A szanálás egy közigazgatási eljárás, amely az intézmény vagy csoport közérdekből történő átszervezésére, szerkezetátalakítására, az intézmény kritikus funkciói folyamatosságának biztosítására, a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzésére, valamint az intézmény vagy csoport egésze vagy egy része életképességének helyreállítására irányul. A szanálási eszköztár elkerülhetővé teszi azt, hogy egy nehéz helyzetbe került intézmény fizetésképtelensége vagy várható fizetésképtelensége a pénzügyi közvetítőrendszerben elhúzódó, tovagyűrűző válságot vagy jelentős negatív hatást okozzon.
A fizetésképtelen intézmények piacról történő kivezetésének elsődleges módja továbbra is a felszámolási eljárás marad, de a szanálási keretrendszer bevezetése lehetőséget adott arra, hogyha az adott intézmény már fizetésképtelen, vagy előre láthatóan azzá válik, és ezt a szanálási intézkedésen kívül más eljárás valószínűleg nem tudja megakadályozni, valamint a szanálási célok teljesebben megvalósulhatnak szanálás során, mint felszámolásban, azaz a szanálás közérdeket szolgál, akkor az MNB elrendelje a szanálási eljárás lefolytatását.
A szabályozás fő irányvonala, hogy az adófizetői pénzek válságkezelési célú felhasználása helyett elsősorban az érintett intézmény tulajdonosai viseljék a veszteségeket, majd őket követően az intézmény hitelezői. Fontos azonban kiemelni, hogy a hitelezők között a betétesek az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) által biztosított betétek esetén 100.000 euro értékig szanálás esetén is védettek, azaz ezen betétrészek nem kerülhetnek felhasználásra a veszteségviselés során.