A Jegybanktanács 2000. november 9-ei ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a 2001. évi Monetáris Politikai Irányelveket, amely a kormányt, az Országgyűlést és a szélesebb közvéleményt tájékoztatja a pénzpolitika alakulásáról. A testület tagjai megállapították, hogy az elmúlt négy évben folyamatosan magas, 4,5 százalékot meghaladó növekedés, gyors termelékenység-növekedés, stabil és javuló külső egyensúly, konszolidálódó államháztartás, töretlenül csökkenő infláció és munkanélküliség, bővülő reálkereset és fogyasztás jellemezte Magyarországot. Az infláció mérséklődésének folyamata azonban megtorpant 2000 közepén, s a jegybank által számított maginfláció trendje is fordulatra utal. A Jegybanktanács leszögezte, hogy a monetáris politika számára nem csupán az infláció csökkentése a cél, hanem elsődleges fontosságú a dezinfláció folyamatosságának fenntartása. Megfelelő gazdaságpolitika mellett 2001-ben folytatódhat az infláció mérséklődése, s az idei törés remélhetően átmenetinek bizonyul.
A Jegybanktanács továbbá állást foglalt arról, hogy szükségesnek tartja a kötelező tartalék-szabályozás effektív tartalékráta csökkentését eredményező változtatásának megkezdését. Az effektív tartalékráta csökkentésének elsődleges célja a hitelintézeti rendszer versenyképességének javítása és végső soron a gazdasági szférát a kötelező tartalékszabályozáson keresztül terhelő jövedelem-elvonás mérséklése. Ugyanakkor a jegybanknak olyan megoldást kellett találnia, amely indokolatlanul nem bővíti a likviditást. Az MNB a rátacsökkentésből felszabaduló likviditást a portfóliójában lévő államkötvények értékesítésével köti le. A tőkepiac fejlettsége - a hozamgörbe 5 év körüli lejáratának likviddé válása - lehetővé teszi, hogy a jegybanktól a szükséges mennyiségű, hosszabb lejáratú állampapír zökkenőmentesen a hitelintézetekhez kerüljön.
Az effektív tartalékráta csökkentése érdekében módosul a kötelező tartalékról szóló MNB-rendelkezés. A változtatások eredményeképpen a kötelező tartalékszabályozáson keresztül a gazdasági szférát terhelő jövedelem-elvonás 2001. januártól mérséklődik, majd további fokozatos csökkentésére a kötelező tartalékra fizetett kamatkompenzáció módosításával félévente kerülhet sor. Ezáltal a 4 százalékpontos rátacsökkentésnek a bankrendszerben a többletköltséget, valamint a jegybanki eredményt csökkentő hatása fokozatosan jelenik meg. A kötelező tartalékszabályozás változásainak részleteit az MNB külön közli a hitelintézetekkel.
A Jegybanktanács az MNB igazgatóságának javaslata alapján döntött arról is, hogy 2001. január 1-jei hatállyal megszűnik a jegybank váltó-viszontleszámítolási, valamint az exportkövetelések refinanszírozási tevékenysége.
A váltó-viszontleszámítolás gyakorlata a kétszintű bankrendszer indulása után az 1988-1990-es években volt a legelterjedtebb, ezt követően szinte teljesen kiszorult a gazdasági életből. A bankrendszer likviditási helyzetének megfelelően a hitelintézetek az általuk kért és a jegybank által jóváhagyott keretet sem használták ki. Ezáltal lehetővé vált a monetáris politikai szempontból sem indokolt jegybanki váltó-viszontleszámítolás megszüntetése.
Az exportkövetelések jegybanki refinanszírozása a gazdasági átalakulás kezdeti szakaszában betöltötte célját. A dinamikusan emelkedő export refinanszírozását azonban mára teljes egészében átvette a magánszektor, az állami exportösztönzési politika prioritásainak támogatására pedig létrejött az EXIMBANK Rt. Ezért nincs olyan gazdaságpolitikai indok, amely e tevékenység MNB általi fenntartását alátámasztaná.
A Jegybanktanács ülésén részt vettek annak tagjai: dr. Kádár Béla, dr. Kornai János, Riecke Werner, az MNB alelnöke, dr. Surányi György, az MNB elnöke és dr. Száz János. A Pénzügyminisztériumot helyettes államtitkár képviselte.
Budapest, 2000. november 27.
Magyar Nemzeti Bank