A Jegybanktanács 2000. február 28-i ülésén áttekintette az elmúlt hónapok gazdasági és pénzügyi folyamatait. A tagok egyöntetűen leszögezték, hogy az MNB megfelelően reagált a nemzetközi és hazai fejleményekre. Az irányadó kamat csökkentésének hátterét elemezve úgy foglaltak állást, hogy a csúszó leértékeléses árfolyamrendszer nominális horgonyként kiszámíthatóan, jól tájékoztatta, igazította el a gazdaság szereplőit, ezért fenntartása továbbra is a nemzetgazdaság érdekeit szolgálja.
A Jegybanktanács a jelenlegi helyzet értékelésekor megállapította, hogy az év első két hónapjában a kamatcsökkentések hatására a monetáris feltételrendszer az 1998. augusztus eleji állapothoz tért vissza. A gazdasági folyamatok kedvező alakulásával összhangban a forint kamataiban megjelenő kockázati prémium jelentősen csökkent. A márka és az eurókötvények másodpiaci forgalmának együttes figyelembe vételével számított országkockázati prémium a november közepén mért 1,05 százalékos szintről január végére 0,70-0,75 százalékra ereszkedett le, ahol megszilárdulni látszott. A rövid lejáratú forint befektetéseken az orosz válság idején kialakult öt százalékról 2,5 százalékra mérséklődött a kockázati kamatfelár, azaz visszatért korábbi szintjére.
Kamatpolitikájában az MNB – az előző évek gyakorlatának megfelelően - követte a piaci hozamesést és az év eleje óta három alkalommal összesen 2,5 százalékkal engedte lejjebb irányadó kamatlábát (kéthetes betét). A kockázati prémium csökkenését több tényezőre vezette vissza a Jegybanktanács:
Az orosz pénzügyi válságot követően kialakult bizalmatlanság lényegében mára eloszlott.
Magyarország gazdasági mutatói javultak az elmúlt bő másfél évben, tovább lassult az infláció üteme, a várakozásoknál jobban alakult a külső egyensúly és a költségvetés helyzete. Az ország megítélését ez is kedvező irányban befolyásolta.
E tartós hatások mellett sem tekinthető mellékes tényezőnek, hogy a 2000. évi dátumváltást övező számítástechnikai félelmek miatt a múlt esztendő végén fékeződött a rövid befektetések hozamának az esése, majd a sima átmenet után az év elején felgyorsult a folyamat.
A Jegybanktanács azt a véleményt alakította ki, hogy a csúszó leértékelésre és a +/-2,25 százalékos intervenciós sávra alapozott árfolyamrendszer fenntartható. E rendszer előnyei abból erednek, hogy az árfolyam nominális horgonyként szolgál a gazdaság szereplői számára, miközben évente két-három százalék körüli reálfelértékelődés valósulhat meg. A csúszó leértékeléses árfolyamrendszernek a megőrzése mellett szól, hogy változatlanul előmozdítja az infláció további mérséklését, kiszámíthatóan alakul, mert a rendszer keretében a reálfelértékelődés is csak korlátozott lehet, s különösen fontos szerepet tölt be a hazai kis- és középvállalati szektor fejlődésében. A jegybanknak érdemes vállalnia a sterilizáció következtében növekvő költségeket. A számítások egyértelműen igazolják, hogy a makrogazdasági hatások pozitívak. Bár a sterilizáció költségei rontják az MNB eredményét, az államháztartás kamatkiadásai ezt meghaladó mértékben csökkennek. Az árfolyamrendszer fenntartása eddig összességében inkább megtakarítást, s nem kiadásnövekedést okozott az adófizetőknek.
A Jegybanktanács fontosnak tartja, hogy az MNB kövesse figyelemmel, milyen hatással jár a kamatszint csökkenése a belföldi kereslet alakulására, a hitelkereslet bővülése, a lakossági megtakarítások esetleges visszaesése és így a fogyasztás vártnál gyorsabb növekedése következtében. Fontosnak tartja azt is, hogy a belföldi kereslet esetleges bővülése esetén az ebből származó költségvetési többletbevételek a hiány csökkentését szolgálják, azért, hogy ne alakuljon ki túlzott mértékű folyó fizetési mérleghiány és inflációs nyomás. A jegybanktanács felhatalmazta a jegybankot a monetáris politikai eszköztár szükséges módosításának végrehajtására.
A Jegybanktanács – korábbi álláspontját megerősítve – ismételten rögzítette: a monetáris politika, a kormánnyal közösen kialakított árfolyamrendszer jól szolgálja felkészülésünket az EU-csatlakozás folyamatában.
A Jegybanktanács tagjai közül az ülésen részt vett dr. Surányi György, a jegybank elnöke, Riecke Werner alelnök, dr. Erdős Tibor, dr. Kádár Béla és dr. Száz János. Dr. Kornai János írásban fejtette ki részletesen a véleményét, mind az ülés előtt, mind azt követően. A pénzügyminiszter képviseletében jelen volt Adamecz Péter, a pénzügyminisztérium helyettes államtitkára.
Budapest, 2000. március 10.
Magyar Nemzeti Bank