A nyugati döntéshozók árgus szemmel figyelik, mit lép az
amerikai jegybank, a Fed, hogy megtudhassák, várható-e a pénzügyi piaci
kondíciók normalizálódása a közeljövőben (Raghuram G. Rajan, Project Syndicate,
2022. január 31.).
A Federal Reserve vagy fenntartja a jelenlegi kondíciókat, vagy az infláció kordában tartása érdekében jelentősen szigorítja a monetáris politikáját. Ezért vagy „a Fed 1982-es normalizációs politikájának” ismétlését látjuk majd, vagy az amerikai jegybank újra azzal válaszol a tőzsdemámorra („irrational exuberance”), hogy nem tesz semmit, ahogyan az 1996-ban is történt.
Meglátásom szerint a jövőt nem az dönti el, hogy „normalizálunk-e vagy sem”. A fő kérdés a fiskális és a monetáris politikában is az, hogy hogyan alkalmazzuk a célzott költekezést és a jegybanki programokat arra, hogy erősítsük az inkluzív gazdasági növekedést, munkahelyeket teremtsünk és gyorsítsuk az átállást a fenntartható pályára. Ezt sem a „szokásos”, sem pedig a jelenlegi, „több, mint unortodox” fiskális és monetáris politikával nem érhetjük el, mert szokatlanul turbulens évtizedünkben minden egyre kevésbé lineáris. Ebben az új kvantumvilágban már nem működnek többé a lineáris, megjósolható, hagyományos vagy univerzális szakpolitikák.
A világgazdaságnak nevezett Negev-sivatagban célzott öntözésre van szükség ahhoz, hogy átvészeljük az évtizedünket.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Válasz a „The End of Free Lunch Economics” (Az ingyenebéd közgazdaságtanának vége) című cikkre.