A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (3) szerint az MNB a magyar gazdaság külső stabilitásának megőrzése érdekében hivatalos arany- és devizatartalékot képez és kezeli azt.
Az MNB a tartalékkezelés kapcsán konzervatív megközelítést alkalmaz: a szigorú likviditási limitek mellett a devizatartalék kamatkockázata relatíve alacsony, amíg a tartalékportfóliók hitelminősége magas.
A tartalék tartásának céljai
Az MNB több funkció ellátása céljából tart devizatartalékot:
- a piaci szereplők elvárásainak megfelelő tartalékszint biztosítása („international collateral”),
- a monetáris és árfolyampolitika támogatása (intervenciós kapacitás biztosítása),
- devizalikviditás biztosítása a bankrendszer számára,
- és az állam tranzakciós devizaigényének biztosítása érdekében.
Az MNB rendszeresen felülvizsgálja a tartalékok kívánatos szintjét, és szükség esetén a lehetséges kereteken belül lépéseket kezdeményez a megfelelő szint elérésére. Az MNB külön figyelmet szentel a Guidotti–Greenspan szabálynak, annak érdekében, hogy a tartalékok biztonságosan meghaladják a rövid külső adósság szintjét.
Az eurótól eltérő denominációjú egyéb devizaeszközök tartását a magasabb szintű diverzifikáció elérése és a dollár esetében a rendelkezésre álló nagyobb likviditás biztosítása indokolja.
Fenntarthatóság a tartalékkezelésben
Az MNB törvényben rögzített céljai közt közvetlenül és közvetetten is szerepel a környezeti fenntarthatóság támogatása, a klímaváltozás okozta kockázatok kezelése. A jegybank elsődleges mandátumai is lehetőséget adnak a klímaváltozással szembeni fellépésre és 2021 közepe óta a „zöld mandátum” ezt tovább erősítette, hiszen explicit céllá vált a környezeti fenntarthatóság támogatása. Az MNB fokozatosan implementálja ezeket a célokat a tartalékkezelésbe és riportingba. A jegybank a „zöldítés” irányába tett elköteleződését 2023-ban Fenntartható és Felelős Befektetési Charta publikálásával is támogatta.
Kockázatkezelés
Az MNB a törvényben rögzített alapfeladatainak ellátása, illetve kiemelten az ország nemzetközi tartalékainak kezelése során szükségszerűen pénzügyi (piaci-, hitel-, likviditási-) kockázatokkal szembesül. A jegybank által követett alapelv, hogy a vállalt kockázatok mértéke igazodjon az alaptevékenység céljaihoz, a kockázatok mértéke legyen ismert, a kockázat vállalása legyen tudatos, illetve az intézmény kockázatvállalási képességével összhangban legyen korlátozott. A devizatartalék-kezelés során a likviditás, a biztonság és a hozam hármas célrendszerének kell megfelelni, ami azt jelenti, hogy az MNB a kockázatok előre definiált alacsony szintjének folyamatos betartása és a szükséges likviditás fenntartása mellett törekszik a lehető legmagasabb hozamszint elérésére.
A tartalékkezelés két fő pillére a benchmarkrendszer és a limitrendszer. A független teljesítménymérés a kockázatvállalási politika fontos eleme. A portfóliókezelés sikerességének mérése érdekében minden tartalékportfólió teljesítménye összevetésre kerül egy referenciaportfólió (az úgynevezett benchmarkportfólió) teljesítményével.