Tanulmányunkban az azonnali fizetési rendszer magyarországi bevezetésének rendszerszintű forintlikviditásra gyakorolt hatását elemeztük nagy mennyiségű adat felhasználásával és hosszú idősoron, egy általunk felépített fizetésirendszer-szimulátor segítségével. Az elemzésünk során a két fő elméleti működési modellt vizsgáltuk meg: az azonnali kiegyenlítést jegybankpénzben, valamint az azonnali elszámolással, de előfinanszírozott ciklikus kiegyenlítéssel működő rendszert. Mindkét modell esetében külön vizsgáltuk az alacsony és magas tranzakciós értékhatár alkalmazásának hatását. A tanulmányban három olyan költségelemet különböztettünk meg, amelyek megjelennek az azonnali fizetési rendszer működése során. Elsőként a nagy összegű fizetési rendszerben kialakuló teljesítési sorokat vizsgáltuk, és számszerűsítettük azoknak a soroknak a lebontási költségét, amelyek veszélyeztetnék a tranzakciók azonnali teljesülését. Második lépésben az előfinanszírozott modell likviditásigényét számszerűsítettük különböző biztonsági és prudenciális megfontolások alapján. Ez után megvizsgáltuk, hogy a rendszer stabilitását milyen mértékben zavarnák meg az egyes működési modellek. Az eredményeink alapján a sorban állási költségek elhanyagolhatók, mivel a kis összegű pénzforgalom alacsony részét teszi ki a jegybanki számlák között zajló pénzforgalomnak, így az azonnali fizetési rendszer működése nem eredményezne többletsorokat. Az előfinanszírozás viszont magas fedezetbiztonsági szint és magas értékhatár választása esetén jelentős részben vonhat el likviditást a szereplőktől, azonban a szezonális ingadozások kiszűrésével és a fedezetbiztonsági szint helyes megválasztásával ez a hatás érdemben csökkenthető. Az elemzésünkben rámutattunk arra, hogy az előfinanszírozás nagyobb mértékben érinti a kisebb ügyfélszámú intézményeket, amelyek forgalma volatilisebb, így arányaiban nagyobb fedezetet kell képezniük.
Kulcsszavak: azonnali fizetés, likviditásmenedzsment, RTGS
JEL- kódok: C53, G17, G29