A 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válságot megelőzően a magyar gazdaság magas külföldi adósságállományt halmozott fel, külső kitettsége emelkedett. Az utóbbi évek során ugyanakkor érdemben javult az ország külső egyensúlyi helyzete, csökkent a külső sérülékenység, ami lehetővé tette a devizatartalékok célzott felhasználását. A magas külső és deviza államadósságból adódó kockázatok csökkentését célozza a 2014 áprilisában meghirdetett jegybanki önfinanszírozási program. Kiadványunkban azt mutatjuk be, hogy az utóbbi bő egy évben Magyarország miképp tudta lejáró külső devizaadósságát forintból megújítani, illetve hogy ezt miképp segítette elő az MNB programja, azaz az irányadó jegybanki eszköz átalakítása, valamint a jegybanki kamatcsere-tenderek bevezetése.

2014 második felében és 2015 első negyedévében Magyarország a lejáró külső deviza államadósságot megemelt forintkötvény-kibocsátással és a lakossági állampapírok továbbra is magas értékesítésével refinanszírozta, amivel megvalósult az önfinanszírozási koncepció. A magyar állam ebben az időszakban összesen csaknem 3,5 milliárd euro értékű külső devizaadósságot fizetett vissza forintból, devizában denominált kibocsátásra 2014 áprilisa óta kizárólag a lakossági devizakötvények tekintetében került sor. Ezt az eredményt az erős lakossági keresleten felül a megemelt forintkibocsátást biztosító Államadósság Kezelő Központ, a forint állampapírokat lejegyző hazai bankok, illetve a banki keresletet aktív és passzív eszközökkel támogató Magyar Nemzeti Bank együttműködése tette lehetővé.

Az állami devizalejáratok forintból történő refinanszírozása révén a devizaadósság bruttó államadóssághoz mért aránya 2015 márciusára a 2014 eleji 40 százalék feletti szintről 34 százalék alá mérséklődött, miközben a bankok államadósságon belüli részesedése 15 százalékról csaknem 19 százalékra emelkedett. A banki forint állampapírok lejáratig hátralévő futamideje 2,8 évről 3,6 évre nőtt, amivel a magyar államadósság megújítási kockázata csökkent.

Az MNB 2014 áprilisában bejelentett önfinanszírozási programja érdemben hozzájárult a fenti koncepció megvalósulásához, mind a hazai bankok korábbi vételi trendjére való ráerősítéssel, mind a banki állampapír-vásárlási aktivitás emelésével.

  • A program révén intenzívebbé vált a banki állampapír-vásárlás, a jegybanki program bejelentése után a nettó forintkibocsátáshoz mért banki vásárlások aránya érezhetően emelkedett.
  • Mind maga a program, mind annak egyes eszközei hozzájárultak a hosszú lejáratú állampapír-hozamok mérséklődéséhez, így az államháztartás finanszírozási költségének csökkenéséhez.
  • Az irányadó eszköz átalakítása és a jegybanki IRS-ek bevezetése stabilizálta a bankok állampapír-portfolióját, hiszen a betétesítés tartósan átalakította a banki mérlegeket, a kamatcsere eszköz pedig a bankok által vállalt feltétel révén tette biztosabbá és kiszámíthatóbbá a banki állampapírtartást.
  • Az MNB-program hatását mutatja, hogy a bankrendszer állampapír-növekménye nagymértékben azon bankoknak volt köszönhető, amelyek részt vettek az IRS-tendereken, vagy a betétesítés miatt alkalmazkodási kényszerrel szembesültek.

Az önfinanszírozási program – kiemelten a betétesítés – monetáris transzmisszióra gyakorolt hatása mérsékeltnek mondható, a banki alkalmazkodás 2014 őszéig nagyrészt lezajlott. A bankrendszerben megjelent többletlikviditás ugyanakkor némileg csökkenthette a hozamokat.

Az önfinanszírozási koncepciónak köszönhetően szűkült az MNB mérlege, ami mind a jegybank, mind a magyar állam, mind pedig a nemzetgazdaság egésze szempontjából jelentős megtakarítást jelent. Mivel az utóbbi egy évben a hozamgörbe jellemzően süllyedt, így a jegybanki IRS állomány értéke az MNB szempontjából emelkedett.