Összefoglaló
Áttekintve a hazai bankpiacra jellemző struktúrával, az árazási magatartással, ill. a belépési korlátokkal kapcsolatos stilizált tényeket felállíthatjuk azt a hipotézist, hogy a verseny foka meglehetősen eltérő lehet az egyes részpiacokon. A magyar bankok árazási gyakorlatát tekintve különösen a fogyasztási hitelezésben merülhet fel a piaci erő kihasználásának gyanúja, miközben a vállalati hitelek piacán már versenyzői árazás feltételezhető. A megfogalmazott feltételezésünket a verseny mérésének nem strukturális megközelítéséhez tartozó Bresnahan modell segítségével bizonyítottuk. Empirikus vizsgálatunkat a magyar bankrendszeren belül a kamatozó eszközök, hitelek, valamint a kamatozó források és betétek piacára végeztük el 1996 december és 2003 szeptembere között. A fogyasztási hitelek esetén ennél rövidebb, 2001 márciusa és 2003 szeptember közötti, panelmintát elemeztünk. Eredményeink alapján azt állíthatjuk, hogy a hitel- és betéti piac esetén a verseny foka a tökéletesen versenyzői és a Cournot oligopolista állapot között található, míg a fogyasztási hitelek esetén a verseny foka ennél jóval alacsonyabb, a Cournot és a tökéletes összejátszó magatartás közé tehető. A verseny fokának meghatározása mellett kísérletet tettünk a bankok által okozott fogyasztói többletkiesés és a realizált piaci erő (Lerner-index) mértékének meghatározására is.
Kulcsszavak: piaci struktúra, verseny foka, piaci erő
JEL osztályozás: D43, G21, L13