése további lendületet igényel, amihez szükséges az adminisztratív korlátok lebontása. A vállalati portfólióminőségben a problémát változatlanul a nemteljesítő projekt-hitelek jelentik, amelyek tisztulását a MARK tevékenysége segítheti. A sikeres indulás érdekében több fontos lépés is történt, amelyek eredményeképpen hamarosan egy európai precedenst teremtő, piaci alapon működő eszközkezelő kezdheti meg működését.
3. A bankrendszer jövedelmezősége idén visszatérhet a pozitív tartományba, azonban nemzetközi összehasonlításban továbbra is alacsonynak számít. A közelmúlt szabályozói intézkedéseinek bank-rendszeri eredményre gyakorolt aggregált hatása középtávon közel semleges. A bankok jövedelmezőségi kilátásai az alacsony értékvesztés szükségletek miatt a következő két évben összességében javulnak, ám nemzetközi összehasonlításban így is alacsonyak maradhatnak. A tartósan az elvárt hozam-szint alatt alakuló jövedelmezőség a gyenge tőkeakkumulációs képesség révén negatívan hat a bank-rendszer növekedési lehetőségeire és ezáltal arra, hogy megfelelően tudja támogatni a fenntartható gazdasági növekedést. A költséghatékonyság növelésével a jövedelmezőség további javulására van tér. A bankrendszer költségmegtakarítása nem csak az egyes bankok szintjén növelhető, de a szinergiák kiaknázásával intézmények összeolvadása révén is emelkedhet, ezáltal jövedelmezőbbé téve a szektort. Mindez azonban időigényes, és az egyes szereplők számára komoly kihívásokat jelent.
A jelentős volumenű nemteljesítő portfóliók tisztítása és a költséghatékonyság növelése egyaránt szükséges a strukturális jövedelmezőség helyreállításához, amelyet követően hosszútávon is biztosíthatóvá válhat a hazai pénzügyi rendszer fenntartható gazdasági növekedést támogató szerepe.