Budapest, 2021. június 30. – A Magyar Nemzeti Bank tudományos folyóiratának júniusi számában megjelent tanulmányok a tőkeáttételi ráta bevezetésének várható hatásaival, a hazai kiskereskedők és vállalatok fizetési szokásaival, az IFRS 9 prociklikus hatásaival, az ESG-befektetések kérdéseivel, a felelős és fenntartható befektetések árazásával, míg az esszé Bosznia-Hercegovina gazdasági kilátásaival foglalkozik.
Kocsis Beáta és Seregdi László tanulmányukban azt elemzik, hogy miért volt szükség a 2021 júniusától alkalmazandó, új hitelintézeti prudenciális követelményként megjelenő tőkeáttételi ráta bevezetésére. A hazai és az európai adatok vizsgálata alapján arra a következtetésre jutnak, hogy a tőkeáttételi ráta abban az esetben jelenthet szigorúbb követelményt a már eddig is alkalmazott tőkemegfelelési mutatóhoz képest, ha a bank alacsony átlagos kockázati súly mellett működik. Feltárják továbbá azokat az összefüggéseket és kölcsönhatásokat, amelyek a tőkeáttételi ráta, és egyes, már jelenleg is alkalmazott prudenciális szabályok között állnak fent.
Az elektronikus fizetések elterjedése társadalmi szempontból is fontos téma, Deák Vivien, Kajdi László és Nemecskó István ezért is vizsgálják tanulmányukban a hazai kiskereskedők és vállalatok fizetési szokásait 2019 vonatkozásában. Eredményeik alapján a kiskereskedők esetében a készpénz, a vállalatok esetében pedig inkább az átutalás használata jellemzőbb. A kártyaelfogadást és a bevétel készpénzarányát a költségek mellett a kiskereskedők esetében az árbevétel és a vásárlási érték, míg a vállalatok esetében a készpénzes bérfizetések aránya befolyásolja a legnagyobb mértékben. Az azonnali fizetés és a 2021-től az online pénztárgépet használó kereskedők elektronikus elfogadásra történő kötelezése nagyobb változást hozhat a fizetési szokásokban.
Szigel Gábor tanulmányában azt vizsgálja, hogy az IFRS 9 számviteli sztenderd 2018-as bevezetése hogyan hatott a banki magatartás károsnak tartott prociklikusságára. Ehhez a szerző egy szimulációval azt modellezi, hogyan alakult volna a magyar bankrendszer tőkemegfelelése, profitja és vesztesége a 2008 utáni válságévekben, ha az IFRS 9 már akkor is hatályos lett volna. Az eredmények „félig üres, félig teli pohár” hasonlattal jellemezhetők: bár az IFRS 9 bevezetése érzékelhetően növelte a banki prociklikusságot, de ennek mértéke valószínűsíthetően még elviselhető, és a makroprudenciális szabályozói eszközökkel pedig kezelhető is.
A Magyar Nemzeti Bank kiemelt jelentőséget tulajdonít a „Zöld pénzügyek” kérdéskörének, ezért az egyetemi hallgatók között is népszerűsíteni kívánja azt többek között versenypályázatok kiírásával. Aktuális számunkban két ilyen témájú tanulmányt is közlünk, melyek alapjául egy-egy díjnyertes pályamunka szolgál.
Stempler Balázs tanulmánya az ESG-minősítések alkalmazását vizsgálja az ESG-befektetések területén. A szerző az ESG előnyeinek és hátrányainak bemutatása után egy európai példán keresztül demonstrálja, miként alakítható ki ilyen minősítéseken alapuló befektetési stratégia a smart beta módszer segítségével. Amellett, hogy kiderül, hogy a versenyképes hozamokon kívül milyen pozitív hozadéka van egy ilyen stratégiának, az is bemutatásra kerül, hogy alkalmazható-e ilyen alapkezelési megközelítés a magyar piacon, figyelembe véve az ESG-befektetések hazai helyzetét.
Timár Barnabás tanulmánya azt vizsgálja, hogy befektetői szemszögből pénzügyileg jövedelmező lehet-e a felelős, fenntartható vállalatokba történő befektetés. A szerző a New York-i tőzsde adatain, az ESG pontszám és annak környezetvédelmi komponensének hatását elemzi a jövőbeli hozamokra. A tanulmány különböző szűkítések és iparági bontások vizsgálatával azt mutatja be, hogy – néhány speciális esetet leszámítva – nincs sem pozitív, sem negatív hatása az ESG pontszámnak a jövőbeli hozamokra. Azonban az időbeli bontás részben arra is utal, hogy az ESG jelentősége napjainkban növekszik.
Kromják Laura esszéjében a „Balkán szívének” nevezett Bosznia-Hercegovina gazdasági helyzetét és kilátásait vizsgálja, a magyar kapcsolatokat is érintve. Az ország gazdaságpolitikáját az áru- és szolgáltatásimport finanszírozhatóságának a lehetősége határozza meg. A hazautalások összege, amelynek mértéke hatszor nagyobb, mint a közvetlen tőkebefektetéseké, a legnagyobb külső finanszírozási forrás. Az ország célja a nemzetközi pénzügyi hozzájárulásoktól függetlenül, a növekvő exportárbevételből elérni a kiegyensúlyozott kereskedelmi mérleget.
A Hitelintézeti Szemle júniusi száma ezen kívül három könyvismertetést és egy konferenciabeszámolót is tartalmaz.
A kiadvány elérhető a Hitelintézeti Szemle honlapján: https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/
Jó olvasást kívánunk!
Magyar Nemzeti Bank