Budapest, 2020. március 30. Nem fogadott el ajánlatokat a jegybank a mai 1-3-6-12 hónapos forintlikviditást nyújtó devizaswap-tenderen, ezzel 134 milliárd forinttal csökken a swapállomány. A hétfői tenderek eredményét figyelembe véve az MNB által biztosított bankrendszeri többletlikviditás 2009 milliárd forintra mérséklődik.
A mai forintlikviditást nyújtó devizaswap-tenderen az egy, három, hat és tizenkét hónapos futamidőn egyaránt 94 millió euro (33,58 milliárd forint) volt a meghirdetett mennyiség, amelyre a bankok egy hónapon 133 millió euro (47,51 milliárd forint) értékben, három hónapon 80 millió euro (28,58 milliárd forint) értékben, hat hónapon 170 millió euro (60,73 milliárd forint) értékben, míg tizenkét hónapon 255 millió euro (91,09 milliárd forint) értékben nyújtottak be ajánlatokat. Az MNB egyik lejáraton sem fogadott el ajánlatokat. Az egy, három, hat és tizenkét hónapos swaptenderen 4, 2, 2, illetve 5 bank vett részt.
A szerdai lejáratot és a mai tenderek eredményét figyelembe véve az MNB által biztosított bankrendszeri többletlikviditás 2020. április 1-én 2009 milliárd forint. Ebből az egy hónapos eredeti futamidejű állomány 177,5 milliárd forintot, a három hónapos eredeti futamidejű állomány 199,2 milliárd forintot, a hat hónapos eredeti futamidejű állomány 573,5 milliárd forintot, a tizenkét hónapos eredeti futamidejű állomány pedig 1058,6 milliárd forintot tesz ki.
A Monetáris Tanács 2020. március 24-i döntésével a 2020 második negyedévére megcélzott átlagos kiszorítandó likviditás nagyságát változatlanul legalább 300-500 milliárd forintban határozta meg. A Monetáris Tanács rögzítette, hogy a jegybanki swapeszközök állományát a megcélzott kiszorítási hatás figyelembevételével határozza meg.
A Magyar Nemzeti Bank mind korábbi közleményeiben, mind pedig kapcsolódó szakmai kommunikációjában jelezte, hogy kész az FX-swap eszköz állományát rugalmasan alakítani annak érdekében, hogy a kamattranszmisszió a Monetáris Tanács döntésének megfelelően alakuljon. Mindez azt is jelenti, hogy az MNB a jegybanki swapeszközt a megcélzott kiszorítási hatás elérése érdekében az autonóm likviditási hatások ellentételezésére használja, így önmagában a swapállomány változása monetáris politikai szempontból nem értelmezhető.