Míg az elmúlt évtizedben a legtöbb posztszocialista ország sikeresen faragott le hátrányából Európa gazdagabb régiójához képest, Magyarország felzárkózása fokozatosan lassult, növekedési többletünk mára pedig teljesen eltűnt. Véleményünk szerint a felzárkózás megtorpanása mindenekelőtt a jövedelmek túlzottan magas és nem hatékony újraelosztására, illetve ezen kereszül a rossz munkakeresleti és munkakínálati ösztönzőkre vezethető vissza. A magas újraelosztás magas adókat feltételez, amely egyszerre fogja vissza mind a munkakeresletet, mind pedig a munkakínálatot. Mindez Magyarországon azért válik erősen a növekedést gátló tényezővé, mert az állam a szociális kiadásokon keresztül inkább a munkától való távolmaradást, mintsem a hatékony munkakeresést és újrafoglalkoztatást ösztönzi. Ilyen esetben a bőkezű szociális juttatási rendszer által limitált munkakínálat alacsony munkakereslettel találkozik, melynek egyenes következménye az alacsony foglalkoztatottság. Mindemellett a magas munkát terhelő adók - legfőképp bonyolult adórendszerrel párosulva - ösztönzőleg hatnak az adóelkerülésre, a jövedelmek eltitkolására. Magyarországon a munkajövedelmek adóterhelése nemzetközi mércével kiugróan magas: a munkaadói és a munkavállalói terhek is jóval meghaladják az európai és a visegrádi országok átlagát. A fentiek alapján jól látható, hogy a magyar modell jelenleg a munkakeresleti és munkakínálati ösztönzők legrosszabb kombinációjára épül. A munkát sújtó magas adóterheléssel, kiterjedt adóelkerüléssel, alacsony aktivitással és visszafogott munkakereslettel fémjelzett modell az egyik legfőbb gátja Magyarország gazdasági felzárkózásának. A kiutat elsősorban a jóléti transzferek visszaszorításában (illetve célzottabb ösztönzők bevezetésében), ezzel párhuzamosan pedig a munkát terhelő elvonások célzott csökkentésében, valamint a behajtás szigorításában látjuk.
JEL: H2, J21.
Kulcsszavak: aktivitás, foglalkoztatottság, újraelosztás, adóztatás, transzferek.