Az adósságfék szabályozást azzal a céllal vezette be a jegybank, hogy gátat vessen a túlzott mértékű eladósodás lehetséges újbóli kialakulásának. Amennyiben az MNB már a válság kitörését megelőzően rendelkezett volna makroprudenciális jogkörrel, úgy a fenti intézkedés korábbi bevezetése révén elkerülhető lett volna a háztartási devizahitelezés széleskörű elterjedése. A bankok a válságot megelőző időszak során a rövid távú jövedelmezőségre fókuszálva erős kockázati versenyt folytattak, miközben kevésbé törődtek a csak hosszabb távon potenciálisan felmerülő kockázatokkal. Az adósságfék szabályozás célja ennek tükrében éppen az, hogy prudens mederbe terelje a bankok hitelpolitikáját és ezzel megakadályozza, hogy a háztartások ismét erejükön felül adósodjanak el. Az olyan állítások, ami az adósságfék szabályozás hitelezést gátló szerepét taglalják, arra utalnak, hogy a bankok döntéseiben még ma is fellelhetők prociklikus, rövid távú szempontok. A szabályozás összességében elősegíti, hogy a prudens szempontok mentén kihelyezett hitelek hosszú távon támogassák a gazdaság fenntartható növekedését.