2004. november 29
Mádl Ferenc köztársasági elnök levele Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének a jegybanktörvény módosításának visszaküldéséről
Dr. Szili Katalin elnök asszony részére
Országgyűlés
BUDAPEST
I-2/4582/2004.
Tisztelt Elnök Asszony!
Az Országgyűlés 2004. november 22-én fogadta el a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényt (T/12192. számú törvényjavaslat). Az Elnök Asszony a törvényt 2004. november 24-én küldte meg részemre kihirdetésre, sürgős kihirdetést kérve.
A törvény egyes rendelkezéseivel (a 2. §-nak az MNB törvény 49. § (3), (4) és (11) bekezdését érintő részével, a 3. §-nak az MNB törvény 51. § (3) bekezdését érintő részével, valamint a 6. § ezekkel összefüggő (2), (3) és (4) bekezdéseivel) nem értek egyet. Ezért élek az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörömmel, és a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényt, a törvény kihirdetésére megállapított határidőn belül, megfontolás végett visszaküldöm az Országgyűlésnek.
Tisztelt Országgyűlés!
1. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvény (Törvény) megnöveli a monetáris tanács tagjainak a számát és módosítja a tagok kinevezésének rendszerét. A törvényjavaslat indokolása szerint e rendelkezésekre a hatékonyság növelése és a függetlenség erősítése miatt van szükség. A Pénzügyminiszter Úr a nálam tett látogatása során a sokszínűség fokozását említette a kitűzött célok között.
Az Európai Központi Bank 2004. november 4-én fogalmazta meg véleményét a Törvény javaslatával kapcsolatban. E véleménnyel egyetértve úgy vélem, hogy a jegybanktörvénynek a monetáris tanács összetételére és tagjai kinevezésére vonatkozó jelenleg hatályos szabályai megfelelő módon biztosítják a monetáris tanács hatékony működését és az MNB függetlenségét. Ezért ezeknek a szabályoknak a megváltoztatására a függetlenség, a hatékonyság növelése, vagy a sokszínűség érdekében nincsen szükség.
Éppen ellenkezőleg: álláspontom szerint a Törvény a deklarált céljai egy részével ellentétben áll. A monetáris tanács tagjai kinevezésének hatályos rendszere egyfajta kiegyensúlyozottságot hordoz magában. A jegybankelnök által jelölt személyeket a miniszterelnök csak egyetértése esetén köteles kinevezésre előterjeszteni a köztársasági elnöknek. Ez alapján a jegybank autonómiája mellett, megfelelően korlátozott módon, igenis lehetőség van a kinevezéskor a kormányzati szempontok érvényesítésére is. Álláspontom szerint ezt a kompromisszumkényszerre épülő egyensúlyt megbontaná, ha a jövőben a monetáris tanács tagjai közel felét a miniszterelnök önállóan, a jegybankelnök egyetértése nélkül, csupán véleményének kikérése mellett jelölhetné. Ezáltal a monetáris tanács tagjai egy része jelölésénél megszűnne a ma létező egyeztetési kényszer. A tagok egy részével szemben a miniszterelnök egyetértési jogot gyakorol, míg másik részét – esetleg az MNB elnök egyet nem értése mellett – gyakorlatilag önállóan jelölné. Ezért – ahogy az Európai Központi Bank véleménye is megállapítja – a Törvény növelné a mindenkori miniszterelnök szerepét és befolyását a monetáris tanács összetételének meghatározásában. A Törvény tehát visszalépést jelentene a Magyar Nemzeti Bank működése függetlenségének biztosításában.
Emellett a tervezett módosítás – szemben a jelenlegi, egyensúlykeresésen alapuló rendszerrel – éppen nem a sokszínűség fokozását szolgálná. A sokszínűség ugyanis nem úgy valósul meg, hogy a jelölésen keresztül különböző tömböket hozunk létre a monetáris tanácson belül.
Különösen aggályosnak tartom továbbá azt, hogy a Törvény lehetőséget teremtene a monetáris tanács egyszerre, aránytalanul sok új taggal történő kiegészítésére. Ez a fajta tömb-szerű bővítés – miként arra az EKB véleménye is felhívja a figyelmet – a függetlenség szempontjából komoly kérdéseket vet fel. A közösségi jogban is érvényesülő elv ugyanis, hogy a független testületek tagjait a lehetőség szerint lépcsőzetesen, politikai ciklusokon átívelve nevezzék ki.
A fentiek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, fontolja meg, hogy a tervezett módosítások szükségesek-e, és vajon valóban a kitűzött célokat szolgálnák-e.
2. A hatályos jegybanktörvény alapján az MNB-nek legalább három, legfeljebb öt alelnöke tagja a monetáris tanácsnak. A törvény alapján a jövőben csak az egyik alelnök, a „monetáris politikáért felelős alelnök” lenne tagja a monetáris tanácsnak, akinek ezzel a felelősséggel kapcsolatos feladatkörét a kinevezésnek kell tartalmaznia. Álláspontom szerint ez a módosítás szükségtelen, és tartalmi aggályokat is felvet, ezért azzal nem értek egyet. Egyfelől ugyanis mind az Alkotmány, mind a jegybanktörvény az MNB egésze számára írja elő a monetáris politika meghatározásának feladatát. Nyilvánvaló tehát, hogy az MNB valamennyi vezető tisztviselője, így valamennyi alelnöke munkája során felelős a monetáris politikáért, függetlenül attól, hogy tagja-e a monetáris tanácsnak. Másfelől azonban e rendelkezés az MNB elnökének lehetőségét is szűkíti az alelnökök feladatkörének megosztása során, hiszen ez alapján a monetáris politikával kapcsolatos feladatkört nem állapíthat meg a többi alelnök számára. Ezért kérem a tisztelt Országgyűlést, fontolja meg, vajon valóban szükség van-e erre a módosításra, és az nem korlátozza-e indokolatlan mértékben az MNB elnökének hatáskörét az alelnökök feladatkörének megállapítása során.
3. A kihirdetésre megküldött törvényt illető kifogásaimon túlmenően a jegybanktörvénnyel kapcsolatban a következőkre is fel kell hívnom a figyelmet. Az Európai Központi Bank 2004. évi konvergencia-jelentése megállapítja, hogy „A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynek a Magyar Nemzeti Bank i) intézményi függetlenségét és ii) a Monetáris Tanács tagjainak személyi függetlenségét érintő bizonyos rendelkezései nincsenek összhangban a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.”
Az Európai Központi Bank 2004. november 4-i véleménye a magyar Pénzügyminisztérium kérésére a Törvény javaslatáról szintén utal a konvergencia-jelentésre (a 13. pontban), és javasolja, hogy „ezt az elemzést az MNB törvény bármely módosításakor megfelelően vegyék figyelembe”.
Az aláírásra megküldött Törvény három országgyűlési képviselő javaslatára született. Ez azonban nem mentesíti a Magyar Köztársaságot, annak Országgyűlését és Kormányát az alól a felelősség alól, amely az európai uniós csatlakozásból következik. A nemzeti központi bankkal kapcsolatos törvényjavaslatokra nézve az EKB-nak az 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat alapján véleményalkotási hatásköre van. Ezt a törvényjavaslat végső szövegére nézve is meg kell kérni. Továbbá, az Országgyűlés és a Kormány felelőssége, hogy olyan alkotmányos alapintézményre és az európai integrációs folyamatokban is kiemelkedő szerepet betöltő intézményre vonatkozóan, mint a nemzeti bank, ne néhány hónapos időközökkel, szinte folyamatosan kerüljön sor törvénymódosításra, hanem lehetőleg egyetlen alkalommal, átfogó módon. A lépésről-lépésre történő módosítgatás veszélyezteti a jogbiztonságot, és aláássa a magyar intézményi rendbe vetett nemzetközi bizalmat. Helytelennek tartom, hogy néhány – egyébként széles körben vitatott, álláspontom szerint a fentiek alapján megkérdőjelezhető – részkérdésben az Országgyűlés módosítsa a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt, de az uniós kötelezettségeinkkel kapcsolatos jogalkotói mulasztások megszüntetésére egyúttal nem kerül sor. Ezért nyomatékosan felhívom az Országgyűlés és a Kormány figyelmét arra a felelősségre, amely az EKB által javasolt, a jegybank függetlenségét erősítő módosítások végrehajtására vonatkozik. E módosítások előkészítésekor megfelelő módon ki kell kérni a Magyar Nemzeti Bank, valamint az Európai Központi Bank véleményét is.
Tisztelt Országgyűlés!
Az Alkotmány 26. § (2) bekezdése alapján, ha a köztársasági elnök a törvénnyel vagy annak valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, azt aláírás előtt megfontolás végett, észrevételeinek közlésével visszaküldheti az Országgyűlésnek. A kihirdetésre megküldött Törvényt mellékelten visszaküldöm az Országgyűlésnek, mert több rendelkezésével nem értek egyet. Döntésemet indokolva a fentiekben kifejtettem azokat az észrevételeimet, melyek alapján, álláspontom szerint, az Országgyűlés képes a törvény újratárgyalására. Ezzel kapcsolatban felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét az Alkotmánybíróság a 62/2003. (XII. 15.) AB határozatára, melynek értelmében az Országgyűlés köteles a köztársasági elnök által visszaküldött törvény érdemi újratárgyalására, és az ezzel kapcsolatos eljárási követelmények betartására.
Budapest, 2004. november 29.
Üdvözlettel:
Mádl Ferenc