Egyes központi bankok és pénzügyi szakértők nagyon korainak tartják a tartós infláció visszatérésével kapcsolatos aggodalmakat (Robin Wigglesworth, FT Markets Insight, 2020. november 2.).
Attól tartok, hogy éppen ennek az ellenkezője az igaz. Teljesen helyes az a feltételezés, hogy az 1970-es (sőt valójában az 1940-es) évek fejleményeinek ismétlődése miatt új monetáris politikai időszakba léptünk. Az ötven évvel ezelőtti évtizedben valamint a 2020-as években is az Amerikai Nagystratégia lobbant lángra, miszerint az Amerikai Birodalomnak meg kell tartania a vezető szerepét a nyugati világban.
Akkor és a jelen évtized kezdetén is az amerikai döntések indítottak el olyan láncreakciót a világgazdaságban, amelynek az eredménye a tartós infláció, a hatalmas államadósságok felhalmozása, valamint a majd minden országot érintő politikai és társadalmi nyugtalanság volt, több más kellemetlen mellékhatás mellett. Amerika nem is tudta leállítani ezt a láncreakciót addig, amíg Paul Volcker meg nem tette azt.
Korai még azt állítani, hogy a globalizáció, a technológia, a demográfia, az adósságteher, és a munkavállalók gyenge tárgyalási pozíciója ugyanúgy maradnak, mint az elmúlt 40 évben.
Semmi nem marad változatlan egy új globális láncreakció idején.
Válasz a „Fears of durable inflation remain wildly premature” (Továbbra is nagyon korai a félelem a tartós inflációtól) című cikkre.