Két éve támadott ránk a vírus, nyomában összetett válság lépett fel. Eredményesen küzdöttünk és végül legyőztük a krízist. A 2008/2009-es válság után 6,5 évig tartott a korábbi GDP-szint elérése, ehhez most elég volt 1,5 év. A válság második évében, 2021-ben elért 7 százalékos növekedéssel az EU hét legjobb gazdasága közé tartozunk. A válság eredményes kezelését legjobban az jelzi, hogy a rendszerváltás óta ma dolgoznak a legtöbben és ismét megközelítettük a teljes foglalkoztatást.
Az eredményes válságkezelés hatására hazánk felzárkózása a járvány és válság során is folytatódott, sőt kis mértékben még gyorsult is: két év alatt közel 2 százalékkal kerültünk közelebb az EU-27-ek átlagos fejlettségéhez.
Majdnem sikerült előznünk is a válságban. Portugália már csak 1 százalékkal van előttünk, ahogy a lengyelek is. Ezt az 1 százalékos előnyt ebben az évben ledolgozhatjuk.
A hitel-alapú válságkezelés bizonyult járhatónak
A válságban is magas maradt a beruházási rátánk, 2020-ban a GDP közel 27 százalékán állt. A beruházási és fogyasztási teljesítmény megőrzése együtt óvták meg a magyar gazdaságot a drámai visszaeséstől (ami 2009-ben -6,6 százalék volt, míg 2020-ban -4,7 százalék), majd tették lehetővé a gyors helyreállítást. Mindkét teljesítmény mögött a hitelezés bővülése áll. Az EU-27 országok körében hazánkban volt a legmagasabb a magánszektor, tehát a vállalatok és háztartások hitelállományának bővülése. Az eredményes magyar válságkezelés hitel-alapú volt, amit döntő mértékben segítettek a Magyar Nemzeti Bank válságkezelésre bevezetett célzott programjai.
A hitel-alapú válságkezelés valójában az egyetlen sikerrel kecsegtető módja volt a válság kezelésének, a többi csak elméleti lehetőségnek bizonyult, vagy a jövőt ásta volna alá.
Elvileg az állami vagyon erőltetett eladásával forrást lehetett volna teremteni a válságkezeléshez. Ez drámai hiba lett volna, mert válságban csak tört értéken lehet vagyont értékesíteni és visszafordította volna az eddigi sikeres visszavásárlási politikát, ami tartósan felboríthatta volna a folyó fizetési mérleg egyenlegét.
Elméletileg óriási összegű devizahitelt is fel lehetett volna venni a válság kezelésére. Az MNB által biztosított 11 ezer milliárd forint helyett az euró/dollár alapú hitelfelvétel gyakorlati felvétele azonban világjárvány és világgazdasági válság idején aligha lett volna megoldható. Ha valami csoda révén mégis, akkor az MNB 11 ezer milliárdos forint összegű forrása helyett közel 30 milliárd euró új hitelt kellett volna felvenni, ami több mint 20 százalékkal megemeli az államadósság rátát, így az meghaladta volna a GDP 100 százalékát. Így hosszú időre elzártuk volna magunkat a gazdasági felzárkózástól.
Végül, lehetett volna uniós forrásból is fedezni a válságkezelést. Ilyen azonban nem jött, ahogy 1956-ban az ENSZ katonák helyett is csak tejpor és csokoládé érkezett.
Az MNB válságkezelési programjai 9 százalékos GDP többletet hoztak
Az MNB a 2013-as jegybanki fordulat óta fokozatosan és tudatosan készült fel a válságkezelésre. Az újtípusú aktív, sőt proaktív jegybank válságban született, hiszen 2009 és 2013 között valójában hitelezési válság is volt a magyar gazdaságban. Ezt az első, mikro-, kis- és középvállalatokat célzó NHP program oldotta fel.
A 2013 utáni MNB programok tudatosan szűkítették a jegybanki mérleget, így a mérlegben már volt „hely” a mostani 11 ezer milliárdos forrás-bővülésre. Az MNB korábbi célzott programjai, kiemelten az önfinanszírozási program, a lakossági devizahitelek kivezetése, az adósságfék szabályok bevezetése, a fogyasztóbarát termékek, az élénk hitelpiac és új pénzügyi piacok építése teremtették meg az alapot a jegybanki válságkezelésre.
A korábbi sikeres együttműködés a jegybank, a bankrendszer és a vállalatok között alakította ki azt a bizalmat és kapcsolatrendszert, ami a mai emelkedő kamatkörnyezetben is működik. A kormány és az MNB is jól működött együtt a válságkezelésben, ami különösen jó eredményt hozott a hitelmoratórium és a hitelbőséget eredményező hitelprogramok területén.
Így történhetett, hogy a régióban nálunk vállalta a legnagyobb pénzügyi forrásteremtő szerepet a jegybank a válságkezelés során azzal, hogy a GDP 23 százalékával megemelte mérlegfőösszegét. A GDP arányában a lengyel jegybank 22,7 százalékkal, a horvát 14,2 százalékkal, a cseh 3,6 százalékkal, a román jegybank pedig 1,5 százalékkal emelte meg mérlegfőösszegét.
Az MNB a vállalatok számára mintegy 4600 milliárd forint, az állam számára 4000 milliárd forint és a bankrendszer számára 3000 milliárd új forrást teremtett. Így lehetett hitel-alapú és eredményes a magyar válságkezelés.
Ezek révén 2020/2021-ben a jegybanki programok összesen 9 százalékkal növelték a magyar GDP-t. Ez azt jelenti, hogy az MNB programjai nélkül ma 9 százalékkal lenne kisebb a magyar GDP. A GDP többlet ráadásul mintegy 1500 milliárd forint többletet eredményezett az adóbevételeknél. Ehhez a bevételi többlethez érdemes mérni a következő évek jegybanki eredményének a romlását, mert a válságkezelésre nyújtott források költsége a jegybanknál, bevételi többlete pedig a költségvetésnél jelentkezik.
A jegybanki programok révén az állampapírpiac rendkívül biztos lábakon állt a válság alatt és a pénzügyi rendszer stabilitása egyetlen pillanatra sem került veszélybe. A célzott jegybanki hitelprogramok – kiemelten az NHP Hajrá – révén mintegy 40 ezer mikro-, kis- és középvállalat jutott forráshoz, ami döntő mértékben járult hozzá a munkahelyek megőrzéséhez és a vállalkozások megmaradásához.
Egy kis magyar-cseh válságkezelési összehasonlítás
A magyar GDP változása a válság évében és az azt követő helyreállítás során jelentősen jobb volt a cseh GDP változásánál. A jobb magyar válságkezelés eredményeképpen 2021 végére a magyar GDP már 3,4 százalékkal meghaladta a válság előtti szintet, míg a cseh gazdaság még 2,1 százalékkal elmaradt a korábbi szinttől. A két gazdaság válságban és helyreállításban elért teljesítménye között jelentős, a GDP 5,5 százalékát elérő különbség jött létre, komoly magyar előnnyel. Ennek hatására a válság során Csehország távolodott az EU átlagos fejlettségi szintjétől, mi pedig közeledtünk hozzá. Természetesen, két év alatt nem előzhettük meg Csehországot, de az EU átlagos fejlettségi szintjéhez mért korábbi 93 százalékos cseh és a 73 százalékos magyar szint között a különbség szűkült.
A jobb magyar teljesítmény 2020-ban főként a fogyasztásból, 2021-ben azonban már a beruházásból és az exportból eredt. Az eltérő gazdasági teljesítmény nem a költségvetési beavatkozásokból származott, mert a két országban a költségvetésből végzett élénkítés közel azonos volt. A kamatfizetéstől megtisztított, tehát elsődleges egyenleg változása (fiskális stimulus) 2020-ban érdemben nem tért el a két gazdaságban, csak 2021-ben volt némi különbség a két költségvetés keresleti hatása között Csehország javára.
A munkaerőpiacon sincs számottevő különbség, mert mindkét gazdaságban gyorsan visszaállt a teljes foglalkoztatás közeli állapot. Ez a hasonlóság a lakáspiacra is érvényes.
A hitelpiacon láthatjuk a legnagyobb különbséget, mert a hitel-alapú magyar válságkezelésben lényegesen magasabb volt a hitelkiáramlás, mint a cseh válságkezelés esetében. Mindkét országban bevezettek új garanciaprogramokat, de nálunk ezeken túl igen jelentős kormányzati és jegybanki hitelprogramokat is meghirdettek. Nálunk 2020-2021-ben összesen a lakossági hitelállomány közel 30 százalékkal, a vállalati hitelek 20 százalékkal nőttek szemben a cseh lakossági hitelek 17 százalékos és a vállalati hitelek 8 százalékos bővülésével.
A lakossági és vállalati hitelek bővülésénél látott jelentős magyar előny mögött a jegybankok eltérő működése áll. Az MNB saját mérlegének növelése révén lényegesen több forrással támogatta a magyar gazdaságot, mint a cseh jegybank. A magyar jegybank mintegy 23 százalékkal, míg a cseh jegybank csak 3,6 százalékkal növelte a GDP-arányos mérlegfőösszegét a válság alatt és a helyreállítás során.
Összességében elmondható, hogy a jelentősen gyorsabb magyar helyreállítás mögött elsősorban a dinamikusabb hitelezési folyamatokat és az MNB aktívabb, ráadásul jól célzott válságkezelését találjuk. A reálbérek alakulásában mutatkozó magyar előny is részben a hitelezéssel és a hitelmoratóriummal függ össze.
Ahogy a 2010-2019 közötti sikeres évtized jó alapot teremtett a 2020-2021-es eredményes válságkezeléshez, úgy építhetünk majd a jelenlegi sikerekre, amikor elindulunk a fenntartható felzárkózás felé. Ehhez először meg kell törni az infláció erős ütemét és helyre kell állítani pénzügyeink egyensúlyát.
P. S.
„Ha egy tojást külső erő tör össze, az élet véget ér. Ha belső erő, akkor egy élet kezdődik. A nagy dolgok mindig belülről indulnak el” – Jim Kwik.