A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válságot megelőzően a
magyar gazdaság magas külföldi adósságállományt halmozott fel, külső kitettsége
emelkedett. Az utóbbi évek során ugyanakkor érdemben javult az ország külső
egyensúlyi helyzete, csökkent a külső sérülékenység, ami lehetővé tette a
devizatartalékok célzott felhasználását. A magas külső és deviza államadósságból
adódó kockázatok csökkentését célozza a 2014 áprilisában meghirdetett jegybanki
önfinanszírozási program. Kiadványunkban azt mutatjuk be, hogy az utóbbi bő egy
évben Magyarország miképp tudta lejáró külső devizaadósságát forintból
megújítani, illetve hogy ezt miképp segítette elő az MNB programja, azaz az
irányadó jegybanki eszköz átalakítása, valamint a jegybanki kamatcsere-tenderek
bevezetése.
2014 második felében és 2015 első negyedévében Magyarország a lejáró külső
deviza államadósságot megemelt forintkötvény-kibocsátással és a lakossági
állampapírok továbbra is magas értékesítésével refinanszírozta, amivel
megvalósult az önfinanszírozási koncepció. A magyar állam ebben az időszakban
összesen csaknem 3,5 milliárd euro értékű külső devizaadósságot fizetett vissza
forintból, devizában denominált kibocsátásra 2014 áprilisa óta kizárólag a
lakossági devizakötvények tekintetében került sor. Ezt az eredményt az erős
lakossági keresleten felül a megemelt forintkibocsátást biztosító Államadósság
Kezelő Központ, a forint állampapírokat lejegyző hazai bankok, illetve a banki
keresletet aktív és passzív eszközökkel támogató Magyar Nemzeti Bank
együttműködése tette lehetővé.
Az állami devizalejáratok forintból történő refinanszírozása révén a
devizaadósság bruttó államadóssághoz mért aránya 2015 márciusára a 2014 eleji 40
százalék feletti szintről 34 százalék alá mérséklődött, miközben a bankok
államadósságon belüli részesedése 15 százalékról csaknem 19 százalékra
emelkedett. A banki forint állampapírok lejáratig hátralévő futamideje 2,8 évről
3,6 évre nőtt, amivel a magyar államadósság megújítási kockázata csökkent.
Az MNB 2014 áprilisában bejelentett önfinanszírozási programja érdemben
hozzájárult a fenti koncepció megvalósulásához, mind a hazai bankok korábbi
vételi trendjére való ráerősítéssel, mind a banki állampapír-vásárlási aktivitás
emelésével.
- A program révén intenzívebbé vált a banki állampapír-vásárlás, a jegybanki program bejelentése után a nettó forintkibocsátáshoz mért banki vásárlások aránya érezhetően emelkedett.
- Mind maga a program, mind annak egyes eszközei hozzájárultak a hosszú lejáratú állampapír-hozamok mérséklődéséhez, így az államháztartás finanszírozási költségének csökkenéséhez.
- Az irányadó eszköz átalakítása és a jegybanki IRS-ek bevezetése stabilizálta a bankok állampapír-portfolióját, hiszen a betétesítés tartósan átalakította a banki mérlegeket, a kamatcsere eszköz pedig a bankok által vállalt feltétel révén tette biztosabbá és kiszámíthatóbbá a banki állampapírtartást.
- Az MNB-program hatását mutatja, hogy a bankrendszer állampapír-növekménye nagymértékben azon bankoknak volt köszönhető, amelyek részt vettek az IRS-tendereken, vagy a betétesítés miatt alkalmazkodási kényszerrel szembesültek.
Az önfinanszírozási program – kiemelten a betétesítés – monetáris
transzmisszióra gyakorolt hatása mérsékeltnek mondható, a banki alkalmazkodás
2014 őszéig nagyrészt lezajlott. A bankrendszerben megjelent többletlikviditás
ugyanakkor némileg csökkenthette a hozamokat.
Az önfinanszírozási koncepciónak köszönhetően szűkült az MNB mérlege, ami mind a
jegybank, mind a magyar állam, mind pedig a nemzetgazdaság egésze szempontjából
jelentős megtakarítást jelent. Mivel az utóbbi egy évben a hozamgörbe jellemzően
süllyedt, így a jegybanki IRS állomány értéke az MNB szempontjából emelkedett.