A közelmúlt pénzügyi válságát követő „Nagy Recesszióban” a munkapiacokat erőteljes fiskális expanzióval próbálták kizökkenteni a pangás állapotából. Ebben a tanulmányban különböző fiskális intézkedési csomagok hatékonyságát vizsgáljuk egy olyan modellben, amelyet torzító hatású adók és kormányzati adósság, illetve nem hatékony munkanélküliség jellemez. Az eredményeink azt mutatják, hogy csak a kifejezetten a munkapiacot célzó intézkedések (pl. foglalkoztatási támogatások) járnak nagy multiplikátor-hatással. Az ilyen típusú intézkedések valóban alkalmasak arra, hogy enyhítsék a munkapiacokra általában jellemző telítettségi externáliát. A különböző érzékenységi vizsgálatok is alátámasztják az eredményeinket. A kalibrálás mellett a modell bayes-i becslése is a fenti következtetésekre vezet.