A magyar gazdaság 2021 második negyedévében újraindult és az idei év végéig el fogja érni a 2019. év végi teljesítményét. Ezzel azonban nem ért véget a teljes helyreállítás, mert még rendeznünk kell az egyensúlyi mutatókat és a felzárkózás folyamatait is.
Ezeken belül különösen fontos a költségvetési egyensúly 3 százalék alatti értékének, a tartósan és érzékelhetően csökkenő államadósság rátának és a piaci egyensúlynak (3 százalék körüli infláció) a helyreállítása. A már elért munkaerőpiaci egyensúly és a 0 közeli folyó fizetési mérleg a közepes, de eredményes válságkezelés miatt nem is romlott el. E két utóbbi mutatónál tehát „csak” a jelenlegi helyzet megőrzése a feladat.
Miként jelentkezik a helyreállítási paradoxon?
Ha csak a reálgazdaság teljesítménye áll helyre, az egyensúly pedig nem, akkor csak részleges a helyreállítás. Minél több költségvetési forrást használ egy állam a helyreállításhoz, annál kisebb lesz az esélye a helyreállt növekedés fenntartására, mert a megbillent egyensúlyok idővel kikényszerítik a költségvetési megszorításokat. Minél gyorsabb az egyensúly helyreállítása, annál gyorsabban nyílnak meg a költségvetésen kívüli források a fenntartható növekedés támogatására.
A fenntartható felzárkózás pénzügyi képlete
2010 és 2021 között végig biztosítani tudtuk az egyensúlyi, a növekedési és a felzárkózási fordulatok, majd a válságkezelés pénzügyi forrásait. E forrásokra a teljes helyreállításhoz is szükség lesz. Azonban már látszik, hogy az új évtizedben minden más lesz, ezért újra kell építenünk a 2020-as évek gazdasági felzárkózásának pénzügyi képletét.
Érdemes a válságkezelés pénzügyeiből kiindulni, mert ez már a 2020-as évtized eleje: ami most történik, az előre jelzi az egész évtizedet. Milyen tényezőkről van tehát szó?
Erősödött az állam és az állami források szerepe
A fejlett gazdaságok (Amerikai Egyesült Államok, eurózóna, Nagy-Britannia, Japán) a GDP 40 százalékát elérő költségvetési és jegybanki forrást mozgósítottak a válságkezelésre. Az összes fejlett ország együttvéve és átlagosan a GDP 30 százalékát kitevő élénkítést hajtott végre. Térségünkben és a feltörekvő országok körében átlagosan a GDP 18 százalékát éri el a válságkezelésre felhasznált források mértéke, ami nagyjából a fele a fejlett országok mértékének. Csehország és Magyarország 25 százalékkal jár az élen. Ha a hitelmoratóriumot is beleszámítjuk, akkor a magyar összeg már 30 százalék körül alakul. A román adat pedig 10 százalék.
Bármelyik számot nézzük, óriási az államok pénzügyi szerepvállalása a válságkezelésben. A térségben a magyar források nem csupán mennyiségben a legnagyobbak, hanem a szerkezetükben is a legjobbak. A válságkezelésre használt teljes összeg kétharmadát jegybanki források biztosították, ezzel döntően belső forrásból kezeltük a válságot úgy, hogy fékeztük az állam eladósodását.
Hitelbővülésre épült a magyar válságkezelés
Itthon döntően jegybanki forrásokból nyújtott banki hitelek bővítésével kezeltük a válságot. A magánszektor (háztartások és vállalatok) hiteleinek 2020-ban végbement 11,8 százalékos bővülése terén az EU-27-ek körében az első helyet értük el, szemben a GDP csökkenés tizenötödik és a kormányzati fogyasztás huszonötödik helyével. A háztartások fogyasztása a hatodik helyen szerepel, ami mögött szintén egy bizalomra épülő hitelbővülés áll.
Jelentős a családok pénzügyi vagyona
A magyar háztartások pénzügyi eszközeinek állománya mintegy 68 ezer milliárd forint, ami már jelentősen meghaladja a magyar GDP szintjét. Ebből 24 ezer milliárd forint az üzletrész és egyéb követelés, valamint 44 ezer milliárd forint a pénzügyi követelés. Ez utóbbit tekinthetjük elvileg mozgósíthatónak a teljes helyreállítás szempontjából. Közel 6 ezer milliárd az otthon tartott pénz, mintegy 12 ezer milliárd a bankbetét és szintén közel 10 ezer milliárd a lakossági állampapírok állománya, ezekben jelentős a 7 ezer milliárd forintot kitevő „privát banki” befektetéses szerepe is.
Magas az államadósság belső finanszírozása
Az EU-27-ek körében nálunk a legmagasabb a lakossági állampapírok aránya, közel 25 százalék, a régiós országokban átlagosan 2 százalék. A külföldi befektetők államadósságon belüli aránya 33 százalék. Ez a szám hasonló a térségünkben, míg az eurózónában magas, 53 százalék.
A helyreállítás belső forrásai tehát rendelkezésre állnak a lakosság és a bankok körében egyaránt.
Sikeres és dinamikus a külföldi tőkevonzás
A magyar válságkezelés egyik legerősebb pontja, hogy a külföldi működőtőke beáramlás érdemben meghaladta az EU-27-ek körében tapasztaltat. Ennek is köszönhető, hogy a válság alatt az EU-27 körben a tizenegyedik helyet érte az exportteljesítmény és a 2019. év végi export volument már 2020 végére elértük.
Mire épülhet tehát a teljes helyreállítás?
A fenti kiindulópontokból az következik, hogy:
- Az egyensúly és a felzárkózás helyreállításának pénzügyi forrásai döntően belül, itthon rendelkezésre állnak.
- Ezek akkor nyílnak meg, ha először letörjük az inflációt és már 2022-ben beállítjuk a 3 százalék körüli (3-3,4 százalékos) költségvetési hiányt, amit 2023-tól rendre 3 százalék alatt tartunk.
- Ehhez még az államadósság-ráta folyamatos és dinamikus csökkentése is szükséges.
- A családok pénzügyi vagyona – egy ezt ösztönző pénzpolitika esetén – bevonható a teljes helyreállítás pénzügyi forrásai közé.
- A bankrendszer képes erőteljesebb szerepet vállalni az állam és az üzleti szektor finanszírozásában.
- A jegybank – középtávú inflációs céljának teljesülése esetén – képes a helyreállítás és felzárkózás zöld forrásait biztosítani.
Mindez azt jelenti, hogy nem a költségvetés 3 százalék feletti hiányából és újabb külső eladósodásból lehet és kell fedezni a teljes helyreállítás pénzügyi forrásait. Ezek a családok pénzügyi vagyonából és későbbi megtakarításaiból, valamint a bankrendszer és a jegybank mérlegéből belülről is finanszírozhatók.
Sőt, a helyreállítási paradoxon miatt más út nem is járható.
P. S.
„Az erő nem csak úgy létezik, hanem benned van” – Marie Forleo
Az írás szerkesztett formában a magyarnemzet.hu oldalon jelent meg 2021. július 19-én.