Összefoglaló
A hitelezési kapcsolatokból fakadó kockázatok csökkentésének egyik módja a hitelbiztosítékok és a hitelkockázatot mérséklő egyéb technikák alkalmazása. A pénzügyi intézményrendszerben a bankok rendszeresen alkalmazzák ezeket a fedezeteket, az új uniós tőkekövetelmény szabályok (a Bázel II-es tőkeegyezmény EU-s implementációja, az ún. Capital Requirements Directive, CRD) szerint pedig már szavatoló tőke számításkor is figyelembe vehetik. Az alacsonyabb szavatoló tőke-szükséglet révén nőhet a bankok hitelezési kapacitása, ami egyrészt javíthatja a jövedelmezőséget, másrészt pedig a pénzügyi közvetítés mélyülését eredményezheti. A tanulmány célja, hogy a hitelbiztosítékok és hitelkockázatot mérséklő egyéb technikák hazai szabályait az új uniós tőkekövetelmény-szabályozás szempontjából megvizsgálja és ennek eredményével járuljon hozzá az MNB szabályozással kapcsolatos álláspontjának kialakításához. Rámutatunk a jelenleg is zajló jogszabályi reformok (Polgári Törvénykönyv, Csődtörvény) és a CRD közötti összefüggésekre, fontos kapcsolódási pontokra. Ismertetjük a hazai banki gyakorlatra jellemző hitel-fedezeteket. Megvizsgáljuk az Uniós szavatoló-tőke szabályozás elismerhetőségi kritériumai és a hazai megoldások közötti különbségeket, majd javaslatokat teszünk ezek megszüntetésére.