A papír azt vizsgálja, hogy az eurozóna elmúlt egy évtizedében történt pénzpiaci vagy politikai történései milyen változást idéztek elő három eszközosztály árfolyamának a volatilitásában. A Diebold-Yilmaz index különböző verzióit használjuk arra, hogy számba vegyük a volatilitás aszimmetrikus természetét a tőkeáttétel illetve a kedvező/kedvezőtlen hírek tekintetében. Az előbbi azonos méret melletti pozitív és negatív sokkok hatását tükrözi, az utóbbi pedig a kedvező/kedvezőtlen hírekre való eltérő reakciót. Azt találjuk, hogy a részvénypiaci sokkok legfőbb közvetítője a pénzpiac a fejlett uniós országok esetében. A tőkeáttétel miatti volatilitás elsősorban a részvénypiacra jellemző és főként az európai szuverén adóságválságot követően jellemző. A Brexitet követően az angol font volatilitása az teljes pénzpiacon növelte a volatilitást. Az olasz CDS piac kitüntetett szerepet kapott a legutóbbi szuverén adósságválság során, míg a német CDS piac stabil maradt és inkább hűtötte a pénzpiacot. Az Európai Központi Bank nem-konvencionális politikái mint az LTRO vagy a QE csökkentette a negatív spillover hatásokat illetve pozitív spillover hatásokat generált a tőkepiacokon. A papírban vizsgált eszközosztályokra és időszakokra számos pozitív és negatív spillover hatást találunk, amely azt mutatja, hogy az egyes események különböző reakciókhoz vezethetnek az uniós országokban.