Az elmúlt néhány hónap során a monetáris politika rendszere több lépésben átalakult. Május 3-án került sor az árfolyamsáv +/-15%-ra szélesítésére, június 12-én a jegybank meghirdette az inflációs célkövetés rendszerét, majd június 15-én megszűnt a még fennálló devizakorlátozások többsége. A Monetáris Tanács legutóbbi, augusztus 22-ei ülésén pedig arról határozott, hogy 2001. október 1-jei hatállyal megszűnik a forint csúszó leértékelése. E lépéssel a magyar monetáris rendszer teljes mértékben összhangba kerül az európai monetáris rendszer, az ERM II követelményeivel.
Magyarország 1995 márciusa óta előre bejelentett csúszó leértékeléses árfolyamrendszert működtetett. A leértékelés üteme a bevezetéskori 1,9%-ról fokozatosan csökkent 0,2%-ig. A bevezetés óta eltelt időszakban ez a rendszer hozzájárult a hazai infláció 30%-ról 10% körüli szintre mérsékléséhez. 2000 közepén a hazai dezinflációs folyamat megtorpant: az infláció a tavalyi év közepe óta tartósan 10% körüli szinten maradt. Az inflációs tehetetlenség kialakulásának veszélye ellen a jegybanknak a monetáris kondíciók korábbinál erélyesebb szigorításával kellett fellépnie. Erre azonban a csúszó leértékeléses rendszer szűk sávja és a sáv erős szélén tartózkodó forintárfolyam már nem nyújtott lehetőséget, ezért vált szükségessé a monetáris politika számára nagyobb mozgásteret biztosító, az inflációs célkitűzésre épülő monetáris rendszer bevezetése.
A csúszó leértékelés megszüntetésének legfontosabb indoka az volt, hogy az inflációs célkitűzés rendszerében a sávközép-árfolyam elvesztette a korábbi rendszerben betöltött nominális horgony funkcióját. Az új, inflációs célkövető rendszerben a kormánnyal egyetértésben kijelölt, több évre előre bejelentett dezinflációs pálya és a rendszeres, nyilvános inflációs előrejelzés segítségével kívánja a jegybank befolyásolni az inflációs várakozásokat, ez biztosítja tehát az ún. nominális horgonyt a piaci szereplők várakozásainak kialakításához.
Az új, európai uniós követelményeknek megfelelő monetáris rendszer kialakítása több, egymásra épülő lépésben történt. A szűk sávos csúszó árfolyamrendszer utolsó elemének megszüntetését az tette lehetővé, hogy az inflációs célkitűzés bevezetése óta eltelt időszakban az új horgony kellően ismertté vált a gazdaság szereplői körében, így a korábbi rezsimből megőrzött nominális horgony fenntartása mára feleslegessé vált. Ugyanakkor a sávszélesítést követő árfolyam-alkalmazkodási periódus is megindult az árfolyam-várakozások a sávközép-árfolyamnál felértékeltebb szinten látszanak stabilizálódni. A jelenlegi széles árfolyamsávban a sávközép-árfolyam éves szinten 2-3%-kal történő leértékelésének így gyakorlatilag nincs jelentősége a versenyképesség megőrzése szempontjából.